11. fejezet - Nem fogod kimondani, mert nem igaz.

* Borka Jane Williams szemszöge *

Egy hónapig kibírtam, hogy nem szóltam Louis-hoz, aki emiatt rohadtul megsértődött és Ő sem szól hozzám. Csodálatos dolog a szerelem, nem? Valójában biztosan az, kivéve ha hozzánk hasonló két összeférhetetlen ember közt alakul ki, mert akkor meg eléggé zűrös és problémás. 

Egy hete kb. mindennap zuhog az eső, vagy vihar van és ez ezen a reggelen is így volt. 

-   Kislány! - nyitott be reggel vidám hanggal Dylen. 

-   Ne... - nyafogtam álmosan. - Csak ma ne! Kérlek! Majd kelts fel, ha süt a nap, nincs semmilyen csapadék és meleg van! 

-   Tudom, hogy semmi kedved felkelni, nekünk se volt, de muszáj lesz, mert Conrad itt van és megbeszélést akar tartani. - mondta. 

-   Jó, majd elmondod, hogy mi volt! - rántottam vállat. 

-   Jó, Én nem könyörgök! - sóhajtott. - Megértem, hogy szerelmi bánatod van, meg minden, de ennek vége! - mondta miközben beletekert a takarómba, majd azzal együtt felkapott és elindult lefelé. 

Én a fejemet a vállára döntöttem és becsuktam a szemem. Nevetve nyomott puszit a fejem tetejére, majd letett a kanapéra. Én összegömbölyödtem és magamra húztam a takarómat. 

-   Jane, ébren vagy? - kérdezte Conrad. 

-   Miért van mindenki rám akadva?! - horkantottam, majd felnéztem rá. - Igen. 

-   Szuper, ka... - mondta volna, de sikítva rontott be a házba Alison. 

-   Alison kussolj be, de nagyon gyorsan! - szóltam rá. 

-   De annyira jó hírem van! - ugrott rám, mire mérgesen löktem le. 

-   Alison, nem fognád fel, hogy álmos vagyok és visítasz, majd rám ugrasz?! Most kussolsz és leült oda! - mutattam a fotelre. 

-   De... - motyogott, mire rászóltam. 

-   Vagy hazamész! - Ő duzzogva csöndben maradt, majd Conrad-ra néztem. - Folytasd! 

-   Rögtön főnökasszony! - mondta viccesen, mire elmosolyodtam. 

-   Végre valaki felismeri, minek születtem. - vigyorogtam. 

-   Tehát kaptok egy kis szünetet. - mondta mosolyogva. 

-   Akkor addig aludhatok, amíg akarok? - mosolyogtam rá. 

-   Igen Husi. - csípte meg az arcom vigyorogva. 

-   Ez miért? - néztem rá értetlenül. 

-   Végre van egy kislány is, aki normális. - mosolygott, majd bólintottam és Alison-re néztem. 

-   Halkan mondhatod! - néztem rá. 

-   De lelőtte a poént! - mutatott Conrad-ra mérgesen. 

