* Borka Jane Williams *
Reggel félig aludtam, amikor valaki majd' szétverte az ajtómat.
- Ne! - kértem nyafogva. - Csak kérlek fejezd be, mert betöröd az ajtót Én, pedig a fejed! - kértem, de túl halk volt, ugyanis az egész testem a paplanom alatt volt, így semmit nem hallott az ideges kopogtató.
Kikukucskáltam a takaró alól, majd megfogta a hozzám legközelebb eső dolgot, vagyis egy cipőt, majd az ajtóhoz vágtam, aztán visszafeküdtem.
- Bejövök Borka. - mondta Lou nevetve.
- Ó, hogy esnél össze! - morogtam. - Miért nem tudsz sunyiban bejönni?
- Kapsz levegőt a takaró alól? - kérdezte és leült az ágyamra.
- Kapok, az egyetlen ami zavarja az alvásomat az Te vagy! - jelentettem ki.
- Hogy bánhatsz ilyen gorombán a barátoddal?! - tette a kezét a fenekemre.
- Nem vagy a barátnőm és ez okból ne fogdosd a fenekemet. - morogtam.
- Egy fél méteres takaró van a kezem és a feneked között! - mondta mosolyogva.
- Nem baj! - mondtam. - Csak tűnj el!
- Pont azért jöttem, hogy bebújjak melléd. - mosolygott, mikor nyílt az ajtóm.
- Milyen idegenforgalom van itt! - morogtam.
- Jane, meg fogsz fulladni! - mondta Will.
- Nem fogok! - mondtam.
- De igen Édesem! - szedte le a fejemről Lou.
- Na, pá Édesem! - löktem le az ágyról Louis-t, majd hátat fordítottam nekik és a fejemre húztam a takarót. - Benne vagy a személyes teremben!
- Lelöktél! - mondta Louis felháborodva.
- Ez egy jó észrevétel! - mondtam unottan. - De nem húznátok ki és hagynátok engem nyugodtan aludni?
- Csak mondom, hogy Harry itt van és nem lenne boldog, ha egy ágyban aludnátok! - magyarázta Matt.
- Én sem vagyok az! - rúgtam le magamról a takarót mérgesen, majd lemásztam az ágyról, majd Louis-ra néztem. - Van valaki az ágyadban?
- Tudtommal nincs. - rántott vállat.
- Király, akkor már van. - mondtam, majd áttrappoltam a szobájába, majd rávetődtem az ágyára és magamra rántottam a paplanját.
És természetesen nyílt az ajtó.
- Louis, mit akarsz Jane-től? - hallottam Hazza hangját.
- Erre Én is kíváncsi lennék. - mondtam.
- Te mit keresel itt? - kérdezte ijedten.
- Louis átjött hozzám, aztán nem hagyott aludni, aztán Will is és most ide menekültem.
- Jó, akkor hagylak aludni. - simogatta meg a hátam.
- Kö... - mondtam, volna, de nyílt az ajtó.
- Most komolyan ott ha... - mondta volna Louis, majd észre vette Harry-t.
- Emberek! - ültem fel mérgesen. - Aludni szeretnék! - nyafogtam.
- És? - nézett rám Louis.
- Nem hagysz! - dobtam meg egy párnával. - Tovább megyek, még inkább hívsz magaddal másokat is!
- Jól van kicsi Baba, elaltatlak! - kacsintott rám Louis.
- Nem zavarok? - kérdezte Hazza.
- De igen. - vágtam rá. - És benne vagyok. - vigyorogtam Louis-ra.
- Jane! - szólt rám Hazz.
- Amíg hagy aludni, addig jó! - rántottam vállat mosolyogva.
- Jó, felnőtt nő vagy, de ha... - mondta volna, mire rá néztem.
- Nyugodj már meg, aludni akarok. - dőltem el, majd megöleltem egy párnát és közben rátettem a fejem. - Amúgy is meg kell még néznem valamit az autómon ma.
- Amennyit azt szereled, már jobb mint újkorában. - legyintett Harry.
- Ez nem igaz. - mondtam, közben Louis az egyik kezét óvatosan becsúsztatta a takaró alá és a hátamat kezdte cirógatni, mire elmosolyodtam.
- De igen. - bólogatott Hazza. - Hány éve ez az autód?
- Nem tudom, nem számolom. - rántottam vállat.
- És azt, hogy mennyit költesz rá? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Megérdemli. - bólintottam és elmosolyodtam.
- Gondoltam. - forgatta meg a szemét.
- Harry... - nyitott be Alison, majd meglepődött. - Te is Louis-ra vársz? - nevette el magát, mire felnevettem.
- Ha nem vagyok folyamatosan veled, kezded átvenni a stílusom! - pacsiztam a húgommal mosolyogva.
- Te meg aludnál? - kérdezte tőlem mosolyogva, mire bólogattam. - Miért nem hagyjátok? - nézett a két fiúra.
- Én nem hagyom. - vállalta be Harry.
- És miért? - nézett rá Ali.
- Mert éppen nagypapát játszik. - néztem az unokatesómra.
- Én csak vigyáznék rád, de nem hagyod! Pontosabban Louis-t kértem meg, hogy vigyázzon rád, majd majdhogynem megölt téged. - nézett rá mérgesen.
- Ne prédikálj, hanem hagyd Őket és lent puffogjál! - fogta meg az egyik hajtincsét Alison és annál fogva húzta az ajtó felé. - Ha visszajössz, hozzá ragasztom a hajadat a konyhaajtóhoz! - fenyegette Ali, majd becsukta az ajtót.
- Mióta hasonlít rám ennyire?! - csodálkoztam mosolyogva.
- Nem tudom, de kezdem bírni a húgodat. - mondta, majd felemelte a takarót és befeküdt mellém.
Hátulról hozzám bújt, de szinte már egy papírlap se fért volna kettőnk közé.
- Nem vagy túl közel? - kérdeztem.
- Nem. - közölte, majd lehámozta a kezeimet a párnáról, ami öleltem és maga felé fordított.
Én elmosolyodtam, majd Louis-t a hátára döntöttem, ugyanis eddig oldalt feküdtünk, majd átöleltem és a fejemet a mellkasára hajtottam.
- Nem vagy túl közel? - kérdezte vigyorogva.
- Elmehetek. - mondtam.
- Maradj. - mondta, majd ránk húzta a takarót és az egyik kezét becsúsztatta a rajtam lévő pólója alá, majd úgy kezdte simogatni a hátamat.
Én elmosolyodtam, majd egy óvatos, szinte érezhetetlen puszit leheltem a mellkasára, de megérezte és megborzongott tőle, mire kuncogtam.
- Elméletileg aludni hagytak kettesben. - mondta morogva. - Ha nem akarod, hogy Hazza mindkettőnket megöljön, befejezed ezt.
Én csak kuncogtam.
- Ja igen és azt hiszem azt beszéltük meg, hogy ha velem alszol ez nem lesz rajtad! - rántotta le rólam vigyorogva pizsamanadrágomat, amit lerúgtam és valahogy leküzdöttem az ágyról is.
A pólót akartam lejjebb húzni ami rajtam volt, de Louis elkapta a kezem.
- Tökéletes így. - mondta, majd a kezeit a fenekemre tette.
- Louis... - mondtam volna, de közbe vágott.
- Már mióta nézem, ahogy riszálod a kis segged és hozzád sem érhettem. - mondta halkan, szinte már suttogott és a hangjában vágy hallatszott.
- De akkor is. - szóltam rá. - Hivatalosan nincs köztünk semmi.
- Hivatalosan nagyon rossz kislánynak beállítva, pedig Én úgy vettem észre, hogy meg tudlak szelídíteni. - nyomott egy puszit a nyakhajlatomba, majd többet nem beszéltünk, csak elaludtunk.
