11. fejezet - Nem fogod kimondani, mert nem igaz.

* Borka Jane Williams szemszöge *

Egy hónapig kibírtam, hogy nem szóltam Louis-hoz, aki emiatt rohadtul megsértődött és Ő sem szól hozzám. Csodálatos dolog a szerelem, nem? Valójában biztosan az, kivéve ha hozzánk hasonló két összeférhetetlen ember közt alakul ki, mert akkor meg eléggé zűrös és problémás. 

Egy hete kb. mindennap zuhog az eső, vagy vihar van és ez ezen a reggelen is így volt. 

-   Kislány! - nyitott be reggel vidám hanggal Dylen. 

-   Ne... - nyafogtam álmosan. - Csak ma ne! Kérlek! Majd kelts fel, ha süt a nap, nincs semmilyen csapadék és meleg van! 

-   Tudom, hogy semmi kedved felkelni, nekünk se volt, de muszáj lesz, mert Conrad itt van és megbeszélést akar tartani. - mondta. 

-   Jó, majd elmondod, hogy mi volt! - rántottam vállat. 

-   Jó, Én nem könyörgök! - sóhajtott. - Megértem, hogy szerelmi bánatod van, meg minden, de ennek vége! - mondta miközben beletekert a takarómba, majd azzal együtt felkapott és elindult lefelé. 

Én a fejemet a vállára döntöttem és becsuktam a szemem. Nevetve nyomott puszit a fejem tetejére, majd letett a kanapéra. Én összegömbölyödtem és magamra húztam a takarómat. 

-   Jane, ébren vagy? - kérdezte Conrad. 

-   Miért van mindenki rám akadva?! - horkantottam, majd felnéztem rá. - Igen. 

-   Szuper, ka... - mondta volna, de sikítva rontott be a házba Alison. 

-   Alison kussolj be, de nagyon gyorsan! - szóltam rá. 

-   De annyira jó hírem van! - ugrott rám, mire mérgesen löktem le. 

-   Alison, nem fognád fel, hogy álmos vagyok és visítasz, majd rám ugrasz?! Most kussolsz és leült oda! - mutattam a fotelre. 

-   De... - motyogott, mire rászóltam. 

-   Vagy hazamész! - Ő duzzogva csöndben maradt, majd Conrad-ra néztem. - Folytasd! 

-   Rögtön főnökasszony! - mondta viccesen, mire elmosolyodtam. 

-   Végre valaki felismeri, minek születtem. - vigyorogtam. 

-   Tehát kaptok egy kis szünetet. - mondta mosolyogva. 

-   Akkor addig aludhatok, amíg akarok? - mosolyogtam rá. 

-   Igen Husi. - csípte meg az arcom vigyorogva. 

-   Ez miért? - néztem rá értetlenül. 

-   Végre van egy kislány is, aki normális. - mosolygott, majd bólintottam és Alison-re néztem. 

-   Halkan mondhatod! - néztem rá. 

-   De lelőtte a poént! - mutatott Conrad-ra mérgesen. 

-   Ja, oké. - rántottam vállat. - Hagyjatok! - mondtam, majd magamra rántottam a takarót és elfeküdtem.
-   Jane? - szólta aranyosan Ali.
-   Igen? - mordultam fel.
-   Ugye hazajössz egy kicsit? - kérdezte aranyosan, mire kibújtam a takaró alól és elvigyorodtam.
-   Aha. - pattantam fel vigyorogva.
-   Az jó, mert Anya valami sütögetést szervezett a céges barátaival. - bólintott, mire elvigyorodtam és felugrottam.
-   Akkor megyek és rendbontást rendezek. - nevettem, majd összekötöttem a hajam.
-   Hogy tervezed tönkretenni a bulit? - kérdezte sóhajtva Alison.
-   Sehogyan, ugye? - hallottam magam mögül Harry hangját.
-   Lehet, hogy megvillantom ezt... - húztam fel a pizsama felsőmet, hogy megmutassam a heget. - Vagy ezt! - mutattam meg a tetkómat.
-   Jane, fogd vissza magad! - szólt rám Harry.
-   Úgy mondod, mintha valaha is csináltam volna hasonlót. - nevettem el magam, majd felszaladtam.
Roppant jó kedvem volt. Mikor felértem gyorsan megmosakodtam, megfésültem a hajam, összekötöttem a fejem tetején, majd felkaptam egy világoskék farmert, kockás inget és a bőrdzsekimet is a kezembe kaptam, majd a fejemre tettem a napszemüvegemet és a táskámat a vállamra dobva leszaladtam.
-   Na, ilyen az Én gyönyörű nővérem! - ölelt magához Alison.
-   Túlzás. - nevettem.
-   Hova indulsz vagányban? - kérdezte tőlem Dylen.
-   Ebédelni, de egy kicsit olcsóbban. - vigyorogtam.
-   Szuper, megyek. - vágta rá Matt.
-   Mit értesz azon, hogy olcsóbban? - nézett rám Will.
-   Megoldom. - vigyorogtam rá. - Ne ijedj meg, nem fogok népek között lövöldözni. - nevettem el magam.
-   Akkor megyek. - bólintott.
-   Én is, mert nem hagylak felügyelet nélkül. - nézett le rám Harry.
-   Csak egy évvel vagy idősebb! - horkantottam. - Ráadásul mind tudjuk, hogy sokkal bátrabb és erősebb vagyok.
-   Ez nem igaz. - rázta a fejét.
-   Á, dehogy. - legyintettem rá, majd az ajtóhoz mentem és felhúztam a cipőmet. - Ne hidd el, de akkor is Én vagyok a legjobb!
-   Megyünk? - nézett Louis-ra Danielle mosolyogva.
Fű, mennyire aranyosak!... Annyira, hogy mindjárt pezsgőt bontok...
-   Gyertek, csak induljunk! - sóhajtottam.
-   Éhes vagy Husi? - vigyorgott Hazz.
-   Harry, fejezd be! - néztem rá mérgesen.
-   Miért, zavar? - nevetett.
-   Rohadtul! - vágtam rá mérgesen.
Közben a kis álom pár már a garázsban volt és mi is oda indultunk.
-   Jane. - szólt Louis sóhajtva, mire értetlenül néztem rá, hiszen tényleg egy hónapja nem szólunk egymáshoz.
-   Mit akarsz? - kérdeztem bunkón.
-   Az van, hogy bezártam a kocsiba a kulcsot. - mutatott rá a tarkóját vakargatva, mire felröhögtem. - A másikat, pedig nem találom.
-   Ekkora bénát. - röhögtem. - Szerinted mit tudok csinálni? Ha feltöröm az lesz a bajod, hogy tönkreteszem a fényezést, azon kívül, pedig csak azon az ablakon tudnék bemászni... - mondtam, majd rájöttem, hogy azt akarja. - Felejtsd el! - ráztam a fejem hevesen. - Az ég világon semmi nincs, amivel rá tudnál venni, hogy segítsek neked. Ráadásul ebben. Biztos, hogy nem fogok hülyét csinálni magamból és az ablakon keresztül bemászni!
-   Fizetem az ebéded. - vágta rá.
-   Nem kell, megoldom. - rántottam vállat.
-   Egész nap, mindent kifizetek helyetted. - vágta rá megint.
-   Nem kell a pénzed. - ráztam a fejem.
-   Jane, mássz már be, különben soha nem indulunk el! - sóhajtott Will.
-   Nem hiszem el, hogy mindig, minden hülyeség miatt engem találnak meg! - dühöngtem. - Fogd meg! - nyomtam Louis kezébe a kabátomat. - Ezt is! - adtam oda neki a táskámat is. - Meg ezt! - tettem a fejére a napszemüvegem, majd lerúgtam a cipőm.
-   Azt minek? - mutatott rá Louis.
-   Mert a következő problémád az lenne, hogy rálépek az ülésre cipővel. - morogtam, majd sóhajtva hajoltam be az ablakon, majd elkezdtem bemászni. - Nagyon sokkal tartozol nekem! - dühöngtem, ugyanis a lábaim és a fenekem még kilógott, de már nem ért le a földre.
Majd azt hiszem Louis meglökte a fenekem, így bebukfenceztem a kocsijába. Mérgesen vettem el a kulcsot az ülésről, majd kinyitottam az autót és kiszálltam.
-   Nem vicces! - néztem Louis-ra. - Bemászok a kocsidba egy ablakon keresztül, mert Te lusta vagy és még lökdösöl is?! - mondtam, miközben felküzdöttem magamra a cipőmet.
-   Én csak... - mondta volna, de leállítottam.
-   Nem érdekel. - vágtam rá. - És tudod, hogyan rendezheted a tartozásod? - vigyorogtam rá.
-   Hogyan? - kérdezte sóhajtva.
-   Elviszel nyaralni és mindent, mindenhol Te fizetsz! - vigyorogtam karba tett kézzel.
-   Mikor? - kérdezte értetlenül.
-   Mondjuk holnap. - rántottam vállat mosolyogva, majd beültem a kocsimba.
Útközben csöndben voltunk, Louis követett az autójával, majd megláttam a kedvenc pizzériámat. Rögtön megálltam, majd kiszálltunk. Természetesen jelen voltak a fotósok, de ez nem zavart annyira. Lazán besétáltam köztük, ahogy a többiek is. Az ebéd közben kb. mind csöndben voltunk.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Valójában nagyon örültem neki, hogy végre kettesben lehetünk, ezért másnap reggelre el is terveztem, hogy hova viszem Borkát. Eltűnünk egy kicsit és kibékülünk, mármint csak titokba és végre az enyém lesz! Nem tud bezavarni se Danielle, se Harry. Megszerzem ezt a nőszemélyt, ha belehalok, akkor is. 

Ahogy felkeltem összepakoltam, majd átmentem Borka szobájába, de amikor benyitottam Ő éppen a fürdőjéből lépett ki egy törölközőbe tekeredve. 

-   Mit keresel itt? - kérdezte mérgesen. 

-   Téged. - vágtam rá. - Öltözz, pakolj és indulunk. 

-   Oké. - vigyorodott el, majd a szekrényéhez lépett. 

Válogatni kezdett, mire nyugodtan léptem a fehérneműs fiókjához. 

-   Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül. 

-   Választok neked. - kacsintottam rá. 

-   Nem... - mondta volna, mire közbe vágtam. 

-   Szerintem ez tökéletes alkalom arra, hogy rendezzük a viszonyunkat, tehát csak ne kötekedj! - mondtam, majd megtaláltam azt a darabot, amit tökéletesnek láttam és odaadtam neki. 

Bevonult a fürdőbe, mire leültem az ágyára. Nagyon szerettem az Ő ágyán ülni, mert az Ő illatát árasztotta, ami számomra bódító. Egyszerűen arra vágyom, hogy ez a lány csak is az enyém legyen. 

Mosolyogva jött ki a fürdőből, majd a szekrényéhez lépett. Kivett egy nagyobb táskát és abba kezdett pakolni. 

Mosolyogva figyeltem ezt, majd mikor készen lett megfésülte a haját, majd kiengedve hagyta. 

-   Kész vagyok. - nézett rám mosoly nélkül, amit utálok. 

Elmosolyodtam, de nem viszonozta ezt a gesztusomat, mire sóhajtottam. 

-   Borka... - mondtam sóhajtva. 

-   Mosolyogj a karrieredre. - rántott vállat. 

Igazából rájöttem, hogy leszarom mit gondolnak az emberek, csak ne csinálja ezt! Nem bunkózzon velem és ne büntessen némasággal. 

Felkaptam a táskáját és vele együtt mentem ki. Közben az Én táskámat is összeszedtem, majd lesiettem utána. Már a garázsban volt. Bedobtam a táskáinkat, majd beültem mellé és kiálltam. 

-   Édesem, már pontosan tudom milyen elveszíteni téged. - néztem rá sóhajtva. 

-   Nem vagyok az édesed. - mondta és ridegen bámult ki az ablakon. 

-   Borka, nem akarlak elveszíteni! - mondtam, de sajnos már a repülőtéren parkoltam le. 

Ahogy kiszálltunk, vakuk villogtak, de ez most nem különösebben érdekelt. Kivettem a táskáinkat, majd Borka mellé léptem. 

-   Szeretném, ha innentől kezdve Te sem hívnál Borkának! Csak apukám hívott így. 

-   Legalább annyira fontos vagy nekem, mint Ő neked. - vágtam rá. 

Nem szólt erre semmit és amíg fel nem értünk a repülőre, hozzám se szólt. Ott viszont óvatosan közelebb húzódott hozzám. 

-   Nem repültél még, igaz? - kérdeztem a fülébe súgva, mire megrázta a fejét. - Ne izgulj, inkább bújj ide. - mondtam és a felé eső kezemet kitártam. 

Láttam rajta, hogy elgondolkozott. Nem tudta, hogy maradjon-e a határozottan tiltakozó lány, vagy adja be a derekát, de végül óvatosan odabújt hozzám, majd a fejét a vállamra döntve pár percen belül elaludt. 

Nagyon rossz volt felébreszteni, de muszáj volt. Álmosan totyogott mellettem, szerintem nem nagyon fogta fel, hogy mi most éppen Miami-ban vagyunk, csak jött mellettem csöndben és az arcán is látszott, hogy az egyetlen dolog amit szeretne, az még egy kis alvás. Oké, ebben Én is partner voltam és el is terveztem, hogy nem ma járkálunk. Kibéreltem egy egész hotelt, hogy ne tudjanak zavarni minket. Mikor megérkeztünk szegény alvajáró Borkával, meglátta az ágyon a rózsaszirmokat és elnevette magát. 

-   Nem pont erre van szükségem. - nevetett, majd lerúgta a cipőjét. 

-   Csak is alvásra? - mosolyogtam rá. 

-   Igen. - vágta rá. - Én a földön közlekedem, leginkább autóval, vagy gyalog, de semmiképpen sem a repülés a megfelelő mód számomra. 

Mosolyogva figyeltem Őt, ahogy a táskáját az ágyra dobja, majd lazán leveszi a farmerjét és a pizsamája után kutat, de odaléptem. 

-   Nincs szükség rá! - mondtam, miközben hátulról levettem róla a pólót, majd kipattintottam a melltartójának a csatját, ami az ágyra esett. Kivettem a táskámból egy pólót és azt adtam rá. 

-   Tökéletes vagy Szépségem. - nyomtam puszit az arcára. 

-   Persze, ha az egyik szemedet becsukod, a másikkal hunyorítasz, elfordítod a fejed, majd megfordulsz és egy modellt nézel. - horkantotta, mire megfordítottam. 

-   Számomra az vagy! - tettem a kezeimet az arcára, majd elmosolyodtam, amit végre viszonzott. 

-   Néha annyira édes vagy, néha meg idegesítő és utálatos. - nézett rám sóhajtva. - Miért? 

-   Ígérem, hogy veled csak édes leszek. - mosolyogtam rá. 

Elmosolyodott, majd az egyik kezével óvatosan végigsimított a felsőtestemen lentről felfelé, majd elkapta a pólómat és magához rántott, így egy csókban forrtunk össze. Én belemosolyogtam, ugyanis végre Ő kezdeményezett és nem haragszik... remélem. 

-   Annyira, de annyira imádlak. - mosolygott rám. 

-   Nem fogod kimondani, ugye? - mosolygott rám a szemembe nézve. - Mert nem igaz. 

-   Hogy szeretlek? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. 

Mi ez, valami hirtelen fuvallat súgta neki, hogy hisztizzen?! 

-   De igenis szeretlek! - vágtam rá mérgesen. - Mindennél és mindenkinél jobban, még akkor is, amikor ilyen hitetlen és makacs vagy! 

Ő elmosolyodott, majd kuncogott. 

-   Én is. - mondta halkan és átkarolta a nyakam. 

Nem bírtam nem mosolyogni. 

-   Annyira nem lehet rád haragudni! - mosolyogtam rá és a kezemet a derekára csúsztattam. 

-   Mondták már. - kuncogott, majd óvatosan a pólóm aljához nyúlt és egy határozott mozdulattal leszedte azt rólam, majd szemét végigfuttatta a felsőtestemen. Mosolyogva húztam közelebb magamhoz, így teljesen egymáshoz préselődtünk. 

-   Álmos vagyok Lou... - nyöszörgött mosolyogva. 

-   Megyünk aludni, amint megszabadítasz a nadrágomtól. - kacsintottam rá. 

-   Van két ügyes kezed, megoldod! - mondta pimasz mosollyal, majd ellépett tőlem, de elkaptam a karját és visszahúztam. 

-   Nem Édesem, Te oldod meg! - mondtam, miközben a kezeit a nadrágom gombjához vezettem. 

Vigyorogva figyeltem, ahogy kigombolja a nadrágomat, majd lehúzza a cipzárt, ugyanis ez a jelenet már párszor átfutott az agyamon. Majd ujjait a nadrágom szélébe akasztva letolta azt, mire lerúgtam magamról. 

-   Látod Csillagom, néha csak jó kislánynak kell lenned! - vigyorogtam rá. 

-   Sose leszek. - mondta elvigyorodva, majd a táskáját ledobta az ágyról, majd egy fújással elintézte szirmokat és a takarót felhajtva befeküdt az ágyba. - Miért nem két külön ágyasat választottál? - morgott, amikor befeküdtem mellé. 

-   Nászutas lakosztályt választottam. - vigyorodtam el. 

-   Ezzel csak annyi a probléma, hogy nem vagyunk nászúton, még csak egy pár sem vagyunk és nem fogok veled lefeküdni. - sorolta, majd közelebb húztam magamhoz, így egymáshoz simultunk és az egyik tincsével kezdtem játszani. 

-   Tényleg nem vagyunk nászúton, de leszünk egy pár és jegyezd meg, hogy csak a jelent tudod biztosan, minden más bizonytalan. 

-   Igazán költői módon közölted, hogy kanos vagy. - bólogatott szórakozottan, mire elnevettem magam. 

-   Lerombolod a romantikát. - nevettem és az arcomat a hajába fúrtam. 

-   Nehogy már ilyen kis romantikus lélek legyél! - horkantotta szórakozottan, mire megint elnevettem magam. 

-   Olyan kis izé vagy! - nevettem. 

-   Azt hiszem ebből új becenév lesz. - sóhajtott beleegyezően. 

-   Olyan kis Pufika vagy. - nyomtam puszit az arcára. 

-   Elfogadható. - bólintott. - Csak tőled. 

-   Miért, mi olyan különleges bennem? - vigyorogtam. 

-   Az egyetlen férfi vagy, akibe eddigi életem során szerelmes voltam. - mondta, majd óvatosan felém fordult. 

-   Te meg az egyetlen nő. - simogattam meg az arcát. 

-   El kellett jönnünk Miami-ba, hogy ezt elmondjuk egymásnak? - kuncogott. 

-   Otthon valószínű ránk nyitott volna valaki. - mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam a homlokára. 

-   Jó, de mondjuk ha hamarabb mondod, talán nem utállak egy hónapig. - mondta mosolyogva, majd egy csókot nyomott a mellkasomra. 

Rengeteg önkontroll kellett, hogy ne teperjem le. 

-   Ezt mellőzd! - kértem, mire kuncogva bólintott, majd az arcát a mellkasomba fúrta és egyik kezét óvatosan a hátamra csúsztattam, mire elvigyorodtam, majd hátra nyúltam és a kezét lecsúsztattam a fenekemre, mire elnevette magát. 

-   Jobb segged van, mint nekem. - nevetett. 

-   Hidd el, hogy ez nincs így! - vigyorogtam. 

10. fejezet - Egyedül leszel

* Borka Jane Williams *

Reggel félig aludtam, amikor valaki majd' szétverte az ajtómat. 

-   Ne! - kértem nyafogva. - Csak kérlek fejezd be, mert betöröd az ajtót Én, pedig a fejed! - kértem, de túl halk volt, ugyanis az egész testem a paplanom alatt volt, így semmit nem hallott az ideges kopogtató. 

Kikukucskáltam a takaró alól, majd megfogta a hozzám legközelebb eső dolgot, vagyis egy cipőt, majd az ajtóhoz vágtam, aztán visszafeküdtem. 

-   Bejövök Borka. - mondta Lou nevetve. 

-   Ó, hogy esnél össze! - morogtam. - Miért nem tudsz sunyiban bejönni? 

-   Kapsz levegőt a takaró alól? - kérdezte és leült az ágyamra. 

-   Kapok, az egyetlen ami zavarja az alvásomat az Te vagy! - jelentettem ki. 

-   Hogy bánhatsz ilyen gorombán a barátoddal?! - tette a kezét a fenekemre. 

-   Nem vagy a barátnőm és ez okból ne fogdosd a fenekemet. - morogtam. 

-   Egy fél méteres takaró van a kezem és a feneked között! - mondta mosolyogva. 

-   Nem baj! - mondtam. - Csak tűnj el! 

-   Pont azért jöttem, hogy bebújjak melléd. - mosolygott, mikor nyílt az ajtóm. 

-   Milyen idegenforgalom van itt! - morogtam. 

-   Jane, meg fogsz fulladni! - mondta Will. 

-   Nem fogok! - mondtam. 

-   De igen Édesem! - szedte le a fejemről Lou. 

-   Na, pá Édesem! - löktem le az ágyról Louis-t, majd hátat fordítottam nekik és a fejemre húztam a takarót. - Benne vagy a személyes teremben! 

-   Lelöktél! - mondta Louis felháborodva. 

-   Ez egy jó észrevétel! - mondtam unottan. - De nem húznátok ki és hagynátok engem nyugodtan aludni? 

-   Csak mondom, hogy Harry itt van és nem lenne boldog, ha egy ágyban aludnátok! - magyarázta Matt. 

-   Én sem vagyok az! - rúgtam le magamról a takarót mérgesen, majd lemásztam az ágyról, majd Louis-ra néztem. - Van valaki az ágyadban? 

-   Tudtommal nincs. - rántott vállat. 

-   Király, akkor már van. - mondtam, majd áttrappoltam a szobájába, majd rávetődtem az ágyára és magamra rántottam a paplanját. 

És természetesen nyílt az ajtó. 

-   Louis, mit akarsz Jane-től? - hallottam Hazza hangját. 

-   Erre Én is kíváncsi lennék. - mondtam. 

-   Te mit keresel itt? - kérdezte ijedten. 

-   Louis átjött hozzám, aztán nem hagyott aludni, aztán Will is és most ide menekültem. 

-   Jó, akkor hagylak aludni. - simogatta meg a hátam. 

-   Kö... - mondtam, volna, de nyílt az ajtó. 

-   Most komolyan ott ha... - mondta volna Louis, majd észre vette Harry-t. 

-   Emberek! - ültem fel mérgesen. - Aludni szeretnék! - nyafogtam. 

-   És? - nézett rám Louis. 

-   Nem hagysz! - dobtam meg egy párnával. - Tovább megyek, még inkább hívsz magaddal másokat is! 

-   Jól van kicsi Baba, elaltatlak! - kacsintott rám Louis. 

-   Nem zavarok? - kérdezte Hazza. 

-   De igen. - vágtam rá. - És benne vagyok. - vigyorogtam Louis-ra. 

-   Jane! - szólt rám Hazz. 

-   Amíg hagy aludni, addig jó! - rántottam vállat mosolyogva. 

-   Jó, felnőtt nő vagy, de ha... - mondta volna, mire rá néztem. 

-   Nyugodj már meg, aludni akarok. - dőltem el, majd megöleltem egy párnát és közben rátettem a fejem. - Amúgy is meg kell még néznem valamit az autómon ma.
-   Amennyit azt szereled, már jobb mint újkorában. - legyintett Harry.
-   Ez nem igaz. - mondtam, közben Louis az egyik kezét óvatosan becsúsztatta a takaró alá és a hátamat kezdte cirógatni, mire elmosolyodtam.
-   De igen. - bólogatott Hazza. - Hány éve ez az autód?
-   Nem tudom, nem számolom. - rántottam vállat.
-   És azt, hogy mennyit költesz rá? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Megérdemli. - bólintottam és elmosolyodtam.
-   Gondoltam. - forgatta meg a szemét.
-   Harry... - nyitott be Alison, majd meglepődött. - Te is Louis-ra vársz? - nevette el magát, mire felnevettem.
-   Ha nem vagyok folyamatosan veled, kezded átvenni a stílusom! - pacsiztam a húgommal mosolyogva.
-   Te meg aludnál? - kérdezte tőlem mosolyogva, mire bólogattam. - Miért nem hagyjátok? - nézett a két fiúra.
-   Én nem hagyom. - vállalta be Harry.
-   És miért? - nézett rá Ali.
-   Mert éppen nagypapát játszik. - néztem az unokatesómra.
-   Én csak vigyáznék rád, de nem hagyod! Pontosabban Louis-t kértem meg, hogy vigyázzon rád, majd majdhogynem megölt téged. - nézett rá mérgesen.
-   Ne prédikálj, hanem hagyd Őket és lent puffogjál! - fogta meg az egyik hajtincsét Alison és annál fogva húzta az ajtó felé. - Ha visszajössz, hozzá ragasztom a hajadat a konyhaajtóhoz! - fenyegette Ali, majd becsukta az ajtót.
-   Mióta hasonlít rám ennyire?! - csodálkoztam mosolyogva.
-   Nem tudom, de kezdem bírni a húgodat. - mondta, majd felemelte a takarót és befeküdt mellém.
Hátulról hozzám bújt, de szinte már egy papírlap se fért volna kettőnk közé.
-   Nem vagy túl közel? - kérdeztem.
-   Nem. - közölte, majd lehámozta a kezeimet a párnáról, ami öleltem és maga felé fordított.
Én elmosolyodtam, majd Louis-t a hátára döntöttem, ugyanis eddig oldalt feküdtünk, majd átöleltem és a fejemet a mellkasára hajtottam.
-   Nem vagy túl közel? - kérdezte vigyorogva.
-   Elmehetek. - mondtam.
-   Maradj. - mondta, majd ránk húzta a takarót és az egyik kezét becsúsztatta a rajtam lévő pólója alá, majd úgy kezdte simogatni a hátamat.
Én elmosolyodtam, majd egy óvatos, szinte érezhetetlen puszit leheltem a mellkasára, de megérezte és megborzongott tőle, mire kuncogtam.
-   Elméletileg aludni hagytak kettesben. - mondta morogva. - Ha nem akarod, hogy Hazza mindkettőnket megöljön, befejezed ezt.
Én csak kuncogtam.
-   Ja igen és azt hiszem azt beszéltük meg, hogy ha velem alszol ez nem lesz rajtad! - rántotta le rólam vigyorogva pizsamanadrágomat, amit lerúgtam és valahogy leküzdöttem az ágyról is.
A pólót akartam lejjebb húzni ami rajtam volt, de Louis elkapta a kezem.
-   Tökéletes így. - mondta, majd a kezeit a fenekemre tette.
-   Louis... - mondtam volna, de közbe vágott.
-   Már mióta nézem, ahogy riszálod a kis segged és hozzád sem érhettem. - mondta halkan, szinte már suttogott és a hangjában vágy hallatszott.
-   De akkor is. - szóltam rá. - Hivatalosan nincs köztünk semmi.
-   Hivatalosan nagyon rossz kislánynak beállítva, pedig Én úgy vettem észre, hogy meg tudlak szelídíteni. - nyomott egy puszit a nyakhajlatomba, majd többet nem beszéltünk, csak elaludtunk.

Valamikor arra ébredtünk, hogy betörnek az ajtón.
-   Idióta. - morogtam és elhúzódtam Louis-tól, majd felültem.
-   Mit csináltatok? - állt meg csípőre tett kézzel Danielle Louis felé nézve.
-   Jaj, már csak Te hiányoztál. - horkantottam, majd kimásztam az ágyból és angolosan leléptem.
Bementem a szobámba, összekészültem és egész vidáman mentem le.
-   Hova mész? - kérdezte rám nézve Dylen.
-   Még nem döntöttem el. - rántottam vállat mosolyogva, majd a pultra támaszkodtam.
Majd kopogtak. Természetesen Én mentem ajtót nyitni, mert ki más?
Gemma ölelt meg nagy vigyorral.
-   Szia! - nevettem el magam.
-   Szia! - vigyorgott rám. - Hallottam, hogy kivel kavarsz! - kacsintott rám.
-   Leginkább senkivel, de oké. - nevettem el magam megint.
-   Louis? - kérdezte.
-   Hosszú. - legyintettem.
-   Hát oké... - mondta összehúzott szemöldökkel.
Én elnevettem magam.
-   Örülök, hogy jöttél, de most nekem mennem kell. - mondtam mosolyogva, majd felkaptam a bőrkabátomat és a tornacipőmet, majd leléptem.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Tökéletesen sikerült összevesznem az újdonsült barátnőmmel. De ez érdekelt a legkevésbé, mert arra voltam kíváncsi, hogy hol tartózkodik az a lány, akit szeretek.
-   Hova ment Borka? - kérdeztem mikor leértem.
-   Szerinted nekünk megmondta? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Alison. - Mert nem, nem mondta meg! Olyan mint egy szélvész kisasszony, jön és már itt sincs! - mondta és kicsit túl hangos és energikus volt. - Oké, elég volt. - tolta el a kávét maga elől.
-   Tehát csak úgy lelépett? - kérdeztem, mire bólogattak.
-   És mi lett Danielle-l? - kérdezte tőlem Dylen.
-   Ne is hozd szóba. - legyintettem. - Szép, de őszintén szólva cseppet sem illik hozzám.
-   Miért, Jane igen? - nézett rám kérdőn Will.
-   Igen. - vágtam rá.
-   Miért? - kérdezte tőlem Gemma.
-   Mert nem félős, kibaszott jó versenyző, imádja a kocsikat, pimasz, kötekedős és közben gyönyörű és bájos. - soroltam, majd hirtelen két ismerős kar ölelt át hátulról és egy édes nevetést hallottam.
-   Végre bevallottad, hogy kibaszott jó versenyző vagyok. - mondta, majd lábujjhegyre állt és így is nehezen sikerült neki, de átlesett a vállam felett, mire elmosolyodtam, hátra nyúltam, majd a fenekénél megemeltem kissé, hogy felérjen, mire nevetett.
-   Mi ez a hatalmas jókedv? - kérdezte tőle mosolyogva Matt.
-   El sem hiszed, mi van a táskámban! - vigyorgott, majd letettem Ő, pedig feltette a táskáját a pultra.
-   Ez! - húzott elő nagy vigyorral egy benzincsövet.
-   Benzincsövet tartasz a táskádban? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Alison.
-   Felismerted! - kiabálta lelkesen Borka, majd egymás nyakába ugrottak és ugráltak.
-    Még a végén olyan leszek, mint Te! - nevetett Alison.
-    Maradj szép és normális. - mosolygott rá Borka.
-    De most komolyan, miért hordasz magaddal ilyesmiket? - bökött rá értetlenül Gemma.
-    Mert kell a kocsimba. - rántott vállat vigyorogva. - A tiedet meg le kéne mosatni, olajat cserélni és nem ártana egy kicsit megkukkantani. - nézett rám.
-    Te ezeket honnan tudod? - néztem rá értetlenül.
-    Van szemem, látom hogy koszos, értek hozzá és csak mondtam, nehogy gáz legyen. - rántott vállat.
-    És ki a legjobb ember erre? - kérdeztem aranyos mosollyal.
-    Nyilván Én lennék, de ne számíts rám. - mondta lazán vállat rántva.
-    Azt hittem szeretsz szerelni! - mosolyodtam és belecsíptem a fenekébe.
-    Megmondtam, hogy fejezd be! - szólt rám, majd pimaszan elmosolyodott. - És hidd el, szeretek, viszont nem dolgozom ingyen.
-   És ha szépen kérlek? - mosolyodtam el.
-   Szerintem kérj segítséget, hogy azt hogyan kell és majd utána keress meg. - vigyorgott karba tett kézzel, majd ellépett tőlem.
Ch, az előbb még ölelgetett és először kezdeményezett Ő, most meg hopp, mintha kicserélték volna.
-   Ugye nem haragszol Maci? - hallottam Danielle hangját, majd hátulról hozzám bújt és megpuszilta az arcomat.
Maci?! Ez komoly?
Borka jót röhögött a nevemen, ami felidegesített és úgy gondoltam, egy kicsikét féltékennyé teszem, az úgy is bejött tegnap is.
-   Nem haragszom. - mosolyodtam el, majd felé fordultam és megcsókoltam.
-   Alison, mutatok neked egy király helyet. - hallottam Borka vigyori hangját, de próbáltan kizárni.
-   Hol? - kérdezte tőle a húga.
-   Nincs olyan messze és vigyázom rád.  - vigyorgott rá, amit már láttam is.
-   Jane, hova is akarsz menni? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Matt.
-   Nem mondom meg, mert akkor nem engedtek el. - kuncogott.
-   Olyan helyre nem mehetsz! - vágta rá Hazza.
-   Hidd el, hogy voltál már ott párszor és már keveredtem zűrös helyzetekbe. - mondta vigyorogva. - Na, sziasztok! - intett vigyorogva, majd megfogta a húga kezét.

Éppen úton voltunk egy étterembe Dani-val, amikor éreztem az autómon, hogy gáz van. Rángatott ás hiába nyomtam a gázt, nem gyorsult, így félre álltam.
-   Mi a baj? - nézett rám ijedten Danielle.
-   A kibaszott autó! - ütöttem a kormányra idegesen.
-   Nem ismersz valami szerelőt? - nézett rám mosolyogva.
Bejött, hogy ennyire nyugodt volt.
-  De igen! - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára és már hívtam is Borkát.
Csak vártam és vártam, majd felvette.
-  Szia! - köszöntem sóhajtva.
-  Helló. - sóhajtott Alison.
-  Merre vagytok? - kérdeztem tőle.
-  Nem hinném, hogy tudni akarod. - mondta, majd elnevette magát. - Pillanatnyilag nem tudom, hol a nővérem, de rohadt nagy buli van.
-   Pedig rá lenne szükségem, ugyanis szarakodik a kocsim. - sóhajtottam. - Éppen az út szélén állok.
-   Basszus... - hallottam Alison motyogását. - Jane, vérzik a szád!
-   Ha nem mondod, észre se vettem volna! - hallottam meg az ismerős hangot.
-   Mi történt? - kérdeztem ijedten.
-   Kivel beszélsz a telefonomon? - kérdezte megint Borka.
-   Louis-val. - mondta Alison.
-   Akkor kussolj el! - vágta rá. - Jól vagyok, mi baja? - kérdezte, majd hallottam, ahogy elveszi a telefont. - Mi bajod?
-   Tönkre ment a kocsim, de Te hol vagy és mi történt? - kérdeztem.
-   Semmi közöd hozzá és ahhoz sincs. - közölte. - Hol vagy?
Lediktáltam a címet.
-   Oké, mindjárt ott vagyunk. - mondta, majd kinyomott.
Pár perc múlva megláttam a két lányt, ahogy gyalog közelednek felénk és mindketten röhögnek, valamin amit egymás közt beszéltek.
Mikor közelebb értek, megláttam, hogy Borkának vérzik az alsó ajka és az oldala is, de az már átáztatta a pólóját.
-   Mit csináltál? - kérdeztem ijedten és végignéztem rajta.
-   Nem fontos, van nálad víz? - kérdezte, mire kivettem a kocsiból az ásványvizet és odaadtam neki. - Kösz. - mosolyodott el, majd beleivott, de olyan hevesen ivott, hogy egy csepp leszaladt az állán, majd a nyakán és végül a mellén, aminek az útját végigkövettem és nyeltem egyet, amit észre vett és elmosolyodott, majd visszaadta a vizet. - Add vissza! - nyújtotta a kezét a húga felé, aki a farzsebéből egy összecsukott bicskát húzott elő, majd odaadta a nővérének. - Sose adtam ilyesmit a kezedbe! - vigyorgott rá, majd lepacsizott vele.
-   És a tied? - kérdezte tőle Alison.
-   Ali, megkértelek, hogy ne mondd el senkinek! - mondta, majd a nadrágja hátuljából előhúzott egy pisztolyt. - Tedd el! - adta a kezembe.
-   Ez a tied? - néztem rá döbbenten.
-   Kislány voltam, akinek az apja rossz dolgokat csinált, ennyi a magyarázat, csak tedd már el! - nézett rám sóhajtva, mire beraktam a kesztyűtartóba.
-   Mi történt az oldaladdal? - kérdeztem, mire oda pillantott.
-   Ami a számmal. - rántott vállat, felnyitotta a motorháztetőt.
Nem zavart senki és semmi, odaléptem mellé és felhúztam a pólóját az oldalán, ami emiatt elvált a sebtől, ami alatta bujkált, amit nézni is fájdalmas volt...
-   Baszd meg Louis! - sikította Borka és ellökött magától.
Oké, ezt valóban nem akartam, de érdekelt.
-   Nem kéne orvoshoz menned? - kérdeztem.
-   Nem. - vágta rá. - Neked kéne! - mondta, majd mérgesen kezdte vizsgálni az autómat újra.
Úgy 5 perc után megállapította, hogy mi a baj.
-   Ez ügyes. - bólintott gonoszan mosolyogva, majd felém fordult. - Felforrt a hűtővíz, ezért ott van valami gáz, bár nem értem hogy nem vetted észre, hogy ég a check control és emiatt egy be fog szarni a riasztód, mert a szőnyeg vizes lett és az párologni fog, vagyis folyamatosan be fog riasztani. - magyarázta. - Most vagy várunk és utána indulsz vele tovább, vagy nem basztatod, szerzek haza egy fuvart és visszajövök érted. - mondta.
Oké, kb. tök kínai volt amit mondott, ugyanis szégyenlem, de nem értek ilyenekhez, csak a versenyzéshez. Az arcomból levehette, hogy mi a helyzet, mire sóhajtott, majd leült a padkára és rám nézett.
-   A lényeg, hogy több kárt teszünk benne, ha elindulunk vele, mert valószínűleg nagyobb gáz van, de Te döntsd el. Ha hazaindulsz vele, nem biztos, hogy haza is érsz, viszont ha nem akkor várnod kell, amíg intézek egy fuvart és érted jövök.
-   Hogy szerzel fuvart? - kérdeztem.
-   Jöhettek velem, ha nem köptök be Harry-nek és a rendőröknek. - magyarázta mosolyogva.
-   Oké. - bólintottam.
-   De előbb ajándékozz meg egy szál cigivel. - mosolyodott el, mire adtam neki egyet, meg egy öngyújtót is. - Mehetünk! - kecmergett fel, majd elindultunk utána.
Úgy 20 perc séta után egy szerelőhöz érkeztünk.
-   Gyertek. - intett mosolyogva.
Az udvart murva fedte és egy magas, izmos srác szerelt benne egy kocsit.
-   Aron! - szólt rá Borka, mire a srác felegyenesedett és felé fordult.
-   Csak nem?! - csodálkozott mosolyogva a srác. - A lányka, aki egy éjszaka alatt 5 kocsit lopott?
-   Emlékszel? - mutatta meg neki mosolyogva Borka a heget a karján.
-   Nem lehet elfelejteni. - nevette el magát a magas srác. - Hasonló? - mutatott az oldalára.
-   Igen. - nevetett Borka.
-   Mondtam már, hogy kész nő vagy? - vigyorgott rá ez az Aron. - Gyönyörű vagy!
-   Köszönöm. - mosolygott rá.
-   És hivatalosan is versenyző! - bólogatott büszkén a srác.
Igen, zavart, hogy a nem-barátnőmnek bókol!
-   Annak születtem! - legyintett Borka. - Egy vontató kéne!
-   Nincs hozzá kulcsom, de tudtommal működik. - bökött egy régi darab felé a srác. - Ha sikerül elvinned, a tied!
-   Oké. - vigyorgott Borka, majd elindult oda mi, pedig követtük.
Az autóhoz lépett, majd felénk fordult.
-  Lépjetek hátrébb, vagy vigyázzatok a szemetekre! - mondta, mire inkább mind hátrébb léptünk.
Elmosolyodott, majd egy kecses mozdulattal berúgta az ablakot.
-  Jaj, rég csináltam már. - mosolyodott el.
-  Csak nem kijöttél a gyakorlatból? - nevetett a srác.
-  Soha. - vágta rá Borka, majd elgondolkozott.
Az ablak ugyanis magasabban volt, mint egy személyautó ablaka.
-  Kell egy kis segítség? - léptem oda mosolyogva, majd a csípőjénél megemeltem, így beugrott az ablakon.
-  Kösz. - mosolyodott el, majd elhelyezkedett a vezető ülésben és elkezdte piszkálni a kocsit, majd valahogyan két kábel segítségével akarta beindítani, amit Én eddig csak filmekben láttam. - Indulj már be Te fos! - mondta, majd tovább próbálkozott és sikerült neki, mire elmosolyodott, majd kinyitotta az ajtót. - Sose jövök ki a gyakorlatból! - vigyorgott Én, pedig nem tudtam megállni, hogy ne bunkózzak egy kicsit, hiszen Ő is ezt csinálta.
-   Aki bűnöző az az is marad. - morogtam.
-   Bekussolnál? - nézett rám mérgesen. - Sosem voltam az és nem is leszek. - mondta, majd kipattant a kocsiból, ellökött maga elől, majd Aron megállította.
-   Kicsi, minden oké? - fogta meg a kezét.
-   Rohadtul nem! - rántotta ki a kezét az övéből, majd eltrappolt valamerre.
Majd pár pillanat alatt szakadni kezdett az eső.
-   Szuper! - nézett rám mérgesen Alison. - Itt maradtam veled, meg veled! - mutatott rám és Danielle-re.
-   Ne hisztizz már! - szólt rá Dani.
-   Ha tudnám hol vagyok, elmennék, de fogalmam sincs és már eleget hallgattam azt, hogy szegény nővéremet mennyit szidták, amiért csak úgy lelépett, pedig nem csak úgy lelépett! - mondta és beült a vontatóba.
Kíváncsivá tett ez az egész, így Én is beültem mellé, emiatt természetesen Dani is jött.
-   Hogy értetted ezt? - kérdeztem rá nézve.
-   Úgysem akarja, hogy elmondjam, úgyhogy nem fogom. - mondta. - Csak vigyél haza!
-   Megkérdezhetem, hogy miért ilyen titokzatos a nővéred? - kérdeztem tőle sóhajtva.
-   Mert hülye lenne bízni benned. - nézett rám érzelemmentesen.
-   Kösz. - sóhajtottam, majd elindultam.
Pár perc múlva hatalmas szél lett, majd elkezdett ömleni az eső.
-   Ez az idióta biztos, hogy valahol az esőben van. - horkantott Alison.
Befordultam a hazafelé vezető útra és megpillantottam a hatalmas dugót.
-   Hát mi sem megyünk haza túl hamar. - sóhajtottam, majd megpillantottam, hogy hátulról jön felénk egy egy pár motoros.
Őket figyeltem, ugyanis jobb dolgom úgy sem volt, majd az egyik srác mögött egy túl ismerős öltözetű lányt vettem észre, egy vérfolttal az oldalán. A srác megállt az autó mellett a motorral, majd Borka vigyorogva leszállt róla.
-   Köszi! - mosolygott a srácra, aki levette a sisakját, majd vigyorogva az arcára mutatott.
Jane egy puszit nyomott az arcára, majd srác vigyorogva vette vissza a sisakot, majd előre száguldott. Nyílt az ajtó, majd Borka beült a húga mellé.
-   Nem láttam sok esélyét, hogy visszajössz! - mosolygott rá Alison, mire Jane elmosolyodott és megfogta a kezét.
-   Nem hagynálak egyedül velük! - ölelte magához.
-   Ugye tudod, hogy Te vagy a legveszélyesebb, aki csak rám vigyázhat? - nevetett Ali.
-   Tudom, de legalább jó helyen vagy. - mondta.
-   És ki volt ez? - vigyorgott rá Alison.
-   Valaki, akinek a közelébe sem mehetsz! - nézett vigyorogva a húgára, majd elkomolyodott. - De komolyan, börtönből szökött.
-   Neked csak ilyen barátaid vannak? - kérdeztem.
-   Ők nem a barátaim. - vágta rá.
-   Akkor kinek neveznéd őket? - kérdeztem.
-   Kényszerből játszottunk együtt még nagyon régen. És őszintén bevallom, sokkal jobb játéknak minősült minél gyorsabban feltörni egy autót, mielőtt még beriasztana, vagy elkapnának, mint babák haját fésülgetni. - rántott vállat vigyorogva, majd az egyik lábát feltette az ülésre.
-   Én miért nem mentek veletek? - nézett rá Alison, aki még mindig a nővéréhez volt bújva.
-   Örülj neki, hogy nem ismersz ilyen alakokat. - vágta rá. - Hidd el, hogy nem mindig vicces ilyenekkel szórakozni, mert nem lehet bennük bízni. Az egyetlen ember Apa volt, akiben abból a körből megbíztam.
-   És Anya? Őt nem zavarta? - kérdezgette Ali.
-   Anya már akkor is elsőnek tekintett az okos kisfiára, a gyönyörű kislányára, de a legfontosabb az üzlet volt és Én voltam az, aki mindig Apával lógtam, mert utáltam benne, hogy sosincs velünk. Valójában mindig haragudtam rá és fogok is.
-   Mert miatta lettél az, aki vagy. - fejeztem be a mondatát.
-   Pontosan. - bólintott. - De már leszarom, mert tök egyedül küzdöttem meg egy csomó mindenért! Pontosan tudom, hogy az voltam, akit letagadott. - mondta és egy könnycsepp szaladt végig az arcán.
Legszívesebben magamhoz öleltem volna és megmondtam volna neki, hogy számomra mindig fontos lesz és az első, de nem tehettem és ez megőrjített.
-  Én így szeretlek, ahogy vagy! - bújt hozzá mosolyogva Alison.
Elmosolyodott, majd Ő is magához ölelte a húgát.
-  Ha kérhetem, óvatosabban, ugyanis még mindig az oldalamba akartak szúrni egy kést. - mondta Borka, mire ledöbbentem.
-  Téged meg akartak ölni? - néztem rá.
-  Nem, csak úgy jó mókából akarta belém döfni a kést! - forgatta meg a szemét.
-  Miért akart megölni téged? - néztem rá döbbenten.
-  Mert csak... - kuncogott.
-  Borka! - szóltam rá, mire sóhajtott.
-  Jó, talán egy kicsit túl bátor voltam és nagyszájú... - nyögte ki.
-  Mit csináltál? - kérdezte tőle Danielle.
Végre hozzászólt, ez már haladás.
-   Kissé összeverekedtem egy 25 év körüli kétméteres sráccal. - nevetett.
Igen, Borka majdhogynem 150 centi, na jó, azért ez egy kis túlzás, de eléggé alacsony és aranyos kinézetű lány, ezért tényleg elég vicces lehetett.
-   És semmi félelemérzeted nem volt? - néztem rá, mire vigyorogva mutatta meg a régi heget a kezén, majd felhúzta oldalt a pólóját és a már egész szép sebet is megmutatta.
-   Mit gondolsz? - nevetett. - Sosem féltem egy férfitől sem. - rántott vállat vigyorogva.
-   Fű, ki gondolta volna?! - horkantotta Alison.
-   Na jó, unom ezt a dugót. - sóhajtott Borka, majd kiszállt a kocsiból és óvatosan átszlalomozva az autók közt egyszer csak eltűnt.
Majd pár perc múlva megláttam az Én autómmal jönni felénk és ügyesen akasztotta össze a két autót. Én féltve néztem a kényelmes luxusautómra a tükörből, mire Borka elvigyorodott, majd rám kacsintott és a lábait felpakolta a műszerfalra.
-   Dani, ülj át! - parancsoltam rá, majd kipattantam az autóból és odaléptem az enyémhez, majd kinyitottam az ajtót. - Vedd le a lábad és vigyázz rá! - mutattam a lábára mérgesen, mire elnevette magát, majd levette.
-   Édes vagy. - nevetett ki.
-   Ha nem itt lennénk, hidd el, nem akarod tudni mit csinálnék veled! - mondtam, miközben az egyik kezem a combjára csúsztattam.
-   Semmit, mert nem hagynám. - tolta el a kezem.
-   Ó, dehogynem! - vágtam rá, majd magabiztosan elvigyorodtam. - Pontosan tudom, hogy szeretsz és azt is, hogy mennyire szeretnéd, hogy veled legyek... - kacsintottam rá.
-   Nem is értem amúgy miért állsz szóba egy bűnözővel? - nézett rám gonosz vigyorral.
Ügyesen terelte a témát, az biztos.
-   De a véleményem, hogy aki bunkó paraszt, az az is marad! - kacsintott vigyorogva.
-   Fejezd be Édeském, mert nem az autómban szeretnélek megdugni miközben vérzik az oldalam, de ezzel csak is ezt fogod elérni. - közöltem vele a tényeket.
Csak elnevette magát, majd engem hátrébb tolva kiszállt.
-  Hidd el Louis, hogy ilyesmi soha nem fog megtörténni. - paskolta meg az arcom, majd óvatosan csúsztatta a kezét az oldalamra, onnan a fenekemre, miközben benyúlt a farzsebembe, kivette a cigimet, majd meggyújtott egyet és elkezdte szívni azt.
Én végig döbbenten álltam, mert eddig csak is Én közeledtem felé és soha sem simogatott, vagy ilyesmi.
-   Ha anyám, Harry, Rick, vagy Gemma kérdezi sosem láttál cigizni. - vigyorgott, majd visszaadta a dobozkát és az öngyújtót, majd végignézett rajtam. - És a tanácsom, hogy csukd be a szád és pislogj. - kacsintott, majd nevetve pattant be a vontatóba és lehúzta az ablakot.

* Borka Jane Williams szemszöge *

-   Miért nem veszel magadnak? - mutatott a cigire a húgom. 

-   Mert titok. - vágtam rá. - Amúgy sem szoktam sokat cigizni! 

-   Ezért Louis-ét lopod? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. 

-   Ha zavarná, szólna. - rántottam vállat. 

-   Ha így csened ki a zsebéből, nem hinném, hogy szólni fog. - súgta Alison kuncogva. 

Egy fél óra múlva már elég jól lehetett haladni, tehát másfél óra múlva hazaértünk, miután hazavittük Alison-t. Éppen a sebemet nézegettem a fürdőben, ami egyre jobban fájt és igencsak ideje lett volna kitisztítani, amikor benyitott valaki, vagyis ugye ez a valaki csak is Louis lehetett, hiszen Ő az egyetlen aki ilyen bátran benyit a fürdőmbe, minden kopogás nélkül. 

-   Mit akarsz Louis? - fordultam felé sóhajtva. 

-   Először is egy csókot, aztán pedig kérdezősködni. - mondta mosolyogva és mellém lépett. 

-   Csókért mást kell keresned. - mondtam ridegen. 

-   De nekem a tiedre van szükségem. - mondta. 

-   Alkut ajánlok! - néztem rá, mire kérdőn nézett vissza. - Ha lefertőtleníted és bekötöd megkapod. - mutattam a sebre. 

-   Oké. - rántott vállat mosolyogva, majd a fürdőjéből hozott egy elsősegély dobozt. 

-   Sose volt hasonlóm se. - nevettem, mire elmosolyodott. 

-   Feküdj le! - mondta, mire értetlenül néztem rá. - Mondjuk az ágyadra, de előtte levehetnéd a pólódat. - magyarázta. 

-   Ne szokj hozzá. - szóltam rá, majd óvatosan levettem a pólómat és ledobtam a földre. 

Ő elnevette magát, majd az ágyam felé tolt és ledöntött rá. 

-   Ezt már párszor elképzeltem, csak nem éppen emiatt. - mondta, mire megforgattam a szemem. 

Leült mellém, majd óvatosan kezdte el, de hát mindenki tudja, hogy ez a művelet kis sebnél is rohadt fájdalmas, ezért néha már nem bírtam és sikítottam. 

-   Mindjárt kész vagyunk Édesem. - mondta halkan Louis. - Próbálom óvatosan csinálni. - ezt már a bőrömre súgta, ugyanis odahajolt a hasamhoz, majd miután ezt elmondta egy puszit nyomott rá, de nagyon óvatosan, ami egy halk sóhajtást hozott elő belőlem, mire elmosolyodott, majd még egy puszit hagyott a hasamon. 

-   Lou... - mondta már-már nyögve, mire megnőtt a mosolya. 

-   Jól van Kicsim, mindjárt kész vagyunk. - mondta, mire sóhajtottam. 

Fájdalmak közt, de eltűrtem, ahogy a vattát a sebhez nyomogatta, majd mikor végre készen lett, bekötötte. 

-   Kész vagyunk. - mosolygott, majd egyik lábát átlendítve fölöttem felém tornyosult. - És úgy emlékszem, alkut kötöttünk. - kacsintott, mire megmarkoltam a pólóját és annál fogva lerántottam magamhoz, majd megcsókoltam. 

A csókunk kezdett elmélyülni, majd el akartam tolni magamtól, de Én magam akadályoztam meg ezt és az ujjaimat a hajába vezettem. Megmarkolta a combom, mire elnyílt az ajkam, majd nyelveink szinte táncolni kezdtek. Soha nem csókolt még így soha senki és valójában Louis volt az első csókom, amit úgy tényleg csóknak neveznék, arról ne is beszéljünk, hogy soha életemben nem volt barátom és természetesen szűz vagyok, de erről neki nem kell tudnia. 

Mikor elváltunk egymástól szuszogva néztem fel rá, majd elmosolyodtam, ahogy Ő is. 

-   Tudom, hogy nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt. - mondta Louis vigyorogva. - De azért kibaszott jó volt. 

Én csak kuncogtam, ugyanis mozdulni nem tudtam volna. 

-   Azt hittem fel fogsz pofozni. 

-   Már késő? - vigyorogtam. 

-   Igen, sajnálom. - vigyorgott.
-   Louis. - sóhajtottam a szemébe nézve. - Miért csináljuk ezt? Vagy miért nem hagysz engem, ha Danielle-t akarod, vagy fordítva?
-   Mert ha a világ megtudja, hogy már vége is van köztem és Danielle között, rögtön Én leszek a rossz. - mondta, mire mérges lettem és lelöktem magamról.
-   Mondták már, hogy nem minden a hírnév? - néztem rá mérgesen. - Mert lehetsz kibaszott sikeres, de ha egyedül leszel, nem lesz kivel örülnöd.

9. fejezet - Nincs bizalom

* Borka Jane Williams szemszöge *

Louis valóban minden egyes nap bent volt nálam, de ez nem változtatta meg a véleményem, nem hiszek neki és úgy döntöttem, hogy mivel végre újra tudok járni rendesen és hazamehetek, el fogom taszítani magamtól, amilyen messze csak lehet. 

Már éppen öltöztem, amikor nyílt az ajtó. Nem szólalt meg az illető, aki belépett, de ahogy óvatosan közelebb lépett hozzám, megéreztem az ismerős bódító illatát, mire halvány mosoly futott az arcomra, majd eszembe jutott a tervem, így le is töröltem. 

-   Fogalmad sincs róla, hogy milyen szép vagy. - súgta, majd egy puszit nyomott az arcomra. 

-   Pontosan tudom, hogy nem vagyok az! - morogtam, majd eltoltam magamtól és felvettem a farmeromat. 

Louis morogva ült le a székbe. Gyorsan levettem a pizsama felsőmet, majd felvettem a melltartóm és a pólómat. 

-   Most úgy teszek, mint aki nem fantáziál rólad. - mondta, mire elnevettem magam és leültem az ágyra. 

Felvettem a tornacipőmet, majd úgy véltem készen vagyok, hiszen a mosakodáson és a fésülködésen már régen túl estem. 

Eddig még ott lógott az infúzió a kezemben, ugyanis közölte az orvos, hogy majd amikor elindulunk egy nővérke kiszedi a kezemből. De Én ezzel nem törődve durván kitéptem a kezemből. 

-   Ezt látni sem akarom! - sóhajtott Louis. 

-   Gyere és ne hisztizz! - dobtam a vállamra a táskámat. 

-   Máris asszonyom. - vigyorodott el, majd rácsapott a fenekemre. 

-   Most úgy teszek, mintha nem csináltál volna semmit és nem töröllek képen. - mondtam érzelemmentesen, majd kinyitottam az ajtót és ahogy léptem volna ki, nekiütköztem a húgomnak, aki majdnem elesett, de elkaptam a karját és vissza húztam, de így Én estem volna hátra, majd Ő is hátra dőlt, így egyensúlyban álltunk, egymás kezét fogva, hátra dőlve. 

-   Ez azért nagyon menő volt! - nevetett Alison. 

-   Egyetértek. - nevettem, majd lendületből megálltunk rendesen. 

-   Fú, el sem hiszed, mit vettem neked! - vigyorgott rám. 

-   Ez már rossz! - ingattam a fejem. - De előbb lépjünk le, mielőtt megmutatod! - fordítottam meg, majd elkaptam Louis kezét és a húgomat toltam magam előtt, Louis-t meg húztam magam után. 

-   Jane, nem is tudtam, hogy már ilyen jó passzban vagy! - mosolygott rám az orvosom. - A húgodat tolod, a barátodat húzod... - nevetett. 

-   Nem a barátom! - álltam meg hirtelen mire Louis nekem csapódott. 

-   Még... - mosolygott az orvos. 

-   Mintha tudnád! - mondtam halkabban, hogy ne hallja, majd újra elkezdtem tolni Alison-t és vonszolni Louis-t. 

-   Igaza van. - vigyorodott el Louis. 

-   Nincs igaza Lou. - mondtam és totál meglepődtem, hogy becézgettem. 

-   Lou? - vigyorgott. 

-   Bocs. - morogtam. 

-   Semmi gáz Borka. - mondta vigyorogva, majd végre kiértünk az épületből. 

-   Kuss! - néztem rá mérgesen. 

-   Hidd el, ez sokkal jobban illik hozzád. - vigyorgott. - Olyan aranyos, kislányos mint Te! 

-   Minden vágyad, hogy képen vágjalak? - fordultam hátra rá nézve, mérgesen. 

-   Valójában igen, mert kibaszott szexi, amikor káromkodsz, ahogy az is, amikor mérges vagy és kíváncsi vagyok, milyen lehet amikor verekszel. - kacsintott magabiztos mosollyal, mire kissé ledöbbentem, majd lazán kikerült engem és az autója felé indult. 

-   Ugye nem dőltél be neki? - kérdezte a húgom halkabban, de Ő is meglepett volt. 

-   Dehogy... - kamuztam, majd megindultam Louis után. 

-   Jane! - fogta meg a kezem határozottan. - Ugye nem hiszel neki?! - kérdezte. 

-   Hagyjál már, nem! - vágtam rá, majd kirántottam a kezem az övéből és Louis után siettem. 

Behuppantam mellé, mire elnevette magát. 

-   Olyan édes amikor hazudsz. - simogatta meg az arcom. 

-   Hagyj már! - löktem el a kezét.
-   Mondd, mivel tudnálak elcsábítani? - nézett rám sóhajtva.
-   Egy helikopterrel, egy szebb testtel, egy hatalmas villával, meg egy repülő sem lenne rossz. - vigyorogtam rá.
-   Oké, akkor hozzátennék pár dolgot! - hajolt előre vigyorogva Alison. - Egy Ferrari, egy tökéletes pasi, egy egész ruhabolt és egy cukrászda! - vigyorgott.
-   Ja igen, Ferrari és cukrászda. - vigyorogtam Louis-ra, majd lepacsiztam a húgommal.
-   A helikopter elintézhető, gyönyörű vagy, egy villában élsz, repülő minek ha van helikopter, a Ferrari-t csak döntsd el mikor szeretnéd, cukrászdát nem tudok venni, viszont egy cukrászt kaphatsz. - sorolta, majd elmosolyodott.
-   És lehetne, hogy a cukrász kigyúrt legyen és félmeztelenül süssön? - vigyorgott Alison.
-   Na jó, abba azért még Én is beleegyeznék. - vigyorodtam el.
-   Megoldható. - bólintott. - Sütni nem tudok, de okoskodhatok a konyhában. - kacsintott rám.
-   Ch, nem rád vagyok kíváncsi félmeztelenül. - legyintettem.
-   Szerintem meg igen! - vigyorgott és a kezét a combomra csúsztatta.
-   Ne tapizz! - löktem le a kezét.
-   Tudom, hogy tetszik. - kacsintott és közben már úton voltunk.
-   Ha nem fejezed be, kiszállok! - néztem rá komolyan, mire elnevette magát.
Csak csöndben vigyorgott és az utat nézte, de ez tök idegesítő volt.
-   Jane, szerintem megtaláltad az egyetlen embert a földön, akivel profin tudtok veszekedni, mert ügyesen idegesítitek egymást, viszont a környezetetekben mindenki megőrül! - magyarázta a húgom.
-   Én mindenkivel tudok veszekedni! - néztem rá mosolyogva.
-   Jó, de Louis legalább ellenfél számodra! - mondta mosolyogva.
-   Ch, nem az. - mondtam magabiztosan vigyorogva, majd Louis-ra pillantottam.
-   De igen. - vágta rá, majd elmosolyodott. - Sőt, jobb vagyok nálad! - mondta és már vitába szálltam volna, mikor megláttam az úton egy öregembert, akit tökéletesen felismertem.
-   Állj meg! - néztem Louis-ra,
-   Mi? Minek? - kérdezte értetlenül.
-   Ha nem állsz meg, kiugrom! - figyelmeztettem, mire megállt. - Kösz. - mosolyodtam el, majd leraktam a táskám és kipattantam.
Odaszaladtam a jól ismert úrhoz és hátulról megkocogtattam a vállát, mire felhúzott szemöldökkel fordult felém, majd mikor megismert elmosolyodott.
-   A Williams kislány! - mosolygott rám.
-   Nem változtál Joe! - nevettem, majd megöleltük egymást.
-   Te viszont igen! - nézett végig rajtam mosolyogva. - Ahol kell, ott kerek vagy és kész hölgy! És sosem gondoltam volna, hogy a kislány, akit autókat lopni hordott az apja, egyszer egy ilyen híres csapatban lesz. - vigyorgott. - Sőt, egyik Williams-ről sem tudtam ezt elképzelni, de gratulálok! - ölelt magához.
-   Köszönöm. - mondtam mosolyogva.
-   És hol a vőlegényed? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
-   Én is ezt kérdezem. - nevettem.
-   Barátod biztosan van! - mosolygott, mire megráztam a fejem.
-   Csúnyán átvertek. - ingattam a fejem.
-   Legalább szétrúgtad a seggét? - nevetett.
-   Inkább hagyjuk. - legyintettem.
-   Heló! - hallottam meg Louis hangját magam mögül, ami elég vidámnak hangzott.
-   Louis Tomlinson! - bólintott mosolyogva Joe. - Viselkedik a kicsi lány? - biccentett felém.
-   Nem a legjobban, de rajta vagyunk az ügyön. - mosolygott Louis, majd hirtelen a térdhajlatomnál felkapott, miközben befogta a számat. - Örülök, hogy megismerhettem! - mondta és közben elindult velem az autó felé, míg Én hangosan nevettem.
Louis betett az anyósülésre, majd megkerülte az autót és behuppant mellé.
-   Nem vagy normális. - nevettem rá nézve.
-   Tehát még tetszett is?! - kérdezte mosolyogva. - Csak szólj, máskor is elrabollak. - nevetett, majd beindította az autót és tovább indultunk.
-   Jane, Te mikor lettél ilyen naiv? - kérdezte Alison, mire megforgattam a szemem.
-   Te mikor lettél olyan mint Én? - kérdeztem.
-   Nem vagyok olyan mint Te! - mondta.
-   Mindenbe beleszólsz, mindenkinek beszólsz, utálkozol, veszekszel. - soroltam. - Ezeket eddig Én csináltam.
-   Oké, ebben igazad van, de veled ellentétben van magánéletem és nem autók alatt töltöm a fél életemet, koszosan. - mondta.
-   Hanem bevásárlóközpontokban. - néztem hátra vigyorogva.
-   Hagyjál! - mondta mérgesen. - Inkább veszekedjetek egymással, akkor lefoglaljátok egymást!
-   Máshogy is lefoglalhatnánk! - kacsintott rám Louis perverz vigyorral.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Nem tudtam nem arra gondolni, hogy milyen lehet ez a lány az ágyban. Egyszerűen ez foglalta le minden gondolatomat, amíg meg nem szólalt.
-   Állj meg! - nézett rám.
-   Mindjárt otthon vagyunk! - néztem rá.
-   Louis, állj meg! - parancsolt rám, mire megálltam.
Elmosolyodott, a vállára dobta a táskáját, majd kinyitotta az ajtót, kiszállt és becsukta az ajtót, intett egyet és elindult hazafelé gyalog.
-   Mondd, a nővéred normális? - néztem hátra, mire Alison elnevette magát.
-   Sosem volt az. - nevetett.
Én megindultam lassan és pontosan Jane mellett haladtam autóval, majd lehúztam az ablakot.
-   Megkérdezhetem a sétálás okát? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
-   Szóltam, hogy fejezd be! - nézett rám magabiztos mosollyal.
-   Mit? - kérdeztem értetlenül, bár pontosan tudtam miről van szó, de hát ha egyszer a fejemben csak ez forog?!
-   Ó, pontosan tudod! - legyintett felém.
-   Jó, befejezem a perverz beszólásokat, ha visszaülsz. - kértem mosolyogva.
-   És ha nem? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-   Akkor folytatom. - vigyorodtam el.
-   Jane, ülj be! - szólt rá Alison.
-   Nem ülök. - mondta és karba tett kézzel folytatta tovább az utat.
Én folyamatosan mondogattam a beszólásaimat, szinte megállás nélkül és néha elvörösödött, majd kezdtem belejönni és már szinte egyre vörösebb lett, ugyanis egyre perverzebbeket mondogattam.
-  Jó, állj! - szólt rám, mire vigyorogva megálltam.
Odajött az autóhoz, majd beült.
-   Nyertem. - vigyorogtam rá.
-   Indulj! - fordította a fejem az út irányába, mire elnevettem magam és elindultunk.
Igazából nagyon is szórakoztatott, hogy elpirult miattam és az is, hogy valójában bejött neki ez a kis játék, de ezt sose vallaná be.
-   Jane, mikor láttalak elpirulni? - vigyorgott rá Alison.
-   Soha. - jelentette ki, az ablakon kinézve, nehogy rám kelljen néznie, ugyanis a vigyorom levakarhatatlan volt.
-   Akkor gratulálok, mert életedben először sikerült! - vigyorgott Alison is.
-  Juhú. - forgatta meg a szemét.
Elnevettem magam, majd behajtottam a kapun.
-  Kösz a fuvart. - nézett rám Jane mosolyogva, majd kiszállt, ahogy Alison is, majd Én is.
Bementünk és Ők természetesen rögtön felmentek.

* Borka Jane Williams szemszöge *

Igazából nagyon is tetszik, ahogy Louis "küzd" értem, de még mindig nem bízom benne. 

Felmentünk, majd eldőltem az ágyamon. 

-   Végre. - mosolyodtam el. 

-   Szereted? - kérdezte halkan a húgom és ledőlt mellém. 

-   Én... - mondtam volna, de nem tudtam azt mondani, hogy nem, hiszen őrülten beleszerettem. 

-   Nekem elmondhatod! - fogta meg a kezem mosolyogva, mire nem mondtam semmit, csak lehajtott fejjel óvatosan bólintottam és hümmögtem. - Annyira tudtam! - ölelt magához boldogan. 

-   Azt hittem utálod. - néztem rá mosolyogva. 

-   Én utálhatom, ha Te szereted. - rántott vállat mosolyogva. - De amúgy annyira már nem utálom, mert, hiába nem jött hozzád két és fél hónapig, hiányoztál neki, mert megszeretett. - mosolygott rám. - És elmondta neked. És szerintem Ő nem az a fajta ember, aki ezt csak úgy dobálja.

-   Nem hittem volna, hogy valaha ilyet mondasz róla. - nevettem el magam. 

-   Én sem. - nevetett. 

-   Átöltözöm. - keltem fel, majd a szekrényhez mentem. 

Kivettem belőle egy melegítőt és egy ujjatlant, majd elkezdtem átöltözni és természetesen nyílt az ajtó, hiszen mikor máskor nyitott volna be és ki más, mint Louis! 

-   Véleményem szerint rosszkor jöttél. - mondta Alison szigorúan nézve rá. 

-   Szerintem a legjobbkor. - vigyorodott el, hátulról hozzám simult és a kezeit a derekamra csúsztatta. 

-   Louis! - szóltam rá és le akartam hámozni magamról a kezeit, de óvatosan a vállamat kezdte csókolgatni, ami miatt elakadt a szavam. 

-   Így már nem is olyan könnyű lekoptatni, ugye Édesem? - vigyorodott el, majd abbahagyta. 

Egyik kezével végig simította az oldalam, míg egy puszit nyomott az arcomra, majd szórakozott mosollyal ellépett tőlem és levágódott az ágyamra.
Én gyorsan magamra kaptam a pólómat, majd összekötöttem a hajam.
Mikor készen lettem és ledőltem volna végre a saját ágyamra kopogtak, mire sóhajtottam.
-  Bejövök. - közölte Harry az ajtó másik feléről, majd benyitott.
-  Szia! - mosolyodtam el, majd átöleltem a nyakát és mosolyogtam rá.
-  Megkérdezhetem, hogy ki az a "Szikla"? - nézett le rám. - Kb. egykorú veled és itt áll kocsival a ház előtt! Azt mondta fel fogod ismerni.
Rögtön felismertem. Egyike volt azoknak a gyerekeknek, akiket szintén kocsikat lopni hordott az apjuk, viszont Ő leragadt ennél a piszkod világnál.
-   Basszus! - pattantam fel, majd Harry-re néztem. - Nem mondta neked, hogy ki Ő, vagy hogy miért keres? - néztem rá ijedten.
-   Nem Jane, de tudni akarom! - nézett rám mérgesen.
-   Majd egyszer. - legyintettem rá, majd kitörtem az ajtón, lerobogtam a lépcsőn és az ajtóhoz mentem. 

Kinyitottam, majd megpillantottam Őt.
-   Szia. - vigyorodott el.
-   Ha bárkinek elmondod, ki vagy, esküszöm, hogy véged! - néztem rá mérgesen. - Indulj meg befelé és elmondod mit akarsz!
Ő elnevette magát, majd bement Én, pedig követtem. Behúztam a szobámba és direkt nem küldtem ki senkit.
-   Lényegre törő leszek... - mondta volna, de közbe vágtam.
-  Tök jó, de előbb add ide! - céloztam meg a szememmel a pisztolyt, ami a kabátjában pihent és más nem vehette észre, hiszen nem látszott, viszont Én tudtam minden mocskos titkát.
Ő unott képpel szedte elő, majd a kezembe dobta.
-   Ennyi? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire bólintott. - Hallgatlak. - bólintottam, miközben kiszedtem a töltényeket a fegyverből és elegánsan a kukába hajítottam, majd visszadobtam neki a fegyvert.
-   Nagyon bátor vagy! - lett ideges egyből.
-   Amennyiben akarsz tőlem valamit, ehhez tartod magad és normálisan beszélsz. - néztem rá határozottan.
-   Szükségem lenne rád egy melóhoz, amihez tökéletes ismeretséged van. - mondta és rögtön rájöttem mit akar.
Kirabolni Louis-t. Mindig is utálta Őt, mert eljutotta oda, ahova neki esélye sincs, ráadásul jól néz ki.
-   Ugye tudod, hogy ennek a csapatnak a tagja vagyok?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-   Tudom Cica, de hidd el, sokkal pénzt nyernél velem. - mosolyodott el, majd közelebb lépett hozzám és mindkét kezét a fenekemre helyezte. - Mi lehetnénk a legjobbak. - kacsintott. - Hidd el, ismerlek és tudom, hogy szeretsz!
Én elmosolyodtam, majd elkaptam a jobb karját, kicsavartam, így nekem háttal állt, majd a háta mentén a feje felé kezdtem nyomni a csuklóját, ami miatt meghajolt előre.
-   Fogd fel, hogy Én sosem voltam olyan aljas, mint Te! - mondtam mérgesen, de nem hangosabban. - Téged soha senki nem fog szeretni, mert mindenkit átversz és kirabolsz. Én viszont nem fogom kirabolni egyik csapattársamat sem.
-   Hülye ribanc, engedj már el! - üvöltött.
-   Megkeresel még egyszer?! - kérdeztem idegesen.
-   Soha, mert félsz. - nevetett, majd elengedtem.
Kiszedtem a pisztolyt a kabátjából, majd egészen az ajtóig toltam és kilöktem rajta, majd azt kulcsra zártam. Felrohantam a szobámba, majd idegesen becsaptam magam mögött az ajtót és neki dőlve csúsztam le a földig. Még mindig a kezemben volt a pisztoly, ami szinte égette a kezem, ugyanis a múltamra emlékeztettek. Eldobtam, a szoba közepére és a kezemet a nadrágomba töröltem.
-   Jane, jól vagy? - kérdezte halkan Harry az ágyon ülve.
-   Igen, csak megszállottan üldöz a múltam. - néztem még mindig azt a pisztolyt. - De már nem az a lány vagyok.
-   Tudjuk. - mondta Alison.
Ideges lettem hirtelen, az egész világra, felpattantam és a pisztolyt felkaptam, az ablakhoz mentem, kinyitottam és kihajítottam.
Pontosan a szomszédunk medencéjébe esett, mire elmosolyodtam.
-   Nem Én voltam. - nevettem el magam.
-   Hányan vagytok itt? - nyitott be Conrad. - Csak mert gyertek le, megbeszélés van.
Lesiettünk, majd leültünk egy a kanapéra. Louis ült mellettem, a másik oldalamon Alison, hiszen tudtuk, hogyha Hazz megtudja, hogy Louis és köztem már alakulóban van valami, akkor kb. felakaszt minket, így Harry Alison mellett ült. Louis a felém eső kezét óvatosan a csípőmre csúsztatta és közelebb húzott magához.
-   Ha nem lennének itt a tesóid, már rég az ágyamban lennél, ugyanis kibaszott szexi, ahogy verekszel és azzal a pisztollyal a kezedben igazi bombázó voltál. - súgta, amibe beleborzongtam és majdnem elvörösödtem, de úgy kellett tennem, mintha semmi különös nem történt volna, ugyanis Ali és Hazza figyeltek.
Én csak csöndben bólintottam, majd szinte láthatatlanul beleharaptam az alsó ajkamba, amit Louis észre vett és elvigyorodott.
-   Tehát, valamelyikőtöknek barátnőt kell szereznie! - kezdett bele Conrad, mire Louis elmosolyodott.
-   Vállalom. - közölte, majd óvatosan egyik ujját a pólóm alá csúsztatta.
-   Ennek örülök, akkor gyere Dani. - mosolyodott el Conrad, majd a konyhából belépett egy csajszi, aki nagyon szép volt, sokkal szebb nálam és a magabiztos helyemről hirtelen a föld alá zuhantam, ugyanis Louis rögtön kihúzta kezét a pólóm alól és rá vigyorgott.
-   Danielle Campbell. - mutatkozott be Louis-nak vigyorogva.
-   Louis Tomlinson. - kacsintott rá Louis, majd kezet csókolt.
Én feltettem a műmosolyomat, majd felálltam.
-   Hova mész Jane? - kérdezte Conrad.
-   Csak kiviszem a szemetet és aztán benézek a szomszédba, majd jövök, de utána apukámhoz költözöm. - mosolyogtam és ezt az egészet csak Alison, Harry és elméletileg Louis értette, de Ő nem nagyon foglalkozott vele.
Alison felröhögött és Harry is elmosolyodott.
-   Minek költözöl apukádhoz? - kérdezte értetlenül Conrad.
-   Mert ha kiviszem a szemetet és átugrom a szomszédba, muszáj leszek. - vigyorogtam. - Csak közbe beugrom a temetőbe. - mondtam, mire Ali még inkább röhögött és Harry is elnevette magát.
-   Azt hiszem segítek. - mondta nevetve Harry.
-   Amúgy csak dolgozni megyek. - mondtam.
-   Nem mehetsz. - vágta rá Dylen.
-   Miért? Tudok vigyázni magamra, nem vagyok kislány. - forgattam meg a szemem.
-   Louis, esetleg nem beszélnél vele? - lökte meg Will.
-   Ja, ránk úgy se hallgat. - mondta neki Matt.
-   Ki? - kérdezte értetlenül.
-   Jane, Te idióta! - mondták egyszerre hárman mérgesen.
-   Ja, ne menj! - legyintett felém.
Elnevettem magam, majd a garázs felé indultam.
-   Jane, a főnököd rád vadászik! - szólt utánam Matt, mire mosolyogva fordultam vissza és hátulról átöleltem Őt.
-   Csak a garázsba megyek. - nyomtam puszit az arcára.
Ő elmosolyodott, majd visszaölelt.
Elengedtük egymást, majd Én a garázsba mentem. Egy órát bütyköltem a kocsimat, majd koszosan, kissé izzadtan és fáradtan mentem be. A tesóim, Matt és Dylen a nappaliban voltak, míg fentről hangok szűrődtek le.
Felszaladtam, majd amikor a szobámhoz akartam menni, hirtelen rám csapták az ajtót, mire hátra estem, egyenesen a lépcsőre és mivel a lábaim átbillentek, lebukfenceztem a lépcsőn és földet értem. Pontosan tudtam, hogy Louis volt.
-   Baszd meg Louis! - kiabáltam rá mérgesen, majd felültem.
-   Jane, jól vagy? - ugrott oda Harry.
-   Persze, most csak a földhöz csapódtam hozzá, nem egy falhoz! - néztem fel mérgesen Louis-ra, majd felálltam.
-   Megint Te csináltad? - nézett fel rá sóhajtva Hazza.
-   Ki más?! - nevetett gúnyosan Alison, majd odajött hozzám és megfogta a kezem, majd elkezdett felhúzni az emeletre.
-   Bocsánat. - nézett rám Louis.
Én keserűen elnevettem magam, majd kikerültem Őt és bementem a szobámba. Levettem a pólómat, majd a földre dobtam, mikor nyílt az ajtó.
-   Bor... - mondta volna Louis a nevem, majd észre vette, hogy megint nem vagyok felöltözve.
-   Ne hívj így, nem vagyok rád kíváncsi és kopoghatnál! - soroltam.
-  Most megsértődtél? - kérdezte rám nézve.
-  Á, nem dehogy. - forgattam meg a szemem, majd a fürdőbe mentem és megnyitottam a csapot, hogy mire levetkőzöm, feltöltődjön a kád.
Louis természetesen követett mint egy pincsi kutya.
-   Nem fogok örökké neked könyörögni! - mondta, de Én közben halál nyugodtan vettem le a nadrágomat, mire végignézett rajtam, majd nyelt egyet.
-   Ez mi volt? - néztem rá nevetve a nyelésre utalva. - Azt hittem nem vagyok a stílusod. - léptem elé vigyorogva, majd átkaroltam a nyakát.
-   Ha egyedül akarsz fürdeni, fejezd be! - nézett a szemembe és az Ő szemeiből vágy tükröződött vissza.
-   Nem dugsz meg, miközben újra átversz. - ráztam a fejem mosolyogva.
-   Én nem vertelek át! - nézett a szemembe.
-   Persze. - nevettem. - Hiányoztam?! Hiányzott valaki, akit kedvedre hülyíthetsz, de hidd el, hogy ez nem Én leszek, az máshol van! - kacsintottam rá.
-   Szórakozol velem?! - kérdezte már-már nyögve.
-   Eltaláltad. - mosolyogtam gonoszan, majd a mellkasánál kitoltam a fürdőből, majd bezártam az ajtót kulcsra és elkezdtem fürdeni.
-   Borka, Te... - mondta az ajtónál idegesen.
-   Tudod, Danielle majd lefekszik veled. - vigyorodtam el, mire ököllel az ajtóra ütött.
-   De nekem nem kell Dani. - mondta mérgesen. - Nekem Te kellesz, most! - mondta, mire kinevettem.
-   Lekésted Tomlinson. - vigyorogtam. - Menj az új barátnődhöz.
-   Nem a barátnőm. - mondta.
-   Mégis igen jól elvoltatok. - mondtam már mérgesen.
-   Nem mehetnék be? - kérdezte és szerintem a fejét döntötte az ajtónak. - Nem tartozik a kívánságaim közé, hogy egy ajtón át beszéljem meg veled a párkapcsolataimat.
-   Nem jöhetnél be. - mondtam.
-   Van kulcsom a fürdődhöz és esküszöm, hogy becsukom a szemem! - mondta, mire elnevettem magam.
-   És ez most olyan lovagias volt, hogy be kéne engedjelek? - kérdeztem.
-   Borka, kérlek ne szórakozz velem! - kért. - Az előbb kevesebb mint egy hajszál választott el attól, hogy letépjem rólad azt a kevés ruhát is.
Én teljesen elpirultam, majd a habbal kb. eltakartam magam.
-   Jó, gyere. - sóhajtottam.
-   Oké. - mondta és a hangján hallottam, ahogy vigyorgott, majd kinyitotta az ajtót és bejött.
Aranyos volt, mert nem nézett rám, hanem háttal ült le a szőnyegre, mire kuncogtam.
-   Tök jó, hogy szórakoztat. - mondta sóhajtva. - Ugye most az a baj, hogy Danielle-l kedves voltam?
-   Mit szólnál hozzá, ha Én is ilyen kedves és közvetlen lennék valakivel? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-   Jó, lehet egy kicsit túlzásba vittem, de... - mondta volna, mire közbe vágtam.
-   Ugye tudod, hogy ezzel most semmivel sem vagy előrébb, pedig esküszöm, hogy megfordult a fejemben, hogy szembe szállok a tesóimmal és az épp eszemmel.
-   Ezt elbasztam. - mondta ki.
-   Ezt el. - bólintottam.
-  És ha mondjuk nem csináltam volna semmi hasonlót, lehet, hogy most ott ülnék veled a kádban? - kérdezte, mire átfutott egy mosoly az arcomon. - Mármint, akkor nem ülnénk...
Ha tudnád, hogy szűz vagyok, már rég nem is lennél a környékemen!
-   Nem sok esélyt látok rá, de esetleg megeshetne... - mondtam elhúzva és elég bizonytalanul.
-   Oké... - mondta és a hangján hallatszott a perverz mosolya. - Akkor megint úgy teszek, mint aki nem fantáziál.
-   Mivel ezt megtárgyaltuk, ki is mehetsz! - mondtam.
-   Ha már beengedtél, nem megyek ki! - mondta karba tett kézzel mint egy kisfiú.
-   Jó, akkor legalább hagy vegyem valami hasznodat, add ide a törölközőmet. - mondtam sóhajtva.
-   És akkor feléd feléd fordulhatok, - kérdezte.
-   E-mail-ben is elküldheted a törölközőt! - forgattam meg a szemem mosolyogva.
-   Nem, át tudom dobni a vállam felett. - magyarázta a saját elméletét.
-   Ha bedobod az egészet a vízbe, a pólódba törölközöm! - szóltam rá. - Tudom, hogy ronda vagyok, de azért ennyire nem.
-   Nem vagy ronda, sőt számomra tökéletes vagy. - mondta, majd mosolyogva fordult felém és odaadta a törölközőt. - Túl sok a hab.
-   Köszi! - fogtam meg a törölközőt mosolyogva, mire Ő újra elfordult. - Jó azért néha úri ember is tudsz lenni. - kuncogtam.
Gyorsan megtörölköztem, majd törölközőbe csavarodva másztam ki a kádból.
-   Louis! - hallottuk Danielle hangját a szobámból.
Louis rám pillantott, majd megszólaltam.
-   Miből gondoltad, hogy ott van, ahol zuhanyzom?! - kérdeztem flegmán, miközben felvettem a bugyimat. - Húzz el!
-   Liba. - horkantott, majd becsapta a szobám ajtaját.
Én elmosolyodtam, majd Lou lekapta magáról a pólóját és a kezembe nyomta.
-   Ezt vedd fel! - kacsintott.
-   Miért venném? - kérdeztem tőle flegmán.
-   Mert szeretsz. - vigyorgott.
Én a fejére dobtam a pólóját, majd felvettem a pizsama pólóm és nadrágom.
-   Nem Édesem! - állt fel magabiztos mosollyal, majd mögém lépett. - Hagytam, hogy felizgass és eltűrtem, hogy jól szórakozz rajtam, de itt vége! - mondta, majd hirtelen lerántotta rólam a pizsama felsőm és rám adta a pólóját, mire kuncogtam és kidugtam rajta a kezeim, majd a hajamat is leengedtem.
-   Akaratos vagy. - mosolyodtam el, majd megfogta a pizsamanadrágomat és egy rántással leszedte rólam. - Lou, ez marad! - szóltam rá, majd észbe kaptam. - Bocsi, megint. - kuncogtam.
-  Nem zavar Borka. - mosolyodott el. - És hidd el, hogy így foglak hívni, mert illik hozzád.
-  Tudom, apukám választotta. - mosolyogtam.
-  Akkor miért nem azt használod? - kérdezte.
-  Mert csak Ő hívott így. - mosolyogtam rá, majd egy könnycsepp szaladt le az arcomon, amit az ujjával letörölt. - De neked még megengedem.
-  Köszönöm. - mosolygott rám.
-  De akkor sem megyek le bugyiban! - vettem vissza a nadrágomat.
-   Legyen, de ha egyszer velem alszol, nem lehet rajtad. - mondta mosolyogva.
-   Valószínűleg ilyesmi nem fog előfordulni! - ráztam a fejem vigyorogva.

8. fejezet - Ne menj el!

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Tökéletesen játszom meg magam 2 és fél hónapja. Jane-nel semmi változás és először csak hiányérzetem volt. Aztán ez egyre rosszabb lett és már ürességet éreztem, majd eszembe jutott, hogy valójában mennyire jó volt Őt csókolni és az is, hogy mennyire tetszett, hogy hagyta, hogy levetkőztessem. 

És két és fél hónap után már nem tudtam játszani, hogy leszarom mi van vele... rájöttem, hogy kibaszottul hiányzik a nagy pofája. Nem bírtam tovább távol maradni a kórháztól és bementem. 

Harry volt bent vele, mikor beléptem a helységbe. 

-  Mit akarsz? - nézett rám mérgesen. 

-  Harry, tudom hogy ez az egész elrontotta a barátságunkat, de... - mondtam volna, mire közbe vágott. 

-   Nincs de Louis! - nézett rám mérgesen. - Egy idióta kupáért és egy kis pénzért megölted! - mutatott rá Jane-re. 

* Borka Jane Williams *

Harry tudtára kellett adnom, hogy nem ölt meg! Nagyon is élek és kurvára hiányzott már Louis és hiába utálom Őt, jó újra látni. 

De tudatni akartam velük, hogy élek és mindent hallok! 

-   Jane, ne kezdj kiabálni, nem fogják hallani! - szólt rám Zayn mosolyogva. 

-   Akkor? - néztem rá kétségbeesetten. 

-   Szorítsd meg a kezét! - mutatott a kezemre, amit immár Louis fogott és nem Harry. 

-   Megfogta a kezem! - mosolyogtam Zayn-re. 

-  Fű, mekkora csoda! - forgatta a szemét. 

-  Még sosem fogta meg a kezem! - nyafogtam. 

-  És nem biztos, hogy sokáig szorongatni fogja, úgyhogy csinálj valamit! - szólt rám. 

Minden akaratomat összeszedtem és hirtelen visszaszorultam a testembe. Éreztem ahogy finom fogja a kezem és simogatja a kézfejem tetejét, majd megint minden erőmet összeszedtem és sikerült! 

* Louis William Tomlinson szemszöge *

-   Harry, megszorította a kezem! - mutattam az említett testrészemre döbbenten és boldogan. 

-   Louis, ne szórakozz! Rohadtul nem vicces. Halott, gépekre van kötve kettő és fél hónapja! Szinte meg van jósolva neki a halál! - mondta lelombozódva. 

-   Baszd meg Harry, ennyire nem hiszel az unokahúgodban?! - mondtam hangosabban és mérgesen, de mosolyogtam. - Fogja a kezem! - mutattam a kezemre, mire oda pillantott és meglepődött. 

-   Szólok az orvosnak! - ugrott fel, majd kirohant. 

Én óvatosan emeltem meg a kezünket, miközben leültem a székre az ágy mellett és egy puszit nyomtam az Ő kezére. 

-   Tudtam, hogy erős maradsz. - mosolyodtam el, majd visszahelyeztem az ágyra a kezünket. 

Mintha egy nagyon halvány, gyenge mosoly tűnt volna fel az arcán. 

-   Mi történt? - kérdezte az orvos. 

-   Megfogta a kezem. - mutattam fel a kezünket, amit még mindig szorított. 

-   Tehát éber kómába lépett. - mosolyodott el az orvos, mire úgy néztünk rá mintha űrlény lenne. - Mostantól bármikor felébredhet és előfordulhat, hogy csak úgy nevet, sírva fakad, megfogja valaki kezét, mosolyoghat, valamit motyoghat, de még nem lesz öntudatánál. Valószínűleg hallja a dolgokat amiket mondanak, de nem fogja fel. - magyarázta, mire bólogattunk. 

* Borka Jane Williams szemszöge *

-  Idióta, eddig is hallottam és felfogtam mindent! - szóltam az orvosra, de természetesen senki nem hallott, csak Zayn. 

-  Fogalmuk sincs róla. - ingatta a fejét mosolyogva. 

-   És hogy tudnék felébredni most, hogy beugassak az orvosnak? - néztem Zayn-re, aki elnevette magát. 

-  Pontosan ugyan úgy, ahogy az előbb sikerült átlépned a határt! - nézett a szemembe. - Csak is, ha valami vagy valaki motivál! Ő lesz a megmentőd. - bökött a fejével Louis felé, mire hitetlenül elnevettem magam. 

-  Előbb leszek pápa, mint Ő az Én megmentőm! - nevettem. 

-  A nevetésedet Ők is hallották. - bökött az orvos és a két fiú felé Zayn, mire rájuk pillantottam.
-  Ezek előfordulhatnak. - bólintott az orvos. - Valószínűleg emlékek játszódnak le a fejében, esetleg álmodik. - magyarázta az orvos.
-  Ez nem normális! - morogtam.
-  Hagyom magukat. - mosolyodott el az orvos, majd kilépett.
-   Louis, miért jöttél? - nézett rá Harry.
-   Mert... - motyogott. - A francba, a legjobb haverjaim egyike vagy, elmondhatom neked! - biztatta magát, majd az unokatesómra nézett. - Hiányzott és most is hiányzik.
Hirtelen eleredtek a könnyeim.
-   Hallottad mit mondott? - mosolyogtam Zayn-re.
-   Igen, de sírsz! - mondta.
Louis óvatosan lehajolt hozzám, majd egy puszit nyomott a fejemre.
-   Minden rendben lesz! - simogatta a hajam óvatosan.
Majd' elolvadtam, pedig valójában kómában voltam.
-   Beszélni akarok vele! - nyafogtam, mire Zayn elnevette magát.
-   Menni fog Jane! - mosolygott rám. - Remélem soha többé nem találkozunk! - mondta, majd kilépett a helységből.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Éppen el akartam engedni Jane kezét és elindulni, ugyanis már így is késében voltam. Már rég úton kellett volna lennem a versenyre és bár jól esett, hogy az Én kezemet szorította meg, ez az erő már elveszett a karjából, már nem fogta a kezem és az orvos megmondta, hogy fogalma sincs róla, hogy kinek a kezét fogja.

Éppen el akartam engedni, mikor megszorította. 

-  Louis... - motyogott, mire rá kaptam a tekintetem. 

A szemei résnyire nyitva voltak, nagyon fáradtnak és erőtlennek tűnt, de szorította a kezem. 

-  Ne menj el, kérlek! - mondta halkan. 

-  Jane, Te ébren vagy! - néztem rá döbbenten és Harry reakciója is valami hasonló volt, mire a lány elmosolyodott. 

-   Ez aztán a felfedezés! - nevetett halkan és erőtlenül. 

-   Én... sajnálom, hogy lemondtam rólad! - ölelte magához Harry. 

-   Nem értem, hogyan gondolhattad rólam, hogy feladom. - mosolygott rá Jane. 

-   Jane, nem szeretnéd kímélni az energiáidat? - kérdezte tőle Harry. 

-   Mennyi ideje poshadok itt? - kérdezte. 

-   Két és fél hónapja. - mondtam halkan. 

-   Kialudtam magam. - vigyorgott. 

-   Fáj valamid? - kérdezte tőle Harry. 

-   Nem. - mosolygott rá. 

-   Harry... - lépett be Alison, majd mikor meglátta a nővérét ébren, odarohant és megölelte. - Nagyon szeretlek! - szorította magához. 

-   Én is Ali! - mosolygott rá. 

-   De Te miért, vagy hogyan?! - kérdezgette döbbenten. 

-   Nagyon bonyolult. - mosolygott rá Jane. 

Majd benyitott az orvos. 

-   Ébren vagyok! - mosolygott rá Jane. 

Természetesen a doki gyors vizsgálatot tartott. 

-   Egészséges vagy, kivéve a lábaid. - mondta neki. - Ez kezelhető, de addig is kapni fogsz egy járgányt. 

-   Mármint... - motyogott Jane döbbenten. 

-   Kerekesszékes leszel egy ideig. - bólintott az orvos. - Hidd el, hamar túl leszel rajta, átesel a kezeléseken és pikk-pakk újra járni fogsz! - mosolygott rá biztatóan, majd kilépett. 

Jane könnyei csak úgy patakokban folytak majd ideges lett. 

-   Nem hiszem el! - kiabált hisztérikusan. - Mi a szarért szívok egész életemben?! - majd rám pillantott. - Mit ártottam neked?! - kiabált. 

Csak csöndben lehajtottam a fejem és igazán elszégyelltem magam. 

-   Gyilkos is lehetnél! - nézett rám sírva. 

Pontosan tudom, hogy szánalmas vagyok, rájöttem. 

-   Tudom. - súgtam halkan.
-   Nem. - vágta rá kiabálva Jane. - Nem akarok kezelést, egy percet sem akarok itt maradni! - dühöngött. - Élni akarok, ugyanis fogalmatok sincs, hogy milyen amikor az ember félig halott és senki nem hallja!
Valahol éreztem benne a fájdalmat és tudtam, hogy nem ezt akarja. Ő egy kis szabadságot akart, mert talán soha nem vallanám be, de van bennünk valami hasonlóság az autókon kívül. Tudtam, hogy éppen egy autóban akar száguldani, hatalmas sebességgel és meg akartam adni neki azt az örömöt. Pontosan tudom, milyen amikor a tested megtelik adrenalinnal és ahogy hirtelen megnő a sebesség, majd hatalmas hanggal száguldasz.
-   Ha bevállalod a kezelést, elviszlek valahova. - közöltem szigorúan.
-   Sehova nem akarok veled menni! - vágta rá.
-   De igen. - vágtam rá olyan határozottan, hogy már nem mert visszavágni. - Ha elkezded azt a kezelést elviszlek.
-   Honnan tudjam, hogy valóban így lesz? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire elvigyorodtam, hiszen sikerült rávennem.
-   Úgy, hogy Te most beszélsz az orvossal és akkor Én most viszlek el. - vigyorogtam rá.
-   Nem valószínű, hogy engem kiengednek innen! - mondta, mire mosolyogva vállat rántottam.
-   Nem valószínű, hogy engem ez érdekel. - rántottam vállat lazán.
-   Biztosan nem! Kiszöktetni meg főleg nem! - mondta Harry.
-   Két és fél hónapja fekszem itt! - mondta felhúzott szemöldökkel Jane. - Jó, hogy nem rohadtam ide!
-   Jane, ez rohadtul nem játék! - nézett rá szigorúan Harold, mire elmosolyodott.
-   Nekem az. - rántott vállat mosolyogva.
-   Jane, ne idegesíts fel! - figyelmeztette.
-   Már megbocsájts, de szerintem Én voltam kómában, Én voltam élőhalott! Konkrétan egy élőhalott! És most itt papolsz nekem?! Kösz, nem érdekel! Ki akarok szabadulni! - mondta.
-   Jane, ezzel biztosan nem engedünk el! - mutatott rám fintorogva.
-   Kösz. - néztem le rá.
-   Ezt tőlem tanultad! - vigyorgott a húgára Jane.
-   Igen... - kuncogott Ali.
-   Majdnem jó. - mosolygott az elméletileg beteg lány. - Csak kicsit unottabban és úgy, mintha egy kupac szarra néznél. - magyarázta, majd rám nézett és megmutatta a tökéletes fintort.
-   Oké, benne vagy? - néztem le rá.
-   Igen. - bólintott mosolyogva.
Szerencsénkre pont ekkor lépett be a doktor.
-   Jane, ha neked megfelel, el is kezdhetjük. - nézett rá, mire a lány bólintott.
Átült egy kerekesszékbe és az orvos áttolta egy másik terembe. Ott számomra ismeretlen dolgok voltak, csak két kapaszkodó rudat tudtam beazonosítani, amihez Jane-t tolta.
-   Nos, valójában ha fel tudsz állni, az már jó. Lehet, hogy elég lesz ez az egyetlen kezelés és vége.
Jane bólintott, majd a két rúdba kapaszkodva egész könnyen felállt, a vártnál mindenképpen jobb volt.
-   Nagyon jó. - bólogatott az orvos. - Elég három alkalom.
-   Vagyis holnap és holnap után? - mosolyodott el Jane.
-   Igen, ugyanis a vártnál sokkal erősebbnek bizonyulsz.
-   Mint mindig. - vigyorodott el, majd lepillantott az ujjain lévő 75-ös számra és egy könnycsepp gördült le az arcán.
Csöndben visszaült a székbe, majd minket kiküldött az orvos és elkezdődött a kezelése.
-   Louis, mit akarsz tőle? - nézett rám Harry.
-   Csak vigyázni rá. - néztem a szemébe, mire halvány mosoly jelent meg az arcán.
-   Megszeretted. - mosolygott rám biztatóan. - Nehéz Jane-t utálni.
-   Kivéve, ha bunkózik. - vágta rá Alison.
-   A kérdés már csak az, hogy hogyan szereted. - nézett rám Hazz, mire elmosolyodtam. - Szereted mint a húgodat, vagy szerelemből szereted?
-   Honnan tudnám? - mosolyogtam rá. - Soha nem voltam szerelmes.
-   De rá máshogy tekintesz mint a többi nőre? - kérdezte tőlem Harry.
-   Nyilván. - vágta rá Alison és reménykedtem benne, hogy végre nem utálatos lesz, de... - Más nőt még nem hinném, hogy megpróbált megölni.
-   Alison kuss! - szólt rá Harold. - Máshogy érzel iránta, mint a többi nő iránt, nem?
-   Mivel még soha egyetlen egy nő iránt sem voltak érzéseim anyámon és a húgaimon kívül! - bólintottam.
-   Komolyan nem lehet belőled kihúzni, hogy szerelmes vagy-e?! - nézett rám mérgesen Harry.
-   Nem az. - gurult ki a székében Jane.
-   Te ezt honnan tudod?! - akadtam ki.
-   Onnan, hogy egy érzéketlen tapló vagy. - közölte ridegen.
Ideges lettem, mert pontosan tudtam, hogy vannak érzéseim, ráadásul pontosan iránta, így nem hagyhattam szó nélkül. Pontosabban szó nélkül hagytam, viszont cselekedtem.
Felpattantam a székről amin eddig ültem, majd elé léptem, megállítottam, majd lehajoltam hozzá és ajkaimat az övéire tapasztottam. Nem tolt el, visszacsókolt, mire megnőtt az önbizalmam, óvatosan kiemeltem a székből és megtartottam úgy, mintha állna.
Természetesen nem olyan volt, mintha egy eddig tökéletesnek vélt, anorexiás modell lányt tartottam volna, de nem esett nehezemre megtartani Őt és ha így lett volna, akkor se tettem volna le, semmi pénzért.
Elmosolyodott, majd óvatosan elhúzódott tőlem.
-   Miért? - kérdezte halkan.
-   Mert egy érzéketlen tapló vagyok. - vigyorodtam el.
-   És ezzel most mit akartál elérni? - kérdezte.
-   Azt, hogy elhidd. - néztem a szemébe.
Megint lenyűgözött a csodálatosan kék szeme.
-   Nem tudom. - nézett rám szomorúan. - Hogy bízhatnék valakiben, aki már pontosan így átvert? Egy csók miatt? És ha az is hazugság volt?
-   Bebizonyítom. - néztem a szemébe.
-   Hogyan? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Az legyen az Én titkom. - mosolyodtam el.
-   Már bocs, de Te most komolyan hagyod magad?! - állt fel Alison és a nővérére nézett, aki mérges lett.
-   Semmi közöd hozzá! - vágta rá mérgesen.
-   Hagytad, hogy tartsalak. - mosolyogtam rá.
-   Tegyél le! - vágta rá, mire óvatosan visszatettem a székbe. - Ne mondd el, hogy milyen nehéz vagyok, kímélj meg ettől az információtól!
-    Fogytál. - vágta rá Alison.
-    Teljesen mindegy, veszek egy nagyobb levegőt és 5 kilót hízom! - legyintett, mire halkan elnevettem magam és ezt Hazza is megmosolyogta.