-   Ja, oké. - rántottam vállat. - Hagyjatok! - mondtam, majd magamra rántottam a takarót és elfeküdtem.
-   Jane? - szólta aranyosan Ali.
-   Igen? - mordultam fel.
-   Ugye hazajössz egy kicsit? - kérdezte aranyosan, mire kibújtam a takaró alól és elvigyorodtam.
-   Aha. - pattantam fel vigyorogva.
-   Az jó, mert Anya valami sütögetést szervezett a céges barátaival. - bólintott, mire elvigyorodtam és felugrottam.
-   Akkor megyek és rendbontást rendezek. - nevettem, majd összekötöttem a hajam.
-   Hogy tervezed tönkretenni a bulit? - kérdezte sóhajtva Alison.
-   Sehogyan, ugye? - hallottam magam mögül Harry hangját.
-   Lehet, hogy megvillantom ezt... - húztam fel a pizsama felsőmet, hogy megmutassam a heget. - Vagy ezt! - mutattam meg a tetkómat.
-   Jane, fogd vissza magad! - szólt rám Harry.
-   Úgy mondod, mintha valaha is csináltam volna hasonlót. - nevettem el magam, majd felszaladtam.
Roppant jó kedvem volt. Mikor felértem gyorsan megmosakodtam, megfésültem a hajam, összekötöttem a fejem tetején, majd felkaptam egy világoskék farmert, kockás inget és a bőrdzsekimet is a kezembe kaptam, majd a fejemre tettem a napszemüvegemet és a táskámat a vállamra dobva leszaladtam.
-   Na, ilyen az Én gyönyörű nővérem! - ölelt magához Alison.
-   Túlzás. - nevettem.
-   Hova indulsz vagányban? - kérdezte tőlem Dylen.
-   Ebédelni, de egy kicsit olcsóbban. - vigyorogtam.
-   Szuper, megyek. - vágta rá Matt.
-   Mit értesz azon, hogy olcsóbban? - nézett rám Will.
-   Megoldom. - vigyorogtam rá. - Ne ijedj meg, nem fogok népek között lövöldözni. - nevettem el magam.
-   Akkor megyek. - bólintott.
-   Én is, mert nem hagylak felügyelet nélkül. - nézett le rám Harry.
-   Csak egy évvel vagy idősebb! - horkantottam. - Ráadásul mind tudjuk, hogy sokkal bátrabb és erősebb vagyok.
-   Ez nem igaz. - rázta a fejét.
-   Á, dehogy. - legyintettem rá, majd az ajtóhoz mentem és felhúztam a cipőmet. - Ne hidd el, de akkor is Én vagyok a legjobb!
-   Megyünk? - nézett Louis-ra Danielle mosolyogva.
Fű, mennyire aranyosak!... Annyira, hogy mindjárt pezsgőt bontok...
-   Gyertek, csak induljunk! - sóhajtottam.
-   Éhes vagy Husi? - vigyorgott Hazz.
-   Harry, fejezd be! - néztem rá mérgesen.
-   Miért, zavar? - nevetett.
-   Rohadtul! - vágtam rá mérgesen.
Közben a kis álom pár már a garázsban volt és mi is oda indultunk.
-   Jane. - szólt Louis sóhajtva, mire értetlenül néztem rá, hiszen tényleg egy hónapja nem szólunk egymáshoz.
-   Mit akarsz? - kérdeztem bunkón.
-   Az van, hogy bezártam a kocsiba a kulcsot. - mutatott rá a tarkóját vakargatva, mire felröhögtem. - A másikat, pedig nem találom.
-   Ekkora bénát. - röhögtem. - Szerinted mit tudok csinálni? Ha feltöröm az lesz a bajod, hogy tönkreteszem a fényezést, azon kívül, pedig csak azon az ablakon tudnék bemászni... - mondtam, majd rájöttem, hogy azt akarja. - Felejtsd el! - ráztam a fejem hevesen. - Az ég világon semmi nincs, amivel rá tudnál venni, hogy segítsek neked. Ráadásul ebben. Biztos, hogy nem fogok hülyét csinálni magamból és az ablakon keresztül bemászni!
-   Fizetem az ebéded. - vágta rá.
-   Nem kell, megoldom. - rántottam vállat.
-   Egész nap, mindent kifizetek helyetted. - vágta rá megint.
-   Nem kell a pénzed. - ráztam a fejem.
-   Jane, mássz már be, különben soha nem indulunk el! - sóhajtott Will.
-   Nem hiszem el, hogy mindig, minden hülyeség miatt engem találnak meg! - dühöngtem. - Fogd meg! - nyomtam Louis kezébe a kabátomat. - Ezt is! - adtam oda neki a táskámat is. - Meg ezt! - tettem a fejére a napszemüvegem, majd lerúgtam a cipőm.
-   Azt minek? - mutatott rá Louis.
-   Mert a következő problémád az lenne, hogy rálépek az ülésre cipővel. - morogtam, majd sóhajtva hajoltam be az ablakon, majd elkezdtem bemászni. - Nagyon sokkal tartozol nekem! - dühöngtem, ugyanis a lábaim és a fenekem még kilógott, de már nem ért le a földre.
Majd azt hiszem Louis meglökte a fenekem, így bebukfenceztem a kocsijába. Mérgesen vettem el a kulcsot az ülésről, majd kinyitottam az autót és kiszálltam.
-   Nem vicces! - néztem Louis-ra. - Bemászok a kocsidba egy ablakon keresztül, mert Te lusta vagy és még lökdösöl is?! - mondtam, miközben felküzdöttem magamra a cipőmet.
-   Én csak... - mondta volna, de leállítottam.
-   Nem érdekel. - vágtam rá. - És tudod, hogyan rendezheted a tartozásod? - vigyorogtam rá.
-   Hogyan? - kérdezte sóhajtva.
-   Elviszel nyaralni és mindent, mindenhol Te fizetsz! - vigyorogtam karba tett kézzel.
-   Mikor? - kérdezte értetlenül.
-   Mondjuk holnap. - rántottam vállat mosolyogva, majd beültem a kocsimba.
Útközben csöndben voltunk, Louis követett az autójával, majd megláttam a kedvenc pizzériámat. Rögtön megálltam, majd kiszálltunk. Természetesen jelen voltak a fotósok, de ez nem zavart annyira. Lazán besétáltam köztük, ahogy a többiek is. Az ebéd közben kb. mind csöndben voltunk.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Valójában nagyon örültem neki, hogy végre kettesben lehetünk, ezért másnap reggelre el is terveztem, hogy hova viszem Borkát. Eltűnünk egy kicsit és kibékülünk, mármint csak titokba és végre az enyém lesz! Nem tud bezavarni se Danielle, se Harry. Megszerzem ezt a nőszemélyt, ha belehalok, akkor is. 

Ahogy felkeltem összepakoltam, majd átmentem Borka szobájába, de amikor benyitottam Ő éppen a fürdőjéből lépett ki egy törölközőbe tekeredve. 

-   Mit keresel itt? - kérdezte mérgesen. 

-   Téged. - vágtam rá. - Öltözz, pakolj és indulunk. 

-   Oké. - vigyorodott el, majd a szekrényéhez lépett. 

Válogatni kezdett, mire nyugodtan léptem a fehérneműs fiókjához. 

-   Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül. 

-   Választok neked. - kacsintottam rá. 

-   Nem... - mondta volna, mire közbe vágtam. 

-   Szerintem ez tökéletes alkalom arra, hogy rendezzük a viszonyunkat, tehát csak ne kötekedj! - mondtam, majd megtaláltam azt a darabot, amit tökéletesnek láttam és odaadtam neki. 

Bevonult a fürdőbe, mire leültem az ágyára. Nagyon szerettem az Ő ágyán ülni, mert az Ő illatát árasztotta, ami számomra bódító. Egyszerűen arra vágyom, hogy ez a lány csak is az enyém legyen. 

Mosolyogva jött ki a fürdőből, majd a szekrényéhez lépett. Kivett egy nagyobb táskát és abba kezdett pakolni. 

Mosolyogva figyeltem ezt, majd mikor készen lett megfésülte a haját, majd kiengedve hagyta. 

-   Kész vagyok. - nézett rám mosoly nélkül, amit utálok. 

Elmosolyodtam, de nem viszonozta ezt a gesztusomat, mire sóhajtottam. 

-   Borka... - mondtam sóhajtva. 

-   Mosolyogj a karrieredre. - rántott vállat. 

Igazából rájöttem, hogy leszarom mit gondolnak az emberek, csak ne csinálja ezt! Nem bunkózzon velem és ne büntessen némasággal. 

Felkaptam a táskáját és vele együtt mentem ki. Közben az Én táskámat is összeszedtem, majd lesiettem utána. Már a garázsban volt. Bedobtam a táskáinkat, majd beültem mellé és kiálltam. 

-   Édesem, már pontosan tudom milyen elveszíteni téged. - néztem rá sóhajtva. 

-   Nem vagyok az édesed. - mondta és ridegen bámult ki az ablakon. 

-   Borka, nem akarlak elveszíteni! - mondtam, de sajnos már a repülőtéren parkoltam le. 

Ahogy kiszálltunk, vakuk villogtak, de ez most nem különösebben érdekelt. Kivettem a táskáinkat, majd Borka mellé léptem. 

-   Szeretném, ha innentől kezdve Te sem hívnál Borkának! Csak apukám hívott így. 

-   Legalább annyira fontos vagy nekem, mint Ő neked. - vágtam rá. 

Nem szólt erre semmit és amíg fel nem értünk a repülőre, hozzám se szólt. Ott viszont óvatosan közelebb húzódott hozzám. 

-   Nem repültél még, igaz? - kérdeztem a fülébe súgva, mire megrázta a fejét. - Ne izgulj, inkább bújj ide. - mondtam és a felé eső kezemet kitártam. 

Láttam rajta, hogy elgondolkozott. Nem tudta, hogy maradjon-e a határozottan tiltakozó lány, vagy adja be a derekát, de végül óvatosan odabújt hozzám, majd a fejét a vállamra döntve pár percen belül elaludt. 

Nagyon rossz volt felébreszteni, de muszáj volt. Álmosan totyogott mellettem, szerintem nem nagyon fogta fel, hogy mi most éppen Miami-ban vagyunk, csak jött mellettem csöndben és az arcán is látszott, hogy az egyetlen dolog amit szeretne, az még egy kis alvás. Oké, ebben Én is partner voltam és el is terveztem, hogy nem ma járkálunk. Kibéreltem egy egész hotelt, hogy ne tudjanak zavarni minket. Mikor megérkeztünk szegény alvajáró Borkával, meglátta az ágyon a rózsaszirmokat és elnevette magát. 

-   Nem pont erre van szükségem. - nevetett, majd lerúgta a cipőjét. 

-   Csak is alvásra? - mosolyogtam rá. 

-   Igen. - vágta rá. - Én a földön közlekedem, leginkább autóval, vagy gyalog, de semmiképpen sem a repülés a megfelelő mód számomra. 

Mosolyogva figyeltem Őt, ahogy a táskáját az ágyra dobja, majd lazán leveszi a farmerjét és a pizsamája után kutat, de odaléptem. 

-   Nincs szükség rá! - mondtam, miközben hátulról levettem róla a pólót, majd kipattintottam a melltartójának a csatját, ami az ágyra esett. Kivettem a táskámból egy pólót és azt adtam rá. 

-   Tökéletes vagy Szépségem. - nyomtam puszit az arcára. 

-   Persze, ha az egyik szemedet becsukod, a másikkal hunyorítasz, elfordítod a fejed, majd megfordulsz és egy modellt nézel. - horkantotta, mire megfordítottam. 

-   Számomra az vagy! - tettem a kezeimet az arcára, majd elmosolyodtam, amit végre viszonzott. 

-   Néha annyira édes vagy, néha meg idegesítő és utálatos. - nézett rám sóhajtva. - Miért? 

-   Ígérem, hogy veled csak édes leszek. - mosolyogtam rá. 

Elmosolyodott, majd az egyik kezével óvatosan végigsimított a felsőtestemen lentről felfelé, majd elkapta a pólómat és magához rántott, így egy csókban forrtunk össze. Én belemosolyogtam, ugyanis végre Ő kezdeményezett és nem haragszik... remélem. 

-   Annyira, de annyira imádlak. - mosolygott rám. 

-   Nem fogod kimondani, ugye? - mosolygott rám a szemembe nézve. - Mert nem igaz. 

-   Hogy szeretlek? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. 

Mi ez, valami hirtelen fuvallat súgta neki, hogy hisztizzen?! 

-   De igenis szeretlek! - vágtam rá mérgesen. - Mindennél és mindenkinél jobban, még akkor is, amikor ilyen hitetlen és makacs vagy! 

Ő elmosolyodott, majd kuncogott. 

-   Én is. - mondta halkan és átkarolta a nyakam. 

Nem bírtam nem mosolyogni. 

-   Annyira nem lehet rád haragudni! - mosolyogtam rá és a kezemet a derekára csúsztattam. 

-   Mondták már. - kuncogott, majd óvatosan a pólóm aljához nyúlt és egy határozott mozdulattal leszedte azt rólam, majd szemét végigfuttatta a felsőtestemen. Mosolyogva húztam közelebb magamhoz, így teljesen egymáshoz préselődtünk. 

-   Álmos vagyok Lou... - nyöszörgött mosolyogva. 

-   Megyünk aludni, amint megszabadítasz a nadrágomtól. - kacsintottam rá. 

-   Van két ügyes kezed, megoldod! - mondta pimasz mosollyal, majd ellépett tőlem, de elkaptam a karját és visszahúztam. 

-   Nem Édesem, Te oldod meg! - mondtam, miközben a kezeit a nadrágom gombjához vezettem. 

Vigyorogva figyeltem, ahogy kigombolja a nadrágomat, majd lehúzza a cipzárt, ugyanis ez a jelenet már párszor átfutott az agyamon. Majd ujjait a nadrágom szélébe akasztva letolta azt, mire lerúgtam magamról. 

-   Látod Csillagom, néha csak jó kislánynak kell lenned! - vigyorogtam rá. 

-   Sose leszek. - mondta elvigyorodva, majd a táskáját ledobta az ágyról, majd egy fújással elintézte szirmokat és a takarót felhajtva befeküdt az ágyba. - Miért nem két külön ágyasat választottál? - morgott, amikor befeküdtem mellé. 

-   Nászutas lakosztályt választottam. - vigyorodtam el. 

-   Ezzel csak annyi a probléma, hogy nem vagyunk nászúton, még csak egy pár sem vagyunk és nem fogok veled lefeküdni. - sorolta, majd közelebb húztam magamhoz, így egymáshoz simultunk és az egyik tincsével kezdtem játszani. 

-   Tényleg nem vagyunk nászúton, de leszünk egy pár és jegyezd meg, hogy csak a jelent tudod biztosan, minden más bizonytalan. 

-   Igazán költői módon közölted, hogy kanos vagy. - bólogatott szórakozottan, mire elnevettem magam. 

-   Lerombolod a romantikát. - nevettem és az arcomat a hajába fúrtam. 

-   Nehogy már ilyen kis romantikus lélek legyél! - horkantotta szórakozottan, mire megint elnevettem magam. 

-   Olyan kis izé vagy! - nevettem. 

-   Azt hiszem ebből új becenév lesz. - sóhajtott beleegyezően. 

-   Olyan kis Pufika vagy. - nyomtam puszit az arcára. 

-   Elfogadható. - bólintott. - Csak tőled. 

-   Miért, mi olyan különleges bennem? - vigyorogtam. 

-   Az egyetlen férfi vagy, akibe eddigi életem során szerelmes voltam. - mondta, majd óvatosan felém fordult. 

-   Te meg az egyetlen nő. - simogattam meg az arcát. 

-   El kellett jönnünk Miami-ba, hogy ezt elmondjuk egymásnak? - kuncogott. 

-   Otthon valószínű ránk nyitott volna valaki. - mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam a homlokára. 

-   Jó, de mondjuk ha hamarabb mondod, talán nem utállak egy hónapig. - mondta mosolyogva, majd egy csókot nyomott a mellkasomra. 

Rengeteg önkontroll kellett, hogy ne teperjem le. 

-   Ezt mellőzd! - kértem, mire kuncogva bólintott, majd az arcát a mellkasomba fúrta és egyik kezét óvatosan a hátamra csúsztattam, mire elvigyorodtam, majd hátra nyúltam és a kezét lecsúsztattam a fenekemre, mire elnevette magát. 

-   Jobb segged van, mint nekem. - nevetett. 

-   Hidd el, hogy ez nincs így! - vigyorogtam.