Valamikor arra ébredtünk, hogy betörnek az ajtón.
- Idióta. - morogtam és elhúzódtam Louis-tól, majd felültem.
- Mit csináltatok? - állt meg csípőre tett kézzel Danielle Louis felé nézve.
- Jaj, már csak Te hiányoztál. - horkantottam, majd kimásztam az ágyból és angolosan leléptem.
Bementem a szobámba, összekészültem és egész vidáman mentem le.
- Hova mész? - kérdezte rám nézve Dylen.
- Még nem döntöttem el. - rántottam vállat mosolyogva, majd a pultra támaszkodtam.
Majd kopogtak. Természetesen Én mentem ajtót nyitni, mert ki más?
Gemma ölelt meg nagy vigyorral.
- Szia! - nevettem el magam.
- Szia! - vigyorgott rám. - Hallottam, hogy kivel kavarsz! - kacsintott rám.
- Leginkább senkivel, de oké. - nevettem el magam megint.
- Louis? - kérdezte.
- Hosszú. - legyintettem.
- Hát oké... - mondta összehúzott szemöldökkel.
Én elnevettem magam.
- Örülök, hogy jöttél, de most nekem mennem kell. - mondtam mosolyogva, majd felkaptam a bőrkabátomat és a tornacipőmet, majd leléptem.
- Amennyit azt szereled, már jobb mint újkorában. - legyintett Harry.
- Ez nem igaz. - mondtam, közben Louis az egyik kezét óvatosan becsúsztatta a takaró alá és a hátamat kezdte cirógatni, mire elmosolyodtam.
- De igen. - bólogatott Hazza. - Hány éve ez az autód?
- Nem tudom, nem számolom. - rántottam vállat.
- És azt, hogy mennyit költesz rá? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Megérdemli. - bólintottam és elmosolyodtam.
- Gondoltam. - forgatta meg a szemét.
- Harry... - nyitott be Alison, majd meglepődött. - Te is Louis-ra vársz? - nevette el magát, mire felnevettem.
- Ha nem vagyok folyamatosan veled, kezded átvenni a stílusom! - pacsiztam a húgommal mosolyogva.
- Te meg aludnál? - kérdezte tőlem mosolyogva, mire bólogattam. - Miért nem hagyjátok? - nézett a két fiúra.
- Én nem hagyom. - vállalta be Harry.
- És miért? - nézett rá Ali.
- Mert éppen nagypapát játszik. - néztem az unokatesómra.
- Én csak vigyáznék rád, de nem hagyod! Pontosabban Louis-t kértem meg, hogy vigyázzon rád, majd majdhogynem megölt téged. - nézett rá mérgesen.
- Ne prédikálj, hanem hagyd Őket és lent puffogjál! - fogta meg az egyik hajtincsét Alison és annál fogva húzta az ajtó felé. - Ha visszajössz, hozzá ragasztom a hajadat a konyhaajtóhoz! - fenyegette Ali, majd becsukta az ajtót.
- Mióta hasonlít rám ennyire?! - csodálkoztam mosolyogva.
- Nem tudom, de kezdem bírni a húgodat. - mondta, majd felemelte a takarót és befeküdt mellém.
Hátulról hozzám bújt, de szinte már egy papírlap se fért volna kettőnk közé.
- Nem vagy túl közel? - kérdeztem.
- Nem. - közölte, majd lehámozta a kezeimet a párnáról, ami öleltem és maga felé fordított.
Én elmosolyodtam, majd Louis-t a hátára döntöttem, ugyanis eddig oldalt feküdtünk, majd átöleltem és a fejemet a mellkasára hajtottam.
- Nem vagy túl közel? - kérdezte vigyorogva.
- Elmehetek. - mondtam.
- Maradj. - mondta, majd ránk húzta a takarót és az egyik kezét becsúsztatta a rajtam lévő pólója alá, majd úgy kezdte simogatni a hátamat.
Én elmosolyodtam, majd egy óvatos, szinte érezhetetlen puszit leheltem a mellkasára, de megérezte és megborzongott tőle, mire kuncogtam.
- Elméletileg aludni hagytak kettesben. - mondta morogva. - Ha nem akarod, hogy Hazza mindkettőnket megöljön, befejezed ezt.
Én csak kuncogtam.
- Ja igen és azt hiszem azt beszéltük meg, hogy ha velem alszol ez nem lesz rajtad! - rántotta le rólam vigyorogva pizsamanadrágomat, amit lerúgtam és valahogy leküzdöttem az ágyról is.
A pólót akartam lejjebb húzni ami rajtam volt, de Louis elkapta a kezem.
- Tökéletes így. - mondta, majd a kezeit a fenekemre tette.
- Louis... - mondtam volna, de közbe vágott.
- Már mióta nézem, ahogy riszálod a kis segged és hozzád sem érhettem. - mondta halkan, szinte már suttogott és a hangjában vágy hallatszott.
- De akkor is. - szóltam rá. - Hivatalosan nincs köztünk semmi.
- Hivatalosan nagyon rossz kislánynak beállítva, pedig Én úgy vettem észre, hogy meg tudlak szelídíteni. - nyomott egy puszit a nyakhajlatomba, majd többet nem beszéltünk, csak elaludtunk.
Valamikor arra ébredtünk, hogy betörnek az ajtón.
- Idióta. - morogtam és elhúzódtam Louis-tól, majd felültem.
- Mit csináltatok? - állt meg csípőre tett kézzel Danielle Louis felé nézve.
- Jaj, már csak Te hiányoztál. - horkantottam, majd kimásztam az ágyból és angolosan leléptem.
Bementem a szobámba, összekészültem és egész vidáman mentem le.
- Hova mész? - kérdezte rám nézve Dylen.
- Még nem döntöttem el. - rántottam vállat mosolyogva, majd a pultra támaszkodtam.
Majd kopogtak. Természetesen Én mentem ajtót nyitni, mert ki más?
Gemma ölelt meg nagy vigyorral.
- Szia! - nevettem el magam.
- Szia! - vigyorgott rám. - Hallottam, hogy kivel kavarsz! - kacsintott rám.
- Leginkább senkivel, de oké. - nevettem el magam megint.
- Louis? - kérdezte.
- Hosszú. - legyintettem.
- Hát oké... - mondta összehúzott szemöldökkel.
Én elnevettem magam.
- Örülök, hogy jöttél, de most nekem mennem kell. - mondtam mosolyogva, majd felkaptam a bőrkabátomat és a tornacipőmet, majd leléptem.
* Louis William Tomlinson szemszöge *
Tökéletesen sikerült összevesznem az újdonsült barátnőmmel. De ez érdekelt a legkevésbé, mert arra voltam kíváncsi, hogy hol tartózkodik az a lány, akit szeretek.
- Hova ment Borka? - kérdeztem mikor leértem.
- Szerinted nekünk megmondta? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Alison. - Mert nem, nem mondta meg! Olyan mint egy szélvész kisasszony, jön és már itt sincs! - mondta és kicsit túl hangos és energikus volt. - Oké, elég volt. - tolta el a kávét maga elől.
- Tehát csak úgy lelépett? - kérdeztem, mire bólogattak.
- És mi lett Danielle-l? - kérdezte tőlem Dylen.
- Ne is hozd szóba. - legyintettem. - Szép, de őszintén szólva cseppet sem illik hozzám.
- Miért, Jane igen? - nézett rám kérdőn Will.
- Igen. - vágtam rá.
- Miért? - kérdezte tőlem Gemma.
- Mert nem félős, kibaszott jó versenyző, imádja a kocsikat, pimasz, kötekedős és közben gyönyörű és bájos. - soroltam, majd hirtelen két ismerős kar ölelt át hátulról és egy édes nevetést hallottam.
- Végre bevallottad, hogy kibaszott jó versenyző vagyok. - mondta, majd lábujjhegyre állt és így is nehezen sikerült neki, de átlesett a vállam felett, mire elmosolyodtam, hátra nyúltam, majd a fenekénél megemeltem kissé, hogy felérjen, mire nevetett.
- Mi ez a hatalmas jókedv? - kérdezte tőle mosolyogva Matt.
- El sem hiszed, mi van a táskámban! - vigyorgott, majd letettem Ő, pedig feltette a táskáját a pultra.
- Ez! - húzott elő nagy vigyorral egy benzincsövet.
- Benzincsövet tartasz a táskádban? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Alison.
- Felismerted! - kiabálta lelkesen Borka, majd egymás nyakába ugrottak és ugráltak.
- Még a végén olyan leszek, mint Te! - nevetett Alison.
- Maradj szép és normális. - mosolygott rá Borka.
- De most komolyan, miért hordasz magaddal ilyesmiket? - bökött rá értetlenül Gemma.
- Mert kell a kocsimba. - rántott vállat vigyorogva. - A tiedet meg le kéne mosatni, olajat cserélni és nem ártana egy kicsit megkukkantani. - nézett rám.
- Te ezeket honnan tudod? - néztem rá értetlenül.
- Van szemem, látom hogy koszos, értek hozzá és csak mondtam, nehogy gáz legyen. - rántott vállat.
- És ki a legjobb ember erre? - kérdeztem aranyos mosollyal.
- Nyilván Én lennék, de ne számíts rám. - mondta lazán vállat rántva.
- Azt hittem szeretsz szerelni! - mosolyodtam és belecsíptem a fenekébe.
- Megmondtam, hogy fejezd be! - szólt rám, majd pimaszan elmosolyodott. - És hidd el, szeretek, viszont nem dolgozom ingyen.
- És ha szépen kérlek? - mosolyodtam el.
- Szerintem kérj segítséget, hogy azt hogyan kell és majd utána keress meg. - vigyorgott karba tett kézzel, majd ellépett tőlem.
Ch, az előbb még ölelgetett és először kezdeményezett Ő, most meg hopp, mintha kicserélték volna.
- Ugye nem haragszol Maci? - hallottam Danielle hangját, majd hátulról hozzám bújt és megpuszilta az arcomat.
Maci?! Ez komoly?
Borka jót röhögött a nevemen, ami felidegesített és úgy gondoltam, egy kicsikét féltékennyé teszem, az úgy is bejött tegnap is.
- Nem haragszom. - mosolyodtam el, majd felé fordultam és megcsókoltam.
- Alison, mutatok neked egy király helyet. - hallottam Borka vigyori hangját, de próbáltan kizárni.
- Hol? - kérdezte tőle a húga.
- Nincs olyan messze és vigyázom rád. - vigyorgott rá, amit már láttam is.
- Jane, hova is akarsz menni? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Matt.
- Nem mondom meg, mert akkor nem engedtek el. - kuncogott.
- Olyan helyre nem mehetsz! - vágta rá Hazza.
- Hidd el, hogy voltál már ott párszor és már keveredtem zűrös helyzetekbe. - mondta vigyorogva. - Na, sziasztok! - intett vigyorogva, majd megfogta a húga kezét.
Éppen úton voltunk egy étterembe Dani-val, amikor éreztem az autómon, hogy gáz van. Rángatott ás hiába nyomtam a gázt, nem gyorsult, így félre álltam.
- Mi a baj? - nézett rám ijedten Danielle.
- A kibaszott autó! - ütöttem a kormányra idegesen.
- Nem ismersz valami szerelőt? - nézett rám mosolyogva.
Bejött, hogy ennyire nyugodt volt.
- De igen! - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára és már hívtam is Borkát.
Csak vártam és vártam, majd felvette.
- Szia! - köszöntem sóhajtva.
- Helló. - sóhajtott Alison.
- Merre vagytok? - kérdeztem tőle.
- Nem hinném, hogy tudni akarod. - mondta, majd elnevette magát. - Pillanatnyilag nem tudom, hol a nővérem, de rohadt nagy buli van.
- Pedig rá lenne szükségem, ugyanis szarakodik a kocsim. - sóhajtottam. - Éppen az út szélén állok.
- Basszus... - hallottam Alison motyogását. - Jane, vérzik a szád!
- Ha nem mondod, észre se vettem volna! - hallottam meg az ismerős hangot.
- Mi történt? - kérdeztem ijedten.
- Kivel beszélsz a telefonomon? - kérdezte megint Borka.
- Louis-val. - mondta Alison.
- Akkor kussolj el! - vágta rá. - Jól vagyok, mi baja? - kérdezte, majd hallottam, ahogy elveszi a telefont. - Mi bajod?
- Tönkre ment a kocsim, de Te hol vagy és mi történt? - kérdeztem.
- Semmi közöd hozzá és ahhoz sincs. - közölte. - Hol vagy?
Lediktáltam a címet.
- Oké, mindjárt ott vagyunk. - mondta, majd kinyomott.
Pár perc múlva megláttam a két lányt, ahogy gyalog közelednek felénk és mindketten röhögnek, valamin amit egymás közt beszéltek.
Mikor közelebb értek, megláttam, hogy Borkának vérzik az alsó ajka és az oldala is, de az már átáztatta a pólóját.
- Mit csináltál? - kérdeztem ijedten és végignéztem rajta.
- Nem fontos, van nálad víz? - kérdezte, mire kivettem a kocsiból az ásványvizet és odaadtam neki. - Kösz. - mosolyodott el, majd beleivott, de olyan hevesen ivott, hogy egy csepp leszaladt az állán, majd a nyakán és végül a mellén, aminek az útját végigkövettem és nyeltem egyet, amit észre vett és elmosolyodott, majd visszaadta a vizet. - Add vissza! - nyújtotta a kezét a húga felé, aki a farzsebéből egy összecsukott bicskát húzott elő, majd odaadta a nővérének. - Sose adtam ilyesmit a kezedbe! - vigyorgott rá, majd lepacsizott vele.
- És a tied? - kérdezte tőle Alison.
- Ali, megkértelek, hogy ne mondd el senkinek! - mondta, majd a nadrágja hátuljából előhúzott egy pisztolyt. - Tedd el! - adta a kezembe.
- Ez a tied? - néztem rá döbbenten.
- Kislány voltam, akinek az apja rossz dolgokat csinált, ennyi a magyarázat, csak tedd már el! - nézett rám sóhajtva, mire beraktam a kesztyűtartóba.
- Mi történt az oldaladdal? - kérdeztem, mire oda pillantott.
- Ami a számmal. - rántott vállat, felnyitotta a motorháztetőt.
Nem zavart senki és semmi, odaléptem mellé és felhúztam a pólóját az oldalán, ami emiatt elvált a sebtől, ami alatta bujkált, amit nézni is fájdalmas volt...
- Baszd meg Louis! - sikította Borka és ellökött magától.
Oké, ezt valóban nem akartam, de érdekelt.
- Nem kéne orvoshoz menned? - kérdeztem.
- Nem. - vágta rá. - Neked kéne! - mondta, majd mérgesen kezdte vizsgálni az autómat újra.
Úgy 5 perc után megállapította, hogy mi a baj.
- Ez ügyes. - bólintott gonoszan mosolyogva, majd felém fordult. - Felforrt a hűtővíz, ezért ott van valami gáz, bár nem értem hogy nem vetted észre, hogy ég a check control és emiatt egy be fog szarni a riasztód, mert a szőnyeg vizes lett és az párologni fog, vagyis folyamatosan be fog riasztani. - magyarázta. - Most vagy várunk és utána indulsz vele tovább, vagy nem basztatod, szerzek haza egy fuvart és visszajövök érted. - mondta.
Oké, kb. tök kínai volt amit mondott, ugyanis szégyenlem, de nem értek ilyenekhez, csak a versenyzéshez. Az arcomból levehette, hogy mi a helyzet, mire sóhajtott, majd leült a padkára és rám nézett.
- A lényeg, hogy több kárt teszünk benne, ha elindulunk vele, mert valószínűleg nagyobb gáz van, de Te döntsd el. Ha hazaindulsz vele, nem biztos, hogy haza is érsz, viszont ha nem akkor várnod kell, amíg intézek egy fuvart és érted jövök.
- Hogy szerzel fuvart? - kérdeztem.
- Jöhettek velem, ha nem köptök be Harry-nek és a rendőröknek. - magyarázta mosolyogva.
- Oké. - bólintottam.
- De előbb ajándékozz meg egy szál cigivel. - mosolyodott el, mire adtam neki egyet, meg egy öngyújtót is. - Mehetünk! - kecmergett fel, majd elindultunk utána.
Úgy 20 perc séta után egy szerelőhöz érkeztünk.
- Gyertek. - intett mosolyogva.
Az udvart murva fedte és egy magas, izmos srác szerelt benne egy kocsit.
- Aron! - szólt rá Borka, mire a srác felegyenesedett és felé fordult.
- Csak nem?! - csodálkozott mosolyogva a srác. - A lányka, aki egy éjszaka alatt 5 kocsit lopott?
- Emlékszel? - mutatta meg neki mosolyogva Borka a heget a karján.
- Nem lehet elfelejteni. - nevette el magát a magas srác. - Hasonló? - mutatott az oldalára.
- Igen. - nevetett Borka.
- Mondtam már, hogy kész nő vagy? - vigyorgott rá ez az Aron. - Gyönyörű vagy!
- Köszönöm. - mosolygott rá.
- És hivatalosan is versenyző! - bólogatott büszkén a srác.
Igen, zavart, hogy a nem-barátnőmnek bókol!
- Annak születtem! - legyintett Borka. - Egy vontató kéne!
- Nincs hozzá kulcsom, de tudtommal működik. - bökött egy régi darab felé a srác. - Ha sikerül elvinned, a tied!
- Oké. - vigyorgott Borka, majd elindult oda mi, pedig követtük.
Az autóhoz lépett, majd felénk fordult.
- Lépjetek hátrébb, vagy vigyázzatok a szemetekre! - mondta, mire inkább mind hátrébb léptünk.
Elmosolyodott, majd egy kecses mozdulattal berúgta az ablakot.
- Jaj, rég csináltam már. - mosolyodott el.
- Csak nem kijöttél a gyakorlatból? - nevetett a srác.
- Soha. - vágta rá Borka, majd elgondolkozott.
Az ablak ugyanis magasabban volt, mint egy személyautó ablaka.
- Kell egy kis segítség? - léptem oda mosolyogva, majd a csípőjénél megemeltem, így beugrott az ablakon.
- Kösz. - mosolyodott el, majd elhelyezkedett a vezető ülésben és elkezdte piszkálni a kocsit, majd valahogyan két kábel segítségével akarta beindítani, amit Én eddig csak filmekben láttam. - Indulj már be Te fos! - mondta, majd tovább próbálkozott és sikerült neki, mire elmosolyodott, majd kinyitotta az ajtót. - Sose jövök ki a gyakorlatból! - vigyorgott Én, pedig nem tudtam megállni, hogy ne bunkózzak egy kicsit, hiszen Ő is ezt csinálta.
- Aki bűnöző az az is marad. - morogtam.
- Bekussolnál? - nézett rám mérgesen. - Sosem voltam az és nem is leszek. - mondta, majd kipattant a kocsiból, ellökött maga elől, majd Aron megállította.
- Kicsi, minden oké? - fogta meg a kezét.
- Rohadtul nem! - rántotta ki a kezét az övéből, majd eltrappolt valamerre.
Majd pár pillanat alatt szakadni kezdett az eső.
- Szuper! - nézett rám mérgesen Alison. - Itt maradtam veled, meg veled! - mutatott rám és Danielle-re.
- Ne hisztizz már! - szólt rá Dani.
- Ha tudnám hol vagyok, elmennék, de fogalmam sincs és már eleget hallgattam azt, hogy szegény nővéremet mennyit szidták, amiért csak úgy lelépett, pedig nem csak úgy lelépett! - mondta és beült a vontatóba.
Kíváncsivá tett ez az egész, így Én is beültem mellé, emiatt természetesen Dani is jött.
- Hogy értetted ezt? - kérdeztem rá nézve.
- Úgysem akarja, hogy elmondjam, úgyhogy nem fogom. - mondta. - Csak vigyél haza!
- Megkérdezhetem, hogy miért ilyen titokzatos a nővéred? - kérdeztem tőle sóhajtva.
- Mert hülye lenne bízni benned. - nézett rám érzelemmentesen.
- Kösz. - sóhajtottam, majd elindultam.
Pár perc múlva hatalmas szél lett, majd elkezdett ömleni az eső.
- Ez az idióta biztos, hogy valahol az esőben van. - horkantott Alison.
Befordultam a hazafelé vezető útra és megpillantottam a hatalmas dugót.
- Hát mi sem megyünk haza túl hamar. - sóhajtottam, majd megpillantottam, hogy hátulról jön felénk egy egy pár motoros.
Őket figyeltem, ugyanis jobb dolgom úgy sem volt, majd az egyik srác mögött egy túl ismerős öltözetű lányt vettem észre, egy vérfolttal az oldalán. A srác megállt az autó mellett a motorral, majd Borka vigyorogva leszállt róla.
- Köszi! - mosolygott a srácra, aki levette a sisakját, majd vigyorogva az arcára mutatott.
Jane egy puszit nyomott az arcára, majd srác vigyorogva vette vissza a sisakot, majd előre száguldott. Nyílt az ajtó, majd Borka beült a húga mellé.
- Nem láttam sok esélyét, hogy visszajössz! - mosolygott rá Alison, mire Jane elmosolyodott és megfogta a kezét.
- Nem hagynálak egyedül velük! - ölelte magához.
- Ugye tudod, hogy Te vagy a legveszélyesebb, aki csak rám vigyázhat? - nevetett Ali.
- Tudom, de legalább jó helyen vagy. - mondta.
- És ki volt ez? - vigyorgott rá Alison.
- Valaki, akinek a közelébe sem mehetsz! - nézett vigyorogva a húgára, majd elkomolyodott. - De komolyan, börtönből szökött.
- Neked csak ilyen barátaid vannak? - kérdeztem.
- Ők nem a barátaim. - vágta rá.
- Akkor kinek neveznéd őket? - kérdeztem.
- Kényszerből játszottunk együtt még nagyon régen. És őszintén bevallom, sokkal jobb játéknak minősült minél gyorsabban feltörni egy autót, mielőtt még beriasztana, vagy elkapnának, mint babák haját fésülgetni. - rántott vállat vigyorogva, majd az egyik lábát feltette az ülésre.
- Én miért nem mentek veletek? - nézett rá Alison, aki még mindig a nővéréhez volt bújva.
- Örülj neki, hogy nem ismersz ilyen alakokat. - vágta rá. - Hidd el, hogy nem mindig vicces ilyenekkel szórakozni, mert nem lehet bennük bízni. Az egyetlen ember Apa volt, akiben abból a körből megbíztam.
- És Anya? Őt nem zavarta? - kérdezgette Ali.
- Anya már akkor is elsőnek tekintett az okos kisfiára, a gyönyörű kislányára, de a legfontosabb az üzlet volt és Én voltam az, aki mindig Apával lógtam, mert utáltam benne, hogy sosincs velünk. Valójában mindig haragudtam rá és fogok is.
- Mert miatta lettél az, aki vagy. - fejeztem be a mondatát.
- Pontosan. - bólintott. - De már leszarom, mert tök egyedül küzdöttem meg egy csomó mindenért! Pontosan tudom, hogy az voltam, akit letagadott. - mondta és egy könnycsepp szaladt végig az arcán.
Legszívesebben magamhoz öleltem volna és megmondtam volna neki, hogy számomra mindig fontos lesz és az első, de nem tehettem és ez megőrjített.
- Én így szeretlek, ahogy vagy! - bújt hozzá mosolyogva Alison.
Elmosolyodott, majd Ő is magához ölelte a húgát.
- Ha kérhetem, óvatosabban, ugyanis még mindig az oldalamba akartak szúrni egy kést. - mondta Borka, mire ledöbbentem.
- Téged meg akartak ölni? - néztem rá.
- Nem, csak úgy jó mókából akarta belém döfni a kést! - forgatta meg a szemét.
- Miért akart megölni téged? - néztem rá döbbenten.
- Mert csak... - kuncogott.
- Borka! - szóltam rá, mire sóhajtott.
- Jó, talán egy kicsit túl bátor voltam és nagyszájú... - nyögte ki.
- Mit csináltál? - kérdezte tőle Danielle.
Végre hozzászólt, ez már haladás.
- Kissé összeverekedtem egy 25 év körüli kétméteres sráccal. - nevetett.
Igen, Borka majdhogynem 150 centi, na jó, azért ez egy kis túlzás, de eléggé alacsony és aranyos kinézetű lány, ezért tényleg elég vicces lehetett.
- És semmi félelemérzeted nem volt? - néztem rá, mire vigyorogva mutatta meg a régi heget a kezén, majd felhúzta oldalt a pólóját és a már egész szép sebet is megmutatta.
- Mit gondolsz? - nevetett. - Sosem féltem egy férfitől sem. - rántott vállat vigyorogva.
- Fű, ki gondolta volna?! - horkantotta Alison.
- Na jó, unom ezt a dugót. - sóhajtott Borka, majd kiszállt a kocsiból és óvatosan átszlalomozva az autók közt egyszer csak eltűnt.
Majd pár perc múlva megláttam az Én autómmal jönni felénk és ügyesen akasztotta össze a két autót. Én féltve néztem a kényelmes luxusautómra a tükörből, mire Borka elvigyorodott, majd rám kacsintott és a lábait felpakolta a műszerfalra.
- Dani, ülj át! - parancsoltam rá, majd kipattantam az autóból és odaléptem az enyémhez, majd kinyitottam az ajtót. - Vedd le a lábad és vigyázz rá! - mutattam a lábára mérgesen, mire elnevette magát, majd levette.
- Édes vagy. - nevetett ki.
- Ha nem itt lennénk, hidd el, nem akarod tudni mit csinálnék veled! - mondtam, miközben az egyik kezem a combjára csúsztattam.
- Semmit, mert nem hagynám. - tolta el a kezem.
- Ó, dehogynem! - vágtam rá, majd magabiztosan elvigyorodtam. - Pontosan tudom, hogy szeretsz és azt is, hogy mennyire szeretnéd, hogy veled legyek... - kacsintottam rá.
- Nem is értem amúgy miért állsz szóba egy bűnözővel? - nézett rám gonosz vigyorral.
Ügyesen terelte a témát, az biztos.
- De a véleményem, hogy aki bunkó paraszt, az az is marad! - kacsintott vigyorogva.
- Fejezd be Édeském, mert nem az autómban szeretnélek megdugni miközben vérzik az oldalam, de ezzel csak is ezt fogod elérni. - közöltem vele a tényeket.
Csak elnevette magát, majd engem hátrébb tolva kiszállt.
- Hidd el Louis, hogy ilyesmi soha nem fog megtörténni. - paskolta meg az arcom, majd óvatosan csúsztatta a kezét az oldalamra, onnan a fenekemre, miközben benyúlt a farzsebembe, kivette a cigimet, majd meggyújtott egyet és elkezdte szívni azt.
Én végig döbbenten álltam, mert eddig csak is Én közeledtem felé és soha sem simogatott, vagy ilyesmi.
- Ha anyám, Harry, Rick, vagy Gemma kérdezi sosem láttál cigizni. - vigyorgott, majd visszaadta a dobozkát és az öngyújtót, majd végignézett rajtam. - És a tanácsom, hogy csukd be a szád és pislogj. - kacsintott, majd nevetve pattant be a vontatóba és lehúzta az ablakot.
- Hova ment Borka? - kérdeztem mikor leértem.
- Szerinted nekünk megmondta? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Alison. - Mert nem, nem mondta meg! Olyan mint egy szélvész kisasszony, jön és már itt sincs! - mondta és kicsit túl hangos és energikus volt. - Oké, elég volt. - tolta el a kávét maga elől.
- Tehát csak úgy lelépett? - kérdeztem, mire bólogattak.
- És mi lett Danielle-l? - kérdezte tőlem Dylen.
- Ne is hozd szóba. - legyintettem. - Szép, de őszintén szólva cseppet sem illik hozzám.
- Miért, Jane igen? - nézett rám kérdőn Will.
- Igen. - vágtam rá.
- Miért? - kérdezte tőlem Gemma.
- Mert nem félős, kibaszott jó versenyző, imádja a kocsikat, pimasz, kötekedős és közben gyönyörű és bájos. - soroltam, majd hirtelen két ismerős kar ölelt át hátulról és egy édes nevetést hallottam.
- Végre bevallottad, hogy kibaszott jó versenyző vagyok. - mondta, majd lábujjhegyre állt és így is nehezen sikerült neki, de átlesett a vállam felett, mire elmosolyodtam, hátra nyúltam, majd a fenekénél megemeltem kissé, hogy felérjen, mire nevetett.
- Mi ez a hatalmas jókedv? - kérdezte tőle mosolyogva Matt.
- El sem hiszed, mi van a táskámban! - vigyorgott, majd letettem Ő, pedig feltette a táskáját a pultra.
- Ez! - húzott elő nagy vigyorral egy benzincsövet.
- Benzincsövet tartasz a táskádban? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Alison.
- Felismerted! - kiabálta lelkesen Borka, majd egymás nyakába ugrottak és ugráltak.
- Még a végén olyan leszek, mint Te! - nevetett Alison.
- Maradj szép és normális. - mosolygott rá Borka.
- De most komolyan, miért hordasz magaddal ilyesmiket? - bökött rá értetlenül Gemma.
- Mert kell a kocsimba. - rántott vállat vigyorogva. - A tiedet meg le kéne mosatni, olajat cserélni és nem ártana egy kicsit megkukkantani. - nézett rám.
- Te ezeket honnan tudod? - néztem rá értetlenül.
- Van szemem, látom hogy koszos, értek hozzá és csak mondtam, nehogy gáz legyen. - rántott vállat.
- És ki a legjobb ember erre? - kérdeztem aranyos mosollyal.
- Nyilván Én lennék, de ne számíts rám. - mondta lazán vállat rántva.
- Azt hittem szeretsz szerelni! - mosolyodtam és belecsíptem a fenekébe.
- Megmondtam, hogy fejezd be! - szólt rám, majd pimaszan elmosolyodott. - És hidd el, szeretek, viszont nem dolgozom ingyen.
- És ha szépen kérlek? - mosolyodtam el.
- Szerintem kérj segítséget, hogy azt hogyan kell és majd utána keress meg. - vigyorgott karba tett kézzel, majd ellépett tőlem.
Ch, az előbb még ölelgetett és először kezdeményezett Ő, most meg hopp, mintha kicserélték volna.
- Ugye nem haragszol Maci? - hallottam Danielle hangját, majd hátulról hozzám bújt és megpuszilta az arcomat.
Maci?! Ez komoly?
Borka jót röhögött a nevemen, ami felidegesített és úgy gondoltam, egy kicsikét féltékennyé teszem, az úgy is bejött tegnap is.
- Nem haragszom. - mosolyodtam el, majd felé fordultam és megcsókoltam.
- Alison, mutatok neked egy király helyet. - hallottam Borka vigyori hangját, de próbáltan kizárni.
- Hol? - kérdezte tőle a húga.
- Nincs olyan messze és vigyázom rád. - vigyorgott rá, amit már láttam is.
- Jane, hova is akarsz menni? - nézett rá felhúzott szemöldökkel Matt.
- Nem mondom meg, mert akkor nem engedtek el. - kuncogott.
- Olyan helyre nem mehetsz! - vágta rá Hazza.
- Hidd el, hogy voltál már ott párszor és már keveredtem zűrös helyzetekbe. - mondta vigyorogva. - Na, sziasztok! - intett vigyorogva, majd megfogta a húga kezét.
Éppen úton voltunk egy étterembe Dani-val, amikor éreztem az autómon, hogy gáz van. Rángatott ás hiába nyomtam a gázt, nem gyorsult, így félre álltam.
- Mi a baj? - nézett rám ijedten Danielle.
- A kibaszott autó! - ütöttem a kormányra idegesen.
- Nem ismersz valami szerelőt? - nézett rám mosolyogva.
Bejött, hogy ennyire nyugodt volt.
- De igen! - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára és már hívtam is Borkát.
Csak vártam és vártam, majd felvette.
- Szia! - köszöntem sóhajtva.
- Helló. - sóhajtott Alison.
- Merre vagytok? - kérdeztem tőle.
- Nem hinném, hogy tudni akarod. - mondta, majd elnevette magát. - Pillanatnyilag nem tudom, hol a nővérem, de rohadt nagy buli van.
- Pedig rá lenne szükségem, ugyanis szarakodik a kocsim. - sóhajtottam. - Éppen az út szélén állok.
- Basszus... - hallottam Alison motyogását. - Jane, vérzik a szád!
- Ha nem mondod, észre se vettem volna! - hallottam meg az ismerős hangot.
- Mi történt? - kérdeztem ijedten.
- Kivel beszélsz a telefonomon? - kérdezte megint Borka.
- Louis-val. - mondta Alison.
- Akkor kussolj el! - vágta rá. - Jól vagyok, mi baja? - kérdezte, majd hallottam, ahogy elveszi a telefont. - Mi bajod?
- Tönkre ment a kocsim, de Te hol vagy és mi történt? - kérdeztem.
- Semmi közöd hozzá és ahhoz sincs. - közölte. - Hol vagy?
Lediktáltam a címet.
- Oké, mindjárt ott vagyunk. - mondta, majd kinyomott.
Pár perc múlva megláttam a két lányt, ahogy gyalog közelednek felénk és mindketten röhögnek, valamin amit egymás közt beszéltek.
Mikor közelebb értek, megláttam, hogy Borkának vérzik az alsó ajka és az oldala is, de az már átáztatta a pólóját.
- Mit csináltál? - kérdeztem ijedten és végignéztem rajta.
- Nem fontos, van nálad víz? - kérdezte, mire kivettem a kocsiból az ásványvizet és odaadtam neki. - Kösz. - mosolyodott el, majd beleivott, de olyan hevesen ivott, hogy egy csepp leszaladt az állán, majd a nyakán és végül a mellén, aminek az útját végigkövettem és nyeltem egyet, amit észre vett és elmosolyodott, majd visszaadta a vizet. - Add vissza! - nyújtotta a kezét a húga felé, aki a farzsebéből egy összecsukott bicskát húzott elő, majd odaadta a nővérének. - Sose adtam ilyesmit a kezedbe! - vigyorgott rá, majd lepacsizott vele.
- És a tied? - kérdezte tőle Alison.
- Ali, megkértelek, hogy ne mondd el senkinek! - mondta, majd a nadrágja hátuljából előhúzott egy pisztolyt. - Tedd el! - adta a kezembe.
- Ez a tied? - néztem rá döbbenten.
- Kislány voltam, akinek az apja rossz dolgokat csinált, ennyi a magyarázat, csak tedd már el! - nézett rám sóhajtva, mire beraktam a kesztyűtartóba.
- Mi történt az oldaladdal? - kérdeztem, mire oda pillantott.
- Ami a számmal. - rántott vállat, felnyitotta a motorháztetőt.
Nem zavart senki és semmi, odaléptem mellé és felhúztam a pólóját az oldalán, ami emiatt elvált a sebtől, ami alatta bujkált, amit nézni is fájdalmas volt...
- Baszd meg Louis! - sikította Borka és ellökött magától.
Oké, ezt valóban nem akartam, de érdekelt.
- Nem kéne orvoshoz menned? - kérdeztem.
- Nem. - vágta rá. - Neked kéne! - mondta, majd mérgesen kezdte vizsgálni az autómat újra.
Úgy 5 perc után megállapította, hogy mi a baj.
- Ez ügyes. - bólintott gonoszan mosolyogva, majd felém fordult. - Felforrt a hűtővíz, ezért ott van valami gáz, bár nem értem hogy nem vetted észre, hogy ég a check control és emiatt egy be fog szarni a riasztód, mert a szőnyeg vizes lett és az párologni fog, vagyis folyamatosan be fog riasztani. - magyarázta. - Most vagy várunk és utána indulsz vele tovább, vagy nem basztatod, szerzek haza egy fuvart és visszajövök érted. - mondta.
Oké, kb. tök kínai volt amit mondott, ugyanis szégyenlem, de nem értek ilyenekhez, csak a versenyzéshez. Az arcomból levehette, hogy mi a helyzet, mire sóhajtott, majd leült a padkára és rám nézett.
- A lényeg, hogy több kárt teszünk benne, ha elindulunk vele, mert valószínűleg nagyobb gáz van, de Te döntsd el. Ha hazaindulsz vele, nem biztos, hogy haza is érsz, viszont ha nem akkor várnod kell, amíg intézek egy fuvart és érted jövök.
- Hogy szerzel fuvart? - kérdeztem.
- Jöhettek velem, ha nem köptök be Harry-nek és a rendőröknek. - magyarázta mosolyogva.
- Oké. - bólintottam.
- De előbb ajándékozz meg egy szál cigivel. - mosolyodott el, mire adtam neki egyet, meg egy öngyújtót is. - Mehetünk! - kecmergett fel, majd elindultunk utána.
Úgy 20 perc séta után egy szerelőhöz érkeztünk.
- Gyertek. - intett mosolyogva.
Az udvart murva fedte és egy magas, izmos srác szerelt benne egy kocsit.
- Aron! - szólt rá Borka, mire a srác felegyenesedett és felé fordult.
- Csak nem?! - csodálkozott mosolyogva a srác. - A lányka, aki egy éjszaka alatt 5 kocsit lopott?
- Emlékszel? - mutatta meg neki mosolyogva Borka a heget a karján.
- Nem lehet elfelejteni. - nevette el magát a magas srác. - Hasonló? - mutatott az oldalára.
- Igen. - nevetett Borka.
- Mondtam már, hogy kész nő vagy? - vigyorgott rá ez az Aron. - Gyönyörű vagy!
- Köszönöm. - mosolygott rá.
- És hivatalosan is versenyző! - bólogatott büszkén a srác.
Igen, zavart, hogy a nem-barátnőmnek bókol!
- Annak születtem! - legyintett Borka. - Egy vontató kéne!
- Nincs hozzá kulcsom, de tudtommal működik. - bökött egy régi darab felé a srác. - Ha sikerül elvinned, a tied!
- Oké. - vigyorgott Borka, majd elindult oda mi, pedig követtük.
Az autóhoz lépett, majd felénk fordult.
- Lépjetek hátrébb, vagy vigyázzatok a szemetekre! - mondta, mire inkább mind hátrébb léptünk.
Elmosolyodott, majd egy kecses mozdulattal berúgta az ablakot.
- Jaj, rég csináltam már. - mosolyodott el.
- Csak nem kijöttél a gyakorlatból? - nevetett a srác.
- Soha. - vágta rá Borka, majd elgondolkozott.
Az ablak ugyanis magasabban volt, mint egy személyautó ablaka.
- Kell egy kis segítség? - léptem oda mosolyogva, majd a csípőjénél megemeltem, így beugrott az ablakon.
- Kösz. - mosolyodott el, majd elhelyezkedett a vezető ülésben és elkezdte piszkálni a kocsit, majd valahogyan két kábel segítségével akarta beindítani, amit Én eddig csak filmekben láttam. - Indulj már be Te fos! - mondta, majd tovább próbálkozott és sikerült neki, mire elmosolyodott, majd kinyitotta az ajtót. - Sose jövök ki a gyakorlatból! - vigyorgott Én, pedig nem tudtam megállni, hogy ne bunkózzak egy kicsit, hiszen Ő is ezt csinálta.
- Aki bűnöző az az is marad. - morogtam.
- Bekussolnál? - nézett rám mérgesen. - Sosem voltam az és nem is leszek. - mondta, majd kipattant a kocsiból, ellökött maga elől, majd Aron megállította.
- Kicsi, minden oké? - fogta meg a kezét.
- Rohadtul nem! - rántotta ki a kezét az övéből, majd eltrappolt valamerre.
Majd pár pillanat alatt szakadni kezdett az eső.
- Szuper! - nézett rám mérgesen Alison. - Itt maradtam veled, meg veled! - mutatott rám és Danielle-re.
- Ne hisztizz már! - szólt rá Dani.
- Ha tudnám hol vagyok, elmennék, de fogalmam sincs és már eleget hallgattam azt, hogy szegény nővéremet mennyit szidták, amiért csak úgy lelépett, pedig nem csak úgy lelépett! - mondta és beült a vontatóba.
Kíváncsivá tett ez az egész, így Én is beültem mellé, emiatt természetesen Dani is jött.
- Hogy értetted ezt? - kérdeztem rá nézve.
- Úgysem akarja, hogy elmondjam, úgyhogy nem fogom. - mondta. - Csak vigyél haza!
- Megkérdezhetem, hogy miért ilyen titokzatos a nővéred? - kérdeztem tőle sóhajtva.
- Mert hülye lenne bízni benned. - nézett rám érzelemmentesen.
- Kösz. - sóhajtottam, majd elindultam.
Pár perc múlva hatalmas szél lett, majd elkezdett ömleni az eső.
- Ez az idióta biztos, hogy valahol az esőben van. - horkantott Alison.
Befordultam a hazafelé vezető útra és megpillantottam a hatalmas dugót.
- Hát mi sem megyünk haza túl hamar. - sóhajtottam, majd megpillantottam, hogy hátulról jön felénk egy egy pár motoros.
Őket figyeltem, ugyanis jobb dolgom úgy sem volt, majd az egyik srác mögött egy túl ismerős öltözetű lányt vettem észre, egy vérfolttal az oldalán. A srác megállt az autó mellett a motorral, majd Borka vigyorogva leszállt róla.
- Köszi! - mosolygott a srácra, aki levette a sisakját, majd vigyorogva az arcára mutatott.
Jane egy puszit nyomott az arcára, majd srác vigyorogva vette vissza a sisakot, majd előre száguldott. Nyílt az ajtó, majd Borka beült a húga mellé.
- Nem láttam sok esélyét, hogy visszajössz! - mosolygott rá Alison, mire Jane elmosolyodott és megfogta a kezét.
- Nem hagynálak egyedül velük! - ölelte magához.
- Ugye tudod, hogy Te vagy a legveszélyesebb, aki csak rám vigyázhat? - nevetett Ali.
- Tudom, de legalább jó helyen vagy. - mondta.
- És ki volt ez? - vigyorgott rá Alison.
- Valaki, akinek a közelébe sem mehetsz! - nézett vigyorogva a húgára, majd elkomolyodott. - De komolyan, börtönből szökött.
- Neked csak ilyen barátaid vannak? - kérdeztem.
- Ők nem a barátaim. - vágta rá.
- Akkor kinek neveznéd őket? - kérdeztem.
- Kényszerből játszottunk együtt még nagyon régen. És őszintén bevallom, sokkal jobb játéknak minősült minél gyorsabban feltörni egy autót, mielőtt még beriasztana, vagy elkapnának, mint babák haját fésülgetni. - rántott vállat vigyorogva, majd az egyik lábát feltette az ülésre.
- Én miért nem mentek veletek? - nézett rá Alison, aki még mindig a nővéréhez volt bújva.
- Örülj neki, hogy nem ismersz ilyen alakokat. - vágta rá. - Hidd el, hogy nem mindig vicces ilyenekkel szórakozni, mert nem lehet bennük bízni. Az egyetlen ember Apa volt, akiben abból a körből megbíztam.
- És Anya? Őt nem zavarta? - kérdezgette Ali.
- Anya már akkor is elsőnek tekintett az okos kisfiára, a gyönyörű kislányára, de a legfontosabb az üzlet volt és Én voltam az, aki mindig Apával lógtam, mert utáltam benne, hogy sosincs velünk. Valójában mindig haragudtam rá és fogok is.
- Mert miatta lettél az, aki vagy. - fejeztem be a mondatát.
- Pontosan. - bólintott. - De már leszarom, mert tök egyedül küzdöttem meg egy csomó mindenért! Pontosan tudom, hogy az voltam, akit letagadott. - mondta és egy könnycsepp szaladt végig az arcán.
Legszívesebben magamhoz öleltem volna és megmondtam volna neki, hogy számomra mindig fontos lesz és az első, de nem tehettem és ez megőrjített.
- Én így szeretlek, ahogy vagy! - bújt hozzá mosolyogva Alison.
Elmosolyodott, majd Ő is magához ölelte a húgát.
- Ha kérhetem, óvatosabban, ugyanis még mindig az oldalamba akartak szúrni egy kést. - mondta Borka, mire ledöbbentem.
- Téged meg akartak ölni? - néztem rá.
- Nem, csak úgy jó mókából akarta belém döfni a kést! - forgatta meg a szemét.
- Miért akart megölni téged? - néztem rá döbbenten.
- Mert csak... - kuncogott.
- Borka! - szóltam rá, mire sóhajtott.
- Jó, talán egy kicsit túl bátor voltam és nagyszájú... - nyögte ki.
- Mit csináltál? - kérdezte tőle Danielle.
Végre hozzászólt, ez már haladás.
- Kissé összeverekedtem egy 25 év körüli kétméteres sráccal. - nevetett.
Igen, Borka majdhogynem 150 centi, na jó, azért ez egy kis túlzás, de eléggé alacsony és aranyos kinézetű lány, ezért tényleg elég vicces lehetett.
- És semmi félelemérzeted nem volt? - néztem rá, mire vigyorogva mutatta meg a régi heget a kezén, majd felhúzta oldalt a pólóját és a már egész szép sebet is megmutatta.
- Mit gondolsz? - nevetett. - Sosem féltem egy férfitől sem. - rántott vállat vigyorogva.
- Fű, ki gondolta volna?! - horkantotta Alison.
- Na jó, unom ezt a dugót. - sóhajtott Borka, majd kiszállt a kocsiból és óvatosan átszlalomozva az autók közt egyszer csak eltűnt.
Majd pár perc múlva megláttam az Én autómmal jönni felénk és ügyesen akasztotta össze a két autót. Én féltve néztem a kényelmes luxusautómra a tükörből, mire Borka elvigyorodott, majd rám kacsintott és a lábait felpakolta a műszerfalra.
- Dani, ülj át! - parancsoltam rá, majd kipattantam az autóból és odaléptem az enyémhez, majd kinyitottam az ajtót. - Vedd le a lábad és vigyázz rá! - mutattam a lábára mérgesen, mire elnevette magát, majd levette.
- Édes vagy. - nevetett ki.
- Ha nem itt lennénk, hidd el, nem akarod tudni mit csinálnék veled! - mondtam, miközben az egyik kezem a combjára csúsztattam.
- Semmit, mert nem hagynám. - tolta el a kezem.
- Ó, dehogynem! - vágtam rá, majd magabiztosan elvigyorodtam. - Pontosan tudom, hogy szeretsz és azt is, hogy mennyire szeretnéd, hogy veled legyek... - kacsintottam rá.
- Nem is értem amúgy miért állsz szóba egy bűnözővel? - nézett rám gonosz vigyorral.
Ügyesen terelte a témát, az biztos.
- De a véleményem, hogy aki bunkó paraszt, az az is marad! - kacsintott vigyorogva.
- Fejezd be Édeském, mert nem az autómban szeretnélek megdugni miközben vérzik az oldalam, de ezzel csak is ezt fogod elérni. - közöltem vele a tényeket.
Csak elnevette magát, majd engem hátrébb tolva kiszállt.
- Hidd el Louis, hogy ilyesmi soha nem fog megtörténni. - paskolta meg az arcom, majd óvatosan csúsztatta a kezét az oldalamra, onnan a fenekemre, miközben benyúlt a farzsebembe, kivette a cigimet, majd meggyújtott egyet és elkezdte szívni azt.
Én végig döbbenten álltam, mert eddig csak is Én közeledtem felé és soha sem simogatott, vagy ilyesmi.
- Ha anyám, Harry, Rick, vagy Gemma kérdezi sosem láttál cigizni. - vigyorgott, majd visszaadta a dobozkát és az öngyújtót, majd végignézett rajtam. - És a tanácsom, hogy csukd be a szád és pislogj. - kacsintott, majd nevetve pattant be a vontatóba és lehúzta az ablakot.
* Borka Jane Williams szemszöge *
- Miért nem veszel magadnak? - mutatott a cigire a húgom.
- Mert titok. - vágtam rá. - Amúgy sem szoktam sokat cigizni!
- Ezért Louis-ét lopod? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Ha zavarná, szólna. - rántottam vállat.
- Ha így csened ki a zsebéből, nem hinném, hogy szólni fog. - súgta Alison kuncogva.
Egy fél óra múlva már elég jól lehetett haladni, tehát másfél óra múlva hazaértünk, miután hazavittük Alison-t. Éppen a sebemet nézegettem a fürdőben, ami egyre jobban fájt és igencsak ideje lett volna kitisztítani, amikor benyitott valaki, vagyis ugye ez a valaki csak is Louis lehetett, hiszen Ő az egyetlen aki ilyen bátran benyit a fürdőmbe, minden kopogás nélkül.
- Mit akarsz Louis? - fordultam felé sóhajtva.
- Először is egy csókot, aztán pedig kérdezősködni. - mondta mosolyogva és mellém lépett.
- Csókért mást kell keresned. - mondtam ridegen.
- De nekem a tiedre van szükségem. - mondta.
- Alkut ajánlok! - néztem rá, mire kérdőn nézett vissza. - Ha lefertőtleníted és bekötöd megkapod. - mutattam a sebre.
- Oké. - rántott vállat mosolyogva, majd a fürdőjéből hozott egy elsősegély dobozt.
- Sose volt hasonlóm se. - nevettem, mire elmosolyodott.
- Feküdj le! - mondta, mire értetlenül néztem rá. - Mondjuk az ágyadra, de előtte levehetnéd a pólódat. - magyarázta.
- Ne szokj hozzá. - szóltam rá, majd óvatosan levettem a pólómat és ledobtam a földre.
Ő elnevette magát, majd az ágyam felé tolt és ledöntött rá.
- Ezt már párszor elképzeltem, csak nem éppen emiatt. - mondta, mire megforgattam a szemem.
Leült mellém, majd óvatosan kezdte el, de hát mindenki tudja, hogy ez a művelet kis sebnél is rohadt fájdalmas, ezért néha már nem bírtam és sikítottam.
- Mindjárt kész vagyunk Édesem. - mondta halkan Louis. - Próbálom óvatosan csinálni. - ezt már a bőrömre súgta, ugyanis odahajolt a hasamhoz, majd miután ezt elmondta egy puszit nyomott rá, de nagyon óvatosan, ami egy halk sóhajtást hozott elő belőlem, mire elmosolyodott, majd még egy puszit hagyott a hasamon.
- Lou... - mondta már-már nyögve, mire megnőtt a mosolya.
- Jól van Kicsim, mindjárt kész vagyunk. - mondta, mire sóhajtottam.
Fájdalmak közt, de eltűrtem, ahogy a vattát a sebhez nyomogatta, majd mikor végre készen lett, bekötötte.
- Kész vagyunk. - mosolygott, majd egyik lábát átlendítve fölöttem felém tornyosult. - És úgy emlékszem, alkut kötöttünk. - kacsintott, mire megmarkoltam a pólóját és annál fogva lerántottam magamhoz, majd megcsókoltam.
A csókunk kezdett elmélyülni, majd el akartam tolni magamtól, de Én magam akadályoztam meg ezt és az ujjaimat a hajába vezettem. Megmarkolta a combom, mire elnyílt az ajkam, majd nyelveink szinte táncolni kezdtek. Soha nem csókolt még így soha senki és valójában Louis volt az első csókom, amit úgy tényleg csóknak neveznék, arról ne is beszéljünk, hogy soha életemben nem volt barátom és természetesen szűz vagyok, de erről neki nem kell tudnia.
Mikor elváltunk egymástól szuszogva néztem fel rá, majd elmosolyodtam, ahogy Ő is.
- Tudom, hogy nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt. - mondta Louis vigyorogva. - De azért kibaszott jó volt.
Én csak kuncogtam, ugyanis mozdulni nem tudtam volna.
- Azt hittem fel fogsz pofozni.
- Már késő? - vigyorogtam.
- Igen, sajnálom. - vigyorgott.
- Louis. - sóhajtottam a szemébe nézve. - Miért csináljuk ezt? Vagy miért nem hagysz engem, ha Danielle-t akarod, vagy fordítva?
- Mert ha a világ megtudja, hogy már vége is van köztem és Danielle között, rögtön Én leszek a rossz. - mondta, mire mérges lettem és lelöktem magamról.
- Mondták már, hogy nem minden a hírnév? - néztem rá mérgesen. - Mert lehetsz kibaszott sikeres, de ha egyedül leszel, nem lesz kivel örülnöd.
- Louis. - sóhajtottam a szemébe nézve. - Miért csináljuk ezt? Vagy miért nem hagysz engem, ha Danielle-t akarod, vagy fordítva?
- Mert ha a világ megtudja, hogy már vége is van köztem és Danielle között, rögtön Én leszek a rossz. - mondta, mire mérges lettem és lelöktem magamról.
- Mondták már, hogy nem minden a hírnév? - néztem rá mérgesen. - Mert lehetsz kibaszott sikeres, de ha egyedül leszel, nem lesz kivel örülnöd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése