* Borka Jane Williams szemszöge *
Louis valóban minden egyes nap bent volt nálam, de ez nem változtatta meg a véleményem, nem hiszek neki és úgy döntöttem, hogy mivel végre újra tudok járni rendesen és hazamehetek, el fogom taszítani magamtól, amilyen messze csak lehet.
Már éppen öltöztem, amikor nyílt az ajtó. Nem szólalt meg az illető, aki belépett, de ahogy óvatosan közelebb lépett hozzám, megéreztem az ismerős bódító illatát, mire halvány mosoly futott az arcomra, majd eszembe jutott a tervem, így le is töröltem.
- Fogalmad sincs róla, hogy milyen szép vagy. - súgta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Pontosan tudom, hogy nem vagyok az! - morogtam, majd eltoltam magamtól és felvettem a farmeromat.
Louis morogva ült le a székbe. Gyorsan levettem a pizsama felsőmet, majd felvettem a melltartóm és a pólómat.
- Most úgy teszek, mint aki nem fantáziál rólad. - mondta, mire elnevettem magam és leültem az ágyra.
Felvettem a tornacipőmet, majd úgy véltem készen vagyok, hiszen a mosakodáson és a fésülködésen már régen túl estem.
Eddig még ott lógott az infúzió a kezemben, ugyanis közölte az orvos, hogy majd amikor elindulunk egy nővérke kiszedi a kezemből. De Én ezzel nem törődve durván kitéptem a kezemből.
- Ezt látni sem akarom! - sóhajtott Louis.
- Gyere és ne hisztizz! - dobtam a vállamra a táskámat.
- Máris asszonyom. - vigyorodott el, majd rácsapott a fenekemre.
- Most úgy teszek, mintha nem csináltál volna semmit és nem töröllek képen. - mondtam érzelemmentesen, majd kinyitottam az ajtót és ahogy léptem volna ki, nekiütköztem a húgomnak, aki majdnem elesett, de elkaptam a karját és vissza húztam, de így Én estem volna hátra, majd Ő is hátra dőlt, így egyensúlyban álltunk, egymás kezét fogva, hátra dőlve.
- Ez azért nagyon menő volt! - nevetett Alison.
- Egyetértek. - nevettem, majd lendületből megálltunk rendesen.
- Fú, el sem hiszed, mit vettem neked! - vigyorgott rám.
- Ez már rossz! - ingattam a fejem. - De előbb lépjünk le, mielőtt megmutatod! - fordítottam meg, majd elkaptam Louis kezét és a húgomat toltam magam előtt, Louis-t meg húztam magam után.
- Jane, nem is tudtam, hogy már ilyen jó passzban vagy! - mosolygott rám az orvosom. - A húgodat tolod, a barátodat húzod... - nevetett.
- Nem a barátom! - álltam meg hirtelen mire Louis nekem csapódott.
- Még... - mosolygott az orvos.
- Mintha tudnád! - mondtam halkabban, hogy ne hallja, majd újra elkezdtem tolni Alison-t és vonszolni Louis-t.
- Igaza van. - vigyorodott el Louis.
- Nincs igaza Lou. - mondtam és totál meglepődtem, hogy becézgettem.
- Lou? - vigyorgott.
- Bocs. - morogtam.
- Semmi gáz Borka. - mondta vigyorogva, majd végre kiértünk az épületből.
- Kuss! - néztem rá mérgesen.
- Hidd el, ez sokkal jobban illik hozzád. - vigyorgott. - Olyan aranyos, kislányos mint Te!
- Minden vágyad, hogy képen vágjalak? - fordultam hátra rá nézve, mérgesen.
- Valójában igen, mert kibaszott szexi, amikor káromkodsz, ahogy az is, amikor mérges vagy és kíváncsi vagyok, milyen lehet amikor verekszel. - kacsintott magabiztos mosollyal, mire kissé ledöbbentem, majd lazán kikerült engem és az autója felé indult.
- Ugye nem dőltél be neki? - kérdezte a húgom halkabban, de Ő is meglepett volt.
- Dehogy... - kamuztam, majd megindultam Louis után.
- Jane! - fogta meg a kezem határozottan. - Ugye nem hiszel neki?! - kérdezte.
- Hagyjál már, nem! - vágtam rá, majd kirántottam a kezem az övéből és Louis után siettem.
Behuppantam mellé, mire elnevette magát.
- Olyan édes amikor hazudsz. - simogatta meg az arcom.
- Hagyj már! - löktem el a kezét.
- Mondd, mivel tudnálak elcsábítani? - nézett rám sóhajtva.
- Egy helikopterrel, egy szebb testtel, egy hatalmas villával, meg egy repülő sem lenne rossz. - vigyorogtam rá.
- Oké, akkor hozzátennék pár dolgot! - hajolt előre vigyorogva Alison. - Egy Ferrari, egy tökéletes pasi, egy egész ruhabolt és egy cukrászda! - vigyorgott.
- Ja igen, Ferrari és cukrászda. - vigyorogtam Louis-ra, majd lepacsiztam a húgommal.
- A helikopter elintézhető, gyönyörű vagy, egy villában élsz, repülő minek ha van helikopter, a Ferrari-t csak döntsd el mikor szeretnéd, cukrászdát nem tudok venni, viszont egy cukrászt kaphatsz. - sorolta, majd elmosolyodott.
- És lehetne, hogy a cukrász kigyúrt legyen és félmeztelenül süssön? - vigyorgott Alison.
- Na jó, abba azért még Én is beleegyeznék. - vigyorodtam el.
- Megoldható. - bólintott. - Sütni nem tudok, de okoskodhatok a konyhában. - kacsintott rám.
- Ch, nem rád vagyok kíváncsi félmeztelenül. - legyintettem.
- Szerintem meg igen! - vigyorgott és a kezét a combomra csúsztatta.
- Ne tapizz! - löktem le a kezét.
- Tudom, hogy tetszik. - kacsintott és közben már úton voltunk.
- Ha nem fejezed be, kiszállok! - néztem rá komolyan, mire elnevette magát.
Csak csöndben vigyorgott és az utat nézte, de ez tök idegesítő volt.
- Jane, szerintem megtaláltad az egyetlen embert a földön, akivel profin tudtok veszekedni, mert ügyesen idegesítitek egymást, viszont a környezetetekben mindenki megőrül! - magyarázta a húgom.
- Én mindenkivel tudok veszekedni! - néztem rá mosolyogva.
- Jó, de Louis legalább ellenfél számodra! - mondta mosolyogva.
- Ch, nem az. - mondtam magabiztosan vigyorogva, majd Louis-ra pillantottam.
- De igen. - vágta rá, majd elmosolyodott. - Sőt, jobb vagyok nálad! - mondta és már vitába szálltam volna, mikor megláttam az úton egy öregembert, akit tökéletesen felismertem.
- Állj meg! - néztem Louis-ra,
- Mi? Minek? - kérdezte értetlenül.
- Ha nem állsz meg, kiugrom! - figyelmeztettem, mire megállt. - Kösz. - mosolyodtam el, majd leraktam a táskám és kipattantam.
Odaszaladtam a jól ismert úrhoz és hátulról megkocogtattam a vállát, mire felhúzott szemöldökkel fordult felém, majd mikor megismert elmosolyodott.
- A Williams kislány! - mosolygott rám.
- Nem változtál Joe! - nevettem, majd megöleltük egymást.
- Te viszont igen! - nézett végig rajtam mosolyogva. - Ahol kell, ott kerek vagy és kész hölgy! És sosem gondoltam volna, hogy a kislány, akit autókat lopni hordott az apja, egyszer egy ilyen híres csapatban lesz. - vigyorgott. - Sőt, egyik Williams-ről sem tudtam ezt elképzelni, de gratulálok! - ölelt magához.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva.
- És hol a vőlegényed? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
- Én is ezt kérdezem. - nevettem.
- Barátod biztosan van! - mosolygott, mire megráztam a fejem.
- Csúnyán átvertek. - ingattam a fejem.
- Legalább szétrúgtad a seggét? - nevetett.
- Inkább hagyjuk. - legyintettem.
- Heló! - hallottam meg Louis hangját magam mögül, ami elég vidámnak hangzott.
- Louis Tomlinson! - bólintott mosolyogva Joe. - Viselkedik a kicsi lány? - biccentett felém.
- Nem a legjobban, de rajta vagyunk az ügyön. - mosolygott Louis, majd hirtelen a térdhajlatomnál felkapott, miközben befogta a számat. - Örülök, hogy megismerhettem! - mondta és közben elindult velem az autó felé, míg Én hangosan nevettem.
Louis betett az anyósülésre, majd megkerülte az autót és behuppant mellé.
- Nem vagy normális. - nevettem rá nézve.
- Tehát még tetszett is?! - kérdezte mosolyogva. - Csak szólj, máskor is elrabollak. - nevetett, majd beindította az autót és tovább indultunk.
- Jane, Te mikor lettél ilyen naiv? - kérdezte Alison, mire megforgattam a szemem.
- Te mikor lettél olyan mint Én? - kérdeztem.
- Nem vagyok olyan mint Te! - mondta.
- Mindenbe beleszólsz, mindenkinek beszólsz, utálkozol, veszekszel. - soroltam. - Ezeket eddig Én csináltam.
- Oké, ebben igazad van, de veled ellentétben van magánéletem és nem autók alatt töltöm a fél életemet, koszosan. - mondta.
- Hanem bevásárlóközpontokban. - néztem hátra vigyorogva.
- Hagyjál! - mondta mérgesen. - Inkább veszekedjetek egymással, akkor lefoglaljátok egymást!
- Máshogy is lefoglalhatnánk! - kacsintott rám Louis perverz vigyorral.
Nem tudtam nem arra gondolni, hogy milyen lehet ez a lány az ágyban. Egyszerűen ez foglalta le minden gondolatomat, amíg meg nem szólalt.
- Állj meg! - nézett rám.
- Mindjárt otthon vagyunk! - néztem rá.
- Louis, állj meg! - parancsolt rám, mire megálltam.
Elmosolyodott, a vállára dobta a táskáját, majd kinyitotta az ajtót, kiszállt és becsukta az ajtót, intett egyet és elindult hazafelé gyalog.
- Mondd, a nővéred normális? - néztem hátra, mire Alison elnevette magát.
- Sosem volt az. - nevetett.
Én megindultam lassan és pontosan Jane mellett haladtam autóval, majd lehúztam az ablakot.
- Megkérdezhetem a sétálás okát? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
- Szóltam, hogy fejezd be! - nézett rám magabiztos mosollyal.
- Mit? - kérdeztem értetlenül, bár pontosan tudtam miről van szó, de hát ha egyszer a fejemben csak ez forog?!
- Ó, pontosan tudod! - legyintett felém.
- Jó, befejezem a perverz beszólásokat, ha visszaülsz. - kértem mosolyogva.
- És ha nem? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Akkor folytatom. - vigyorodtam el.
- Jane, ülj be! - szólt rá Alison.
- Nem ülök. - mondta és karba tett kézzel folytatta tovább az utat.
Én folyamatosan mondogattam a beszólásaimat, szinte megállás nélkül és néha elvörösödött, majd kezdtem belejönni és már szinte egyre vörösebb lett, ugyanis egyre perverzebbeket mondogattam.
- Jó, állj! - szólt rám, mire vigyorogva megálltam.
Odajött az autóhoz, majd beült.
- Nyertem. - vigyorogtam rá.
- Indulj! - fordította a fejem az út irányába, mire elnevettem magam és elindultunk.
Igazából nagyon is szórakoztatott, hogy elpirult miattam és az is, hogy valójában bejött neki ez a kis játék, de ezt sose vallaná be.
- Jane, mikor láttalak elpirulni? - vigyorgott rá Alison.
- Soha. - jelentette ki, az ablakon kinézve, nehogy rám kelljen néznie, ugyanis a vigyorom levakarhatatlan volt.
- Akkor gratulálok, mert életedben először sikerült! - vigyorgott Alison is.
- Juhú. - forgatta meg a szemét.
Elnevettem magam, majd behajtottam a kapun.
- Kösz a fuvart. - nézett rám Jane mosolyogva, majd kiszállt, ahogy Alison is, majd Én is.
Bementünk és Ők természetesen rögtön felmentek.
- Mondd, mivel tudnálak elcsábítani? - nézett rám sóhajtva.
- Egy helikopterrel, egy szebb testtel, egy hatalmas villával, meg egy repülő sem lenne rossz. - vigyorogtam rá.
- Oké, akkor hozzátennék pár dolgot! - hajolt előre vigyorogva Alison. - Egy Ferrari, egy tökéletes pasi, egy egész ruhabolt és egy cukrászda! - vigyorgott.
- Ja igen, Ferrari és cukrászda. - vigyorogtam Louis-ra, majd lepacsiztam a húgommal.
- A helikopter elintézhető, gyönyörű vagy, egy villában élsz, repülő minek ha van helikopter, a Ferrari-t csak döntsd el mikor szeretnéd, cukrászdát nem tudok venni, viszont egy cukrászt kaphatsz. - sorolta, majd elmosolyodott.
- És lehetne, hogy a cukrász kigyúrt legyen és félmeztelenül süssön? - vigyorgott Alison.
- Na jó, abba azért még Én is beleegyeznék. - vigyorodtam el.
- Megoldható. - bólintott. - Sütni nem tudok, de okoskodhatok a konyhában. - kacsintott rám.
- Ch, nem rád vagyok kíváncsi félmeztelenül. - legyintettem.
- Szerintem meg igen! - vigyorgott és a kezét a combomra csúsztatta.
- Ne tapizz! - löktem le a kezét.
- Tudom, hogy tetszik. - kacsintott és közben már úton voltunk.
- Ha nem fejezed be, kiszállok! - néztem rá komolyan, mire elnevette magát.
Csak csöndben vigyorgott és az utat nézte, de ez tök idegesítő volt.
- Jane, szerintem megtaláltad az egyetlen embert a földön, akivel profin tudtok veszekedni, mert ügyesen idegesítitek egymást, viszont a környezetetekben mindenki megőrül! - magyarázta a húgom.
- Én mindenkivel tudok veszekedni! - néztem rá mosolyogva.
- Jó, de Louis legalább ellenfél számodra! - mondta mosolyogva.
- Ch, nem az. - mondtam magabiztosan vigyorogva, majd Louis-ra pillantottam.
- De igen. - vágta rá, majd elmosolyodott. - Sőt, jobb vagyok nálad! - mondta és már vitába szálltam volna, mikor megláttam az úton egy öregembert, akit tökéletesen felismertem.
- Állj meg! - néztem Louis-ra,
- Mi? Minek? - kérdezte értetlenül.
- Ha nem állsz meg, kiugrom! - figyelmeztettem, mire megállt. - Kösz. - mosolyodtam el, majd leraktam a táskám és kipattantam.
Odaszaladtam a jól ismert úrhoz és hátulról megkocogtattam a vállát, mire felhúzott szemöldökkel fordult felém, majd mikor megismert elmosolyodott.
- A Williams kislány! - mosolygott rám.
- Nem változtál Joe! - nevettem, majd megöleltük egymást.
- Te viszont igen! - nézett végig rajtam mosolyogva. - Ahol kell, ott kerek vagy és kész hölgy! És sosem gondoltam volna, hogy a kislány, akit autókat lopni hordott az apja, egyszer egy ilyen híres csapatban lesz. - vigyorgott. - Sőt, egyik Williams-ről sem tudtam ezt elképzelni, de gratulálok! - ölelt magához.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva.
- És hol a vőlegényed? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
- Én is ezt kérdezem. - nevettem.
- Barátod biztosan van! - mosolygott, mire megráztam a fejem.
- Csúnyán átvertek. - ingattam a fejem.
- Legalább szétrúgtad a seggét? - nevetett.
- Inkább hagyjuk. - legyintettem.
- Heló! - hallottam meg Louis hangját magam mögül, ami elég vidámnak hangzott.
- Louis Tomlinson! - bólintott mosolyogva Joe. - Viselkedik a kicsi lány? - biccentett felém.
- Nem a legjobban, de rajta vagyunk az ügyön. - mosolygott Louis, majd hirtelen a térdhajlatomnál felkapott, miközben befogta a számat. - Örülök, hogy megismerhettem! - mondta és közben elindult velem az autó felé, míg Én hangosan nevettem.
Louis betett az anyósülésre, majd megkerülte az autót és behuppant mellé.
- Nem vagy normális. - nevettem rá nézve.
- Tehát még tetszett is?! - kérdezte mosolyogva. - Csak szólj, máskor is elrabollak. - nevetett, majd beindította az autót és tovább indultunk.
- Jane, Te mikor lettél ilyen naiv? - kérdezte Alison, mire megforgattam a szemem.
- Te mikor lettél olyan mint Én? - kérdeztem.
- Nem vagyok olyan mint Te! - mondta.
- Mindenbe beleszólsz, mindenkinek beszólsz, utálkozol, veszekszel. - soroltam. - Ezeket eddig Én csináltam.
- Oké, ebben igazad van, de veled ellentétben van magánéletem és nem autók alatt töltöm a fél életemet, koszosan. - mondta.
- Hanem bevásárlóközpontokban. - néztem hátra vigyorogva.
- Hagyjál! - mondta mérgesen. - Inkább veszekedjetek egymással, akkor lefoglaljátok egymást!
- Máshogy is lefoglalhatnánk! - kacsintott rám Louis perverz vigyorral.
* Louis William Tomlinson szemszöge *
- Állj meg! - nézett rám.
- Mindjárt otthon vagyunk! - néztem rá.
- Louis, állj meg! - parancsolt rám, mire megálltam.
Elmosolyodott, a vállára dobta a táskáját, majd kinyitotta az ajtót, kiszállt és becsukta az ajtót, intett egyet és elindult hazafelé gyalog.
- Mondd, a nővéred normális? - néztem hátra, mire Alison elnevette magát.
- Sosem volt az. - nevetett.
Én megindultam lassan és pontosan Jane mellett haladtam autóval, majd lehúztam az ablakot.
- Megkérdezhetem a sétálás okát? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
- Szóltam, hogy fejezd be! - nézett rám magabiztos mosollyal.
- Mit? - kérdeztem értetlenül, bár pontosan tudtam miről van szó, de hát ha egyszer a fejemben csak ez forog?!
- Ó, pontosan tudod! - legyintett felém.
- Jó, befejezem a perverz beszólásokat, ha visszaülsz. - kértem mosolyogva.
- És ha nem? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Akkor folytatom. - vigyorodtam el.
- Jane, ülj be! - szólt rá Alison.
- Nem ülök. - mondta és karba tett kézzel folytatta tovább az utat.
Én folyamatosan mondogattam a beszólásaimat, szinte megállás nélkül és néha elvörösödött, majd kezdtem belejönni és már szinte egyre vörösebb lett, ugyanis egyre perverzebbeket mondogattam.
- Jó, állj! - szólt rám, mire vigyorogva megálltam.
Odajött az autóhoz, majd beült.
- Nyertem. - vigyorogtam rá.
- Indulj! - fordította a fejem az út irányába, mire elnevettem magam és elindultunk.
Igazából nagyon is szórakoztatott, hogy elpirult miattam és az is, hogy valójában bejött neki ez a kis játék, de ezt sose vallaná be.
- Jane, mikor láttalak elpirulni? - vigyorgott rá Alison.
- Soha. - jelentette ki, az ablakon kinézve, nehogy rám kelljen néznie, ugyanis a vigyorom levakarhatatlan volt.
- Akkor gratulálok, mert életedben először sikerült! - vigyorgott Alison is.
- Juhú. - forgatta meg a szemét.
Elnevettem magam, majd behajtottam a kapun.
- Kösz a fuvart. - nézett rám Jane mosolyogva, majd kiszállt, ahogy Alison is, majd Én is.
Bementünk és Ők természetesen rögtön felmentek.
* Borka Jane Williams szemszöge *
Igazából nagyon is tetszik, ahogy Louis "küzd" értem, de még mindig nem bízom benne.
Felmentünk, majd eldőltem az ágyamon.
- Végre. - mosolyodtam el.
- Szereted? - kérdezte halkan a húgom és ledőlt mellém.
- Én... - mondtam volna, de nem tudtam azt mondani, hogy nem, hiszen őrülten beleszerettem.
- Nekem elmondhatod! - fogta meg a kezem mosolyogva, mire nem mondtam semmit, csak lehajtott fejjel óvatosan bólintottam és hümmögtem. - Annyira tudtam! - ölelt magához boldogan.
- Azt hittem utálod. - néztem rá mosolyogva.
- Én utálhatom, ha Te szereted. - rántott vállat mosolyogva. - De amúgy annyira már nem utálom, mert, hiába nem jött hozzád két és fél hónapig, hiányoztál neki, mert megszeretett. - mosolygott rám. - És elmondta neked. És szerintem Ő nem az a fajta ember, aki ezt csak úgy dobálja.
- Nem hittem volna, hogy valaha ilyet mondasz róla. - nevettem el magam.
- Én sem. - nevetett.
- Átöltözöm. - keltem fel, majd a szekrényhez mentem.
Kivettem belőle egy melegítőt és egy ujjatlant, majd elkezdtem átöltözni és természetesen nyílt az ajtó, hiszen mikor máskor nyitott volna be és ki más, mint Louis!
- Véleményem szerint rosszkor jöttél. - mondta Alison szigorúan nézve rá.
- Szerintem a legjobbkor. - vigyorodott el, hátulról hozzám simult és a kezeit a derekamra csúsztatta.
- Louis! - szóltam rá és le akartam hámozni magamról a kezeit, de óvatosan a vállamat kezdte csókolgatni, ami miatt elakadt a szavam.
- Így már nem is olyan könnyű lekoptatni, ugye Édesem? - vigyorodott el, majd abbahagyta.
Egyik kezével végig simította az oldalam, míg egy puszit nyomott az arcomra, majd szórakozott mosollyal ellépett tőlem és levágódott az ágyamra.
Én gyorsan magamra kaptam a pólómat, majd összekötöttem a hajam.
Mikor készen lettem és ledőltem volna végre a saját ágyamra kopogtak, mire sóhajtottam.
- Bejövök. - közölte Harry az ajtó másik feléről, majd benyitott.
- Szia! - mosolyodtam el, majd átöleltem a nyakát és mosolyogtam rá.
- Megkérdezhetem, hogy ki az a "Szikla"? - nézett le rám. - Kb. egykorú veled és itt áll kocsival a ház előtt! Azt mondta fel fogod ismerni.
Rögtön felismertem. Egyike volt azoknak a gyerekeknek, akiket szintén kocsikat lopni hordott az apjuk, viszont Ő leragadt ennél a piszkod világnál.
- Basszus! - pattantam fel, majd Harry-re néztem. - Nem mondta neked, hogy ki Ő, vagy hogy miért keres? - néztem rá ijedten.
- Nem Jane, de tudni akarom! - nézett rám mérgesen.
- Majd egyszer. - legyintettem rá, majd kitörtem az ajtón, lerobogtam a lépcsőn és az ajtóhoz mentem.
Én gyorsan magamra kaptam a pólómat, majd összekötöttem a hajam.
Mikor készen lettem és ledőltem volna végre a saját ágyamra kopogtak, mire sóhajtottam.
- Bejövök. - közölte Harry az ajtó másik feléről, majd benyitott.
- Szia! - mosolyodtam el, majd átöleltem a nyakát és mosolyogtam rá.
- Megkérdezhetem, hogy ki az a "Szikla"? - nézett le rám. - Kb. egykorú veled és itt áll kocsival a ház előtt! Azt mondta fel fogod ismerni.
Rögtön felismertem. Egyike volt azoknak a gyerekeknek, akiket szintén kocsikat lopni hordott az apjuk, viszont Ő leragadt ennél a piszkod világnál.
- Basszus! - pattantam fel, majd Harry-re néztem. - Nem mondta neked, hogy ki Ő, vagy hogy miért keres? - néztem rá ijedten.
- Nem Jane, de tudni akarom! - nézett rám mérgesen.
- Majd egyszer. - legyintettem rá, majd kitörtem az ajtón, lerobogtam a lépcsőn és az ajtóhoz mentem.
Kinyitottam, majd megpillantottam Őt.
- Szia. - vigyorodott el.
- Ha bárkinek elmondod, ki vagy, esküszöm, hogy véged! - néztem rá mérgesen. - Indulj meg befelé és elmondod mit akarsz!
Ő elnevette magát, majd bement Én, pedig követtem. Behúztam a szobámba és direkt nem küldtem ki senkit.
- Lényegre törő leszek... - mondta volna, de közbe vágtam.
- Tök jó, de előbb add ide! - céloztam meg a szememmel a pisztolyt, ami a kabátjában pihent és más nem vehette észre, hiszen nem látszott, viszont Én tudtam minden mocskos titkát.
Ő unott képpel szedte elő, majd a kezembe dobta.
- Ennyi? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire bólintott. - Hallgatlak. - bólintottam, miközben kiszedtem a töltényeket a fegyverből és elegánsan a kukába hajítottam, majd visszadobtam neki a fegyvert.
- Nagyon bátor vagy! - lett ideges egyből.
- Amennyiben akarsz tőlem valamit, ehhez tartod magad és normálisan beszélsz. - néztem rá határozottan.
- Szükségem lenne rád egy melóhoz, amihez tökéletes ismeretséged van. - mondta és rögtön rájöttem mit akar.
Kirabolni Louis-t. Mindig is utálta Őt, mert eljutotta oda, ahova neki esélye sincs, ráadásul jól néz ki.
- Ugye tudod, hogy ennek a csapatnak a tagja vagyok?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Tudom Cica, de hidd el, sokkal pénzt nyernél velem. - mosolyodott el, majd közelebb lépett hozzám és mindkét kezét a fenekemre helyezte. - Mi lehetnénk a legjobbak. - kacsintott. - Hidd el, ismerlek és tudom, hogy szeretsz!
Én elmosolyodtam, majd elkaptam a jobb karját, kicsavartam, így nekem háttal állt, majd a háta mentén a feje felé kezdtem nyomni a csuklóját, ami miatt meghajolt előre.
- Fogd fel, hogy Én sosem voltam olyan aljas, mint Te! - mondtam mérgesen, de nem hangosabban. - Téged soha senki nem fog szeretni, mert mindenkit átversz és kirabolsz. Én viszont nem fogom kirabolni egyik csapattársamat sem.
- Hülye ribanc, engedj már el! - üvöltött.
- Megkeresel még egyszer?! - kérdeztem idegesen.
- Soha, mert félsz. - nevetett, majd elengedtem.
Kiszedtem a pisztolyt a kabátjából, majd egészen az ajtóig toltam és kilöktem rajta, majd azt kulcsra zártam. Felrohantam a szobámba, majd idegesen becsaptam magam mögött az ajtót és neki dőlve csúsztam le a földig. Még mindig a kezemben volt a pisztoly, ami szinte égette a kezem, ugyanis a múltamra emlékeztettek. Eldobtam, a szoba közepére és a kezemet a nadrágomba töröltem.
- Jane, jól vagy? - kérdezte halkan Harry az ágyon ülve.
- Igen, csak megszállottan üldöz a múltam. - néztem még mindig azt a pisztolyt. - De már nem az a lány vagyok.
- Tudjuk. - mondta Alison.
Ideges lettem hirtelen, az egész világra, felpattantam és a pisztolyt felkaptam, az ablakhoz mentem, kinyitottam és kihajítottam.
Pontosan a szomszédunk medencéjébe esett, mire elmosolyodtam.
- Nem Én voltam. - nevettem el magam.
- Hányan vagytok itt? - nyitott be Conrad. - Csak mert gyertek le, megbeszélés van.
Lesiettünk, majd leültünk egy a kanapéra. Louis ült mellettem, a másik oldalamon Alison, hiszen tudtuk, hogyha Hazz megtudja, hogy Louis és köztem már alakulóban van valami, akkor kb. felakaszt minket, így Harry Alison mellett ült. Louis a felém eső kezét óvatosan a csípőmre csúsztatta és közelebb húzott magához.
- Ha nem lennének itt a tesóid, már rég az ágyamban lennél, ugyanis kibaszott szexi, ahogy verekszel és azzal a pisztollyal a kezedben igazi bombázó voltál. - súgta, amibe beleborzongtam és majdnem elvörösödtem, de úgy kellett tennem, mintha semmi különös nem történt volna, ugyanis Ali és Hazza figyeltek.
Én csak csöndben bólintottam, majd szinte láthatatlanul beleharaptam az alsó ajkamba, amit Louis észre vett és elvigyorodott.
- Tehát, valamelyikőtöknek barátnőt kell szereznie! - kezdett bele Conrad, mire Louis elmosolyodott.
- Vállalom. - közölte, majd óvatosan egyik ujját a pólóm alá csúsztatta.
- Ennek örülök, akkor gyere Dani. - mosolyodott el Conrad, majd a konyhából belépett egy csajszi, aki nagyon szép volt, sokkal szebb nálam és a magabiztos helyemről hirtelen a föld alá zuhantam, ugyanis Louis rögtön kihúzta kezét a pólóm alól és rá vigyorgott.
- Danielle Campbell. - mutatkozott be Louis-nak vigyorogva.
- Louis Tomlinson. - kacsintott rá Louis, majd kezet csókolt.
Én feltettem a műmosolyomat, majd felálltam.
- Hova mész Jane? - kérdezte Conrad.
- Csak kiviszem a szemetet és aztán benézek a szomszédba, majd jövök, de utána apukámhoz költözöm. - mosolyogtam és ezt az egészet csak Alison, Harry és elméletileg Louis értette, de Ő nem nagyon foglalkozott vele.
Alison felröhögött és Harry is elmosolyodott.
- Minek költözöl apukádhoz? - kérdezte értetlenül Conrad.
- Mert ha kiviszem a szemetet és átugrom a szomszédba, muszáj leszek. - vigyorogtam. - Csak közbe beugrom a temetőbe. - mondtam, mire Ali még inkább röhögött és Harry is elnevette magát.
- Azt hiszem segítek. - mondta nevetve Harry.
- Amúgy csak dolgozni megyek. - mondtam.
- Nem mehetsz. - vágta rá Dylen.
- Miért? Tudok vigyázni magamra, nem vagyok kislány. - forgattam meg a szemem.
- Louis, esetleg nem beszélnél vele? - lökte meg Will.
- Ja, ránk úgy se hallgat. - mondta neki Matt.
- Ki? - kérdezte értetlenül.
- Jane, Te idióta! - mondták egyszerre hárman mérgesen.
- Ja, ne menj! - legyintett felém.
Elnevettem magam, majd a garázs felé indultam.
- Jane, a főnököd rád vadászik! - szólt utánam Matt, mire mosolyogva fordultam vissza és hátulról átöleltem Őt.
- Csak a garázsba megyek. - nyomtam puszit az arcára.
Ő elmosolyodott, majd visszaölelt.
Elengedtük egymást, majd Én a garázsba mentem. Egy órát bütyköltem a kocsimat, majd koszosan, kissé izzadtan és fáradtan mentem be. A tesóim, Matt és Dylen a nappaliban voltak, míg fentről hangok szűrődtek le.
Felszaladtam, majd amikor a szobámhoz akartam menni, hirtelen rám csapták az ajtót, mire hátra estem, egyenesen a lépcsőre és mivel a lábaim átbillentek, lebukfenceztem a lépcsőn és földet értem. Pontosan tudtam, hogy Louis volt.
- Baszd meg Louis! - kiabáltam rá mérgesen, majd felültem.
- Jane, jól vagy? - ugrott oda Harry.
- Persze, most csak a földhöz csapódtam hozzá, nem egy falhoz! - néztem fel mérgesen Louis-ra, majd felálltam.
- Megint Te csináltad? - nézett fel rá sóhajtva Hazza.
- Ki más?! - nevetett gúnyosan Alison, majd odajött hozzám és megfogta a kezem, majd elkezdett felhúzni az emeletre.
- Bocsánat. - nézett rám Louis.
Én keserűen elnevettem magam, majd kikerültem Őt és bementem a szobámba. Levettem a pólómat, majd a földre dobtam, mikor nyílt az ajtó.
- Bor... - mondta volna Louis a nevem, majd észre vette, hogy megint nem vagyok felöltözve.
- Ne hívj így, nem vagyok rád kíváncsi és kopoghatnál! - soroltam.
- Most megsértődtél? - kérdezte rám nézve.
- Á, nem dehogy. - forgattam meg a szemem, majd a fürdőbe mentem és megnyitottam a csapot, hogy mire levetkőzöm, feltöltődjön a kád.
Louis természetesen követett mint egy pincsi kutya.
- Nem fogok örökké neked könyörögni! - mondta, de Én közben halál nyugodtan vettem le a nadrágomat, mire végignézett rajtam, majd nyelt egyet.
- Ez mi volt? - néztem rá nevetve a nyelésre utalva. - Azt hittem nem vagyok a stílusod. - léptem elé vigyorogva, majd átkaroltam a nyakát.
- Ha egyedül akarsz fürdeni, fejezd be! - nézett a szemembe és az Ő szemeiből vágy tükröződött vissza.
- Nem dugsz meg, miközben újra átversz. - ráztam a fejem mosolyogva.
- Én nem vertelek át! - nézett a szemembe.
- Persze. - nevettem. - Hiányoztam?! Hiányzott valaki, akit kedvedre hülyíthetsz, de hidd el, hogy ez nem Én leszek, az máshol van! - kacsintottam rá.
- Szórakozol velem?! - kérdezte már-már nyögve.
- Eltaláltad. - mosolyogtam gonoszan, majd a mellkasánál kitoltam a fürdőből, majd bezártam az ajtót kulcsra és elkezdtem fürdeni.
- Borka, Te... - mondta az ajtónál idegesen.
- Tudod, Danielle majd lefekszik veled. - vigyorodtam el, mire ököllel az ajtóra ütött.
- De nekem nem kell Dani. - mondta mérgesen. - Nekem Te kellesz, most! - mondta, mire kinevettem.
- Lekésted Tomlinson. - vigyorogtam. - Menj az új barátnődhöz.
- Nem a barátnőm. - mondta.
- Mégis igen jól elvoltatok. - mondtam már mérgesen.
- Nem mehetnék be? - kérdezte és szerintem a fejét döntötte az ajtónak. - Nem tartozik a kívánságaim közé, hogy egy ajtón át beszéljem meg veled a párkapcsolataimat.
- Nem jöhetnél be. - mondtam.
- Van kulcsom a fürdődhöz és esküszöm, hogy becsukom a szemem! - mondta, mire elnevettem magam.
- És ez most olyan lovagias volt, hogy be kéne engedjelek? - kérdeztem.
- Borka, kérlek ne szórakozz velem! - kért. - Az előbb kevesebb mint egy hajszál választott el attól, hogy letépjem rólad azt a kevés ruhát is.
Én teljesen elpirultam, majd a habbal kb. eltakartam magam.
- Jó, gyere. - sóhajtottam.
- Oké. - mondta és a hangján hallottam, ahogy vigyorgott, majd kinyitotta az ajtót és bejött.
Aranyos volt, mert nem nézett rám, hanem háttal ült le a szőnyegre, mire kuncogtam.
- Tök jó, hogy szórakoztat. - mondta sóhajtva. - Ugye most az a baj, hogy Danielle-l kedves voltam?
- Mit szólnál hozzá, ha Én is ilyen kedves és közvetlen lennék valakivel? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Jó, lehet egy kicsit túlzásba vittem, de... - mondta volna, mire közbe vágtam.
- Ugye tudod, hogy ezzel most semmivel sem vagy előrébb, pedig esküszöm, hogy megfordult a fejemben, hogy szembe szállok a tesóimmal és az épp eszemmel.
- Ezt elbasztam. - mondta ki.
- Ezt el. - bólintottam.
- És ha mondjuk nem csináltam volna semmi hasonlót, lehet, hogy most ott ülnék veled a kádban? - kérdezte, mire átfutott egy mosoly az arcomon. - Mármint, akkor nem ülnénk...
Ha tudnád, hogy szűz vagyok, már rég nem is lennél a környékemen!
- Nem sok esélyt látok rá, de esetleg megeshetne... - mondtam elhúzva és elég bizonytalanul.
- Oké... - mondta és a hangján hallatszott a perverz mosolya. - Akkor megint úgy teszek, mint aki nem fantáziál.
- Mivel ezt megtárgyaltuk, ki is mehetsz! - mondtam.
- Ha már beengedtél, nem megyek ki! - mondta karba tett kézzel mint egy kisfiú.
- Jó, akkor legalább hagy vegyem valami hasznodat, add ide a törölközőmet. - mondtam sóhajtva.
- És akkor feléd feléd fordulhatok, - kérdezte.
- E-mail-ben is elküldheted a törölközőt! - forgattam meg a szemem mosolyogva.
- Nem, át tudom dobni a vállam felett. - magyarázta a saját elméletét.
- Ha bedobod az egészet a vízbe, a pólódba törölközöm! - szóltam rá. - Tudom, hogy ronda vagyok, de azért ennyire nem.
- Nem vagy ronda, sőt számomra tökéletes vagy. - mondta, majd mosolyogva fordult felém és odaadta a törölközőt. - Túl sok a hab.
- Köszi! - fogtam meg a törölközőt mosolyogva, mire Ő újra elfordult. - Jó azért néha úri ember is tudsz lenni. - kuncogtam.
Gyorsan megtörölköztem, majd törölközőbe csavarodva másztam ki a kádból.
- Louis! - hallottuk Danielle hangját a szobámból.
Louis rám pillantott, majd megszólaltam.
- Miből gondoltad, hogy ott van, ahol zuhanyzom?! - kérdeztem flegmán, miközben felvettem a bugyimat. - Húzz el!
- Liba. - horkantott, majd becsapta a szobám ajtaját.
Én elmosolyodtam, majd Lou lekapta magáról a pólóját és a kezembe nyomta.
- Ezt vedd fel! - kacsintott.
- Miért venném? - kérdeztem tőle flegmán.
- Mert szeretsz. - vigyorgott.
Én a fejére dobtam a pólóját, majd felvettem a pizsama pólóm és nadrágom.
- Nem Édesem! - állt fel magabiztos mosollyal, majd mögém lépett. - Hagytam, hogy felizgass és eltűrtem, hogy jól szórakozz rajtam, de itt vége! - mondta, majd hirtelen lerántotta rólam a pizsama felsőm és rám adta a pólóját, mire kuncogtam és kidugtam rajta a kezeim, majd a hajamat is leengedtem.
- Akaratos vagy. - mosolyodtam el, majd megfogta a pizsamanadrágomat és egy rántással leszedte rólam. - Lou, ez marad! - szóltam rá, majd észbe kaptam. - Bocsi, megint. - kuncogtam.
- Nem zavar Borka. - mosolyodott el. - És hidd el, hogy így foglak hívni, mert illik hozzád.
- Tudom, apukám választotta. - mosolyogtam.
- Akkor miért nem azt használod? - kérdezte.
- Mert csak Ő hívott így. - mosolyogtam rá, majd egy könnycsepp szaladt le az arcomon, amit az ujjával letörölt. - De neked még megengedem.
- Köszönöm. - mosolygott rám.
- De akkor sem megyek le bugyiban! - vettem vissza a nadrágomat.
- Legyen, de ha egyszer velem alszol, nem lehet rajtad. - mondta mosolyogva.
- Valószínűleg ilyesmi nem fog előfordulni! - ráztam a fejem vigyorogva.
- Szia. - vigyorodott el.
- Ha bárkinek elmondod, ki vagy, esküszöm, hogy véged! - néztem rá mérgesen. - Indulj meg befelé és elmondod mit akarsz!
Ő elnevette magát, majd bement Én, pedig követtem. Behúztam a szobámba és direkt nem küldtem ki senkit.
- Lényegre törő leszek... - mondta volna, de közbe vágtam.
- Tök jó, de előbb add ide! - céloztam meg a szememmel a pisztolyt, ami a kabátjában pihent és más nem vehette észre, hiszen nem látszott, viszont Én tudtam minden mocskos titkát.
Ő unott képpel szedte elő, majd a kezembe dobta.
- Ennyi? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire bólintott. - Hallgatlak. - bólintottam, miközben kiszedtem a töltényeket a fegyverből és elegánsan a kukába hajítottam, majd visszadobtam neki a fegyvert.
- Nagyon bátor vagy! - lett ideges egyből.
- Amennyiben akarsz tőlem valamit, ehhez tartod magad és normálisan beszélsz. - néztem rá határozottan.
- Szükségem lenne rád egy melóhoz, amihez tökéletes ismeretséged van. - mondta és rögtön rájöttem mit akar.
Kirabolni Louis-t. Mindig is utálta Őt, mert eljutotta oda, ahova neki esélye sincs, ráadásul jól néz ki.
- Ugye tudod, hogy ennek a csapatnak a tagja vagyok?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Tudom Cica, de hidd el, sokkal pénzt nyernél velem. - mosolyodott el, majd közelebb lépett hozzám és mindkét kezét a fenekemre helyezte. - Mi lehetnénk a legjobbak. - kacsintott. - Hidd el, ismerlek és tudom, hogy szeretsz!
Én elmosolyodtam, majd elkaptam a jobb karját, kicsavartam, így nekem háttal állt, majd a háta mentén a feje felé kezdtem nyomni a csuklóját, ami miatt meghajolt előre.
- Fogd fel, hogy Én sosem voltam olyan aljas, mint Te! - mondtam mérgesen, de nem hangosabban. - Téged soha senki nem fog szeretni, mert mindenkit átversz és kirabolsz. Én viszont nem fogom kirabolni egyik csapattársamat sem.
- Hülye ribanc, engedj már el! - üvöltött.
- Megkeresel még egyszer?! - kérdeztem idegesen.
- Soha, mert félsz. - nevetett, majd elengedtem.
Kiszedtem a pisztolyt a kabátjából, majd egészen az ajtóig toltam és kilöktem rajta, majd azt kulcsra zártam. Felrohantam a szobámba, majd idegesen becsaptam magam mögött az ajtót és neki dőlve csúsztam le a földig. Még mindig a kezemben volt a pisztoly, ami szinte égette a kezem, ugyanis a múltamra emlékeztettek. Eldobtam, a szoba közepére és a kezemet a nadrágomba töröltem.
- Jane, jól vagy? - kérdezte halkan Harry az ágyon ülve.
- Igen, csak megszállottan üldöz a múltam. - néztem még mindig azt a pisztolyt. - De már nem az a lány vagyok.
- Tudjuk. - mondta Alison.
Ideges lettem hirtelen, az egész világra, felpattantam és a pisztolyt felkaptam, az ablakhoz mentem, kinyitottam és kihajítottam.
Pontosan a szomszédunk medencéjébe esett, mire elmosolyodtam.
- Nem Én voltam. - nevettem el magam.
- Hányan vagytok itt? - nyitott be Conrad. - Csak mert gyertek le, megbeszélés van.
Lesiettünk, majd leültünk egy a kanapéra. Louis ült mellettem, a másik oldalamon Alison, hiszen tudtuk, hogyha Hazz megtudja, hogy Louis és köztem már alakulóban van valami, akkor kb. felakaszt minket, így Harry Alison mellett ült. Louis a felém eső kezét óvatosan a csípőmre csúsztatta és közelebb húzott magához.
- Ha nem lennének itt a tesóid, már rég az ágyamban lennél, ugyanis kibaszott szexi, ahogy verekszel és azzal a pisztollyal a kezedben igazi bombázó voltál. - súgta, amibe beleborzongtam és majdnem elvörösödtem, de úgy kellett tennem, mintha semmi különös nem történt volna, ugyanis Ali és Hazza figyeltek.
Én csak csöndben bólintottam, majd szinte láthatatlanul beleharaptam az alsó ajkamba, amit Louis észre vett és elvigyorodott.
- Tehát, valamelyikőtöknek barátnőt kell szereznie! - kezdett bele Conrad, mire Louis elmosolyodott.
- Vállalom. - közölte, majd óvatosan egyik ujját a pólóm alá csúsztatta.
- Ennek örülök, akkor gyere Dani. - mosolyodott el Conrad, majd a konyhából belépett egy csajszi, aki nagyon szép volt, sokkal szebb nálam és a magabiztos helyemről hirtelen a föld alá zuhantam, ugyanis Louis rögtön kihúzta kezét a pólóm alól és rá vigyorgott.
- Danielle Campbell. - mutatkozott be Louis-nak vigyorogva.
- Louis Tomlinson. - kacsintott rá Louis, majd kezet csókolt.
Én feltettem a műmosolyomat, majd felálltam.
- Hova mész Jane? - kérdezte Conrad.
- Csak kiviszem a szemetet és aztán benézek a szomszédba, majd jövök, de utána apukámhoz költözöm. - mosolyogtam és ezt az egészet csak Alison, Harry és elméletileg Louis értette, de Ő nem nagyon foglalkozott vele.
Alison felröhögött és Harry is elmosolyodott.
- Minek költözöl apukádhoz? - kérdezte értetlenül Conrad.
- Mert ha kiviszem a szemetet és átugrom a szomszédba, muszáj leszek. - vigyorogtam. - Csak közbe beugrom a temetőbe. - mondtam, mire Ali még inkább röhögött és Harry is elnevette magát.
- Azt hiszem segítek. - mondta nevetve Harry.
- Amúgy csak dolgozni megyek. - mondtam.
- Nem mehetsz. - vágta rá Dylen.
- Miért? Tudok vigyázni magamra, nem vagyok kislány. - forgattam meg a szemem.
- Louis, esetleg nem beszélnél vele? - lökte meg Will.
- Ja, ránk úgy se hallgat. - mondta neki Matt.
- Ki? - kérdezte értetlenül.
- Jane, Te idióta! - mondták egyszerre hárman mérgesen.
- Ja, ne menj! - legyintett felém.
Elnevettem magam, majd a garázs felé indultam.
- Jane, a főnököd rád vadászik! - szólt utánam Matt, mire mosolyogva fordultam vissza és hátulról átöleltem Őt.
- Csak a garázsba megyek. - nyomtam puszit az arcára.
Ő elmosolyodott, majd visszaölelt.
Elengedtük egymást, majd Én a garázsba mentem. Egy órát bütyköltem a kocsimat, majd koszosan, kissé izzadtan és fáradtan mentem be. A tesóim, Matt és Dylen a nappaliban voltak, míg fentről hangok szűrődtek le.
Felszaladtam, majd amikor a szobámhoz akartam menni, hirtelen rám csapták az ajtót, mire hátra estem, egyenesen a lépcsőre és mivel a lábaim átbillentek, lebukfenceztem a lépcsőn és földet értem. Pontosan tudtam, hogy Louis volt.
- Baszd meg Louis! - kiabáltam rá mérgesen, majd felültem.
- Jane, jól vagy? - ugrott oda Harry.
- Persze, most csak a földhöz csapódtam hozzá, nem egy falhoz! - néztem fel mérgesen Louis-ra, majd felálltam.
- Megint Te csináltad? - nézett fel rá sóhajtva Hazza.
- Ki más?! - nevetett gúnyosan Alison, majd odajött hozzám és megfogta a kezem, majd elkezdett felhúzni az emeletre.
- Bocsánat. - nézett rám Louis.
Én keserűen elnevettem magam, majd kikerültem Őt és bementem a szobámba. Levettem a pólómat, majd a földre dobtam, mikor nyílt az ajtó.
- Bor... - mondta volna Louis a nevem, majd észre vette, hogy megint nem vagyok felöltözve.
- Ne hívj így, nem vagyok rád kíváncsi és kopoghatnál! - soroltam.
- Most megsértődtél? - kérdezte rám nézve.
- Á, nem dehogy. - forgattam meg a szemem, majd a fürdőbe mentem és megnyitottam a csapot, hogy mire levetkőzöm, feltöltődjön a kád.
Louis természetesen követett mint egy pincsi kutya.
- Nem fogok örökké neked könyörögni! - mondta, de Én közben halál nyugodtan vettem le a nadrágomat, mire végignézett rajtam, majd nyelt egyet.
- Ez mi volt? - néztem rá nevetve a nyelésre utalva. - Azt hittem nem vagyok a stílusod. - léptem elé vigyorogva, majd átkaroltam a nyakát.
- Ha egyedül akarsz fürdeni, fejezd be! - nézett a szemembe és az Ő szemeiből vágy tükröződött vissza.
- Nem dugsz meg, miközben újra átversz. - ráztam a fejem mosolyogva.
- Én nem vertelek át! - nézett a szemembe.
- Persze. - nevettem. - Hiányoztam?! Hiányzott valaki, akit kedvedre hülyíthetsz, de hidd el, hogy ez nem Én leszek, az máshol van! - kacsintottam rá.
- Szórakozol velem?! - kérdezte már-már nyögve.
- Eltaláltad. - mosolyogtam gonoszan, majd a mellkasánál kitoltam a fürdőből, majd bezártam az ajtót kulcsra és elkezdtem fürdeni.
- Borka, Te... - mondta az ajtónál idegesen.
- Tudod, Danielle majd lefekszik veled. - vigyorodtam el, mire ököllel az ajtóra ütött.
- De nekem nem kell Dani. - mondta mérgesen. - Nekem Te kellesz, most! - mondta, mire kinevettem.
- Lekésted Tomlinson. - vigyorogtam. - Menj az új barátnődhöz.
- Nem a barátnőm. - mondta.
- Mégis igen jól elvoltatok. - mondtam már mérgesen.
- Nem mehetnék be? - kérdezte és szerintem a fejét döntötte az ajtónak. - Nem tartozik a kívánságaim közé, hogy egy ajtón át beszéljem meg veled a párkapcsolataimat.
- Nem jöhetnél be. - mondtam.
- Van kulcsom a fürdődhöz és esküszöm, hogy becsukom a szemem! - mondta, mire elnevettem magam.
- És ez most olyan lovagias volt, hogy be kéne engedjelek? - kérdeztem.
- Borka, kérlek ne szórakozz velem! - kért. - Az előbb kevesebb mint egy hajszál választott el attól, hogy letépjem rólad azt a kevés ruhát is.
Én teljesen elpirultam, majd a habbal kb. eltakartam magam.
- Jó, gyere. - sóhajtottam.
- Oké. - mondta és a hangján hallottam, ahogy vigyorgott, majd kinyitotta az ajtót és bejött.
Aranyos volt, mert nem nézett rám, hanem háttal ült le a szőnyegre, mire kuncogtam.
- Tök jó, hogy szórakoztat. - mondta sóhajtva. - Ugye most az a baj, hogy Danielle-l kedves voltam?
- Mit szólnál hozzá, ha Én is ilyen kedves és közvetlen lennék valakivel? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Jó, lehet egy kicsit túlzásba vittem, de... - mondta volna, mire közbe vágtam.
- Ugye tudod, hogy ezzel most semmivel sem vagy előrébb, pedig esküszöm, hogy megfordult a fejemben, hogy szembe szállok a tesóimmal és az épp eszemmel.
- Ezt elbasztam. - mondta ki.
- Ezt el. - bólintottam.
- És ha mondjuk nem csináltam volna semmi hasonlót, lehet, hogy most ott ülnék veled a kádban? - kérdezte, mire átfutott egy mosoly az arcomon. - Mármint, akkor nem ülnénk...
Ha tudnád, hogy szűz vagyok, már rég nem is lennél a környékemen!
- Nem sok esélyt látok rá, de esetleg megeshetne... - mondtam elhúzva és elég bizonytalanul.
- Oké... - mondta és a hangján hallatszott a perverz mosolya. - Akkor megint úgy teszek, mint aki nem fantáziál.
- Mivel ezt megtárgyaltuk, ki is mehetsz! - mondtam.
- Ha már beengedtél, nem megyek ki! - mondta karba tett kézzel mint egy kisfiú.
- Jó, akkor legalább hagy vegyem valami hasznodat, add ide a törölközőmet. - mondtam sóhajtva.
- És akkor feléd feléd fordulhatok, - kérdezte.
- E-mail-ben is elküldheted a törölközőt! - forgattam meg a szemem mosolyogva.
- Nem, át tudom dobni a vállam felett. - magyarázta a saját elméletét.
- Ha bedobod az egészet a vízbe, a pólódba törölközöm! - szóltam rá. - Tudom, hogy ronda vagyok, de azért ennyire nem.
- Nem vagy ronda, sőt számomra tökéletes vagy. - mondta, majd mosolyogva fordult felém és odaadta a törölközőt. - Túl sok a hab.
- Köszi! - fogtam meg a törölközőt mosolyogva, mire Ő újra elfordult. - Jó azért néha úri ember is tudsz lenni. - kuncogtam.
Gyorsan megtörölköztem, majd törölközőbe csavarodva másztam ki a kádból.
- Louis! - hallottuk Danielle hangját a szobámból.
Louis rám pillantott, majd megszólaltam.
- Miből gondoltad, hogy ott van, ahol zuhanyzom?! - kérdeztem flegmán, miközben felvettem a bugyimat. - Húzz el!
- Liba. - horkantott, majd becsapta a szobám ajtaját.
Én elmosolyodtam, majd Lou lekapta magáról a pólóját és a kezembe nyomta.
- Ezt vedd fel! - kacsintott.
- Miért venném? - kérdeztem tőle flegmán.
- Mert szeretsz. - vigyorgott.
Én a fejére dobtam a pólóját, majd felvettem a pizsama pólóm és nadrágom.
- Nem Édesem! - állt fel magabiztos mosollyal, majd mögém lépett. - Hagytam, hogy felizgass és eltűrtem, hogy jól szórakozz rajtam, de itt vége! - mondta, majd hirtelen lerántotta rólam a pizsama felsőm és rám adta a pólóját, mire kuncogtam és kidugtam rajta a kezeim, majd a hajamat is leengedtem.
- Akaratos vagy. - mosolyodtam el, majd megfogta a pizsamanadrágomat és egy rántással leszedte rólam. - Lou, ez marad! - szóltam rá, majd észbe kaptam. - Bocsi, megint. - kuncogtam.
- Nem zavar Borka. - mosolyodott el. - És hidd el, hogy így foglak hívni, mert illik hozzád.
- Tudom, apukám választotta. - mosolyogtam.
- Akkor miért nem azt használod? - kérdezte.
- Mert csak Ő hívott így. - mosolyogtam rá, majd egy könnycsepp szaladt le az arcomon, amit az ujjával letörölt. - De neked még megengedem.
- Köszönöm. - mosolygott rám.
- De akkor sem megyek le bugyiban! - vettem vissza a nadrágomat.
- Legyen, de ha egyszer velem alszol, nem lehet rajtad. - mondta mosolyogva.
- Valószínűleg ilyesmi nem fog előfordulni! - ráztam a fejem vigyorogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése