2. fejezet - Minden vagy semmi

* Borka Jane Williams szemszöge *

Valamikor délelőtt lépések zajára ébredtem. Morogva fordultam meg az autó hátsó ülésén, összekuporodtam és összeszorítottam a szemem, hátha akkor nem hallom a lépéseket. De azok egyre hangosabbak lettek, vagyis közeledtek felém. 

-   Bárki is vagy, betörsz az életterembe! - szóltam morogva, majd annyit éreztem, hogy valaki beül előre. - Kopj le! - kezdtem mérges lenne. 

Hirtelen a gonosz, aki rám tört hajnalok hajnalán, elkezdte nyomni a dudát. Én idegesen ültem fel és ebből tökéletesen kiderült, hogy ez csak is Harry lehet, mert Ő az az idióta, aki képes reggelente leönteni jéghideg vízzel, a fülembe sikítani és a nagylábujjával az orromat piszkálni. 

-   Idióta! - üvöltöttem rá. - Szállj ki az autóból, mert különben kitépem a szép hosszú hajadat és az egyik tincseddel foglak megfojtani! - kiabáltam, mire jót röhögött és rajta kívül valaki más is, aki a kocsin kívül volt. 

Ő kiszállt, majd Én is. És ki a jó őrület állt volna kint, ha nem más, mint maga a megtestesült kedvesség, alias Louis Tomlinson. 

-   Mit akartok? - horkantottam unottan nekidőlve a kocsinak. 

-   Neked is jó reggelt! - vigyorgott rám a hülyébbik unokatestvérem. 

-   Ki a jó őrület szórakozik? - lépett be Gemma. - Harry, már megint felkeltetted?! - szólt rá. 

-   Igen. - röhögött. 

-   Szórakozzál csak vele, egyszer úgyis kiveri a fogaidat! - legyintett Gem. 

-   Így lesz. - bólintottam Hazz-ra nézve. - Tehát miért vagytok itt? 

-   Mert szükségünk lenne rád. - mutatott rám Louis, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Versenyezned kéne a jelentkezőkkel és aki legyőz téged, az kerül be a csapatba. - magyarázta, mire elnevettem magam. 

-   Felejtsd el. - nevettem ki. 

-   Mi? - nézett rám értetlenül. - Miért? 

-   Nem fogok csak azért versenyezni, mert Te azt mondtad. - nevettem. - Semmi esély erre a hülyeségre. - ráztam a fejem. 

-   És ha cserébe elhívlak randizni? - kérdezte, mire döbbenten néztem rá. 

-   Én veled randizni? - néztem rá döbbenten, mire elvigyorodott, majd mellém lépett és az egyik kezét átdobta a vállamon. 

-   Tudom, hogy szívesen eljönnél. - kacsintott. 

-   Ha fizetnél se! - löktem le a kezét röhögve és elléptem mellőle. - Felejts el. - ráztam a fejem, miközben kiengedtem hosszú barna hajam. 

-   Jane, kérlek! - nézett rám Harry. - Fontos! 

-   Érdekes, általában soha sehol nincs szükség rám. - nevettem keserűen. 

-   Én megmondtam! - ingatta a fejét Gemma. - Szerintem fel is adhatjátok, mert nem fog hülyét csinálni magából! 

-   Miért nem versenyzel velük Te? - néztem Tomlinson-ra. 

-   Mert nem nyerne ellenem senki. - mondta, mire elnevettem magam. 

-   Te tudod! - nevettem. 

~egy hónappal később~

Minden átlagos maradt és egész egyszerűen azért nem tudom elérni a céljaimat és apám céljait is, mert nő vagyok. Undorító egy világ ez. 

Egy hónapja nem hallottam Tomlinson felől és ez elég boldoggá tesz! 

Ma nem kell dolgoznom menni, ugyanis elcseréltem egy csajjal a műszakom. Így megbeszéltem Harry-vel, hogy délután együtt lógunk, de természetesen ebédre már megérkezett és ebéd közben jól elbeszélgettünk, amíg fel nem hozott egy rossz témát. 

-   Beszéltem Louis-val és kérni szeretnék valamit! - nézett rám, mire sóhajtottam. - Versenyezz vele! 

-   Nem! - vágtam rá. 

-   De igen! Lehet, hogy legyőzöd! - lökött meg. 

-   Akkor sem! - mondtam. 

És ebből mi lett? Harry nem adta fel, majd kijelentette, márpedig versenyezni fogok és kergetni kezdett. Rongáltunk a házban össze-vissza, majd elkapott, a vállára dobott és felvitt a szobámba. Villám gyorsan dobott le az ágyamra és a kezembe nyomott ruhákat a szekrényemből, majd belökött a fürdőbe és nekidőlt az ajtónak. Gyorsan elkészültem, felvettem a ruhákat, a hajamat kiengedve hagytam, megmosakodtam és kopogtam. 

-   Hazz, kész vagyok! - kiabáltam, mire kiengedett. 

A kezembe nyomta a bakancsomat, amit általában hordok és egy piros-fekete kockás inget. Felkaptam, majd sóhajtottam. 

-   Nem megyek! - ültem le. 

-   De igen! - mondta, majd újra a vállára kapott. 

Én sóhajtva hagytam, hogy cipeljen. Bedobott a kocsijának a hátsó ülésére, majd elindult. Direkt üvöltötte végig a zenét, hogy ne hallja, ahogy sikítok. Egészen a versenypályáig üvöltöttem, de Harry-t nem érdekelte. Ott újra a vállára dobott, de folytattam a sikítást. Harry letett. 

-   Nem fogok versenyezni! - sikítottam, majd fogott egy ragasztószalagot és leragasztotta a számat, majd újra a vállára vett és haladt tovább. 

Rugdalóztam és csapkodtam a hátát, de nem sűrűn izgatta, bevitt abba a garázsba, ahol az adott csapat autói álltak és bár nem láttam senkit, tudtam, hogy mindenki minket bámult, de nem érdekelt. 

-   Jane, viselkedj egy kicsit! - szólt rám Hazza. 

Én mint aki meg sem hallotta, folytattam a lázadást. 

-   Nem is tudtam, hogy ennyire vad a kislány! - mondta Louis röhögve. 

Én meg tök ideges voltam és egyre erősebben rugdostam a levegőt. 

-   Ha leteszlek normális leszel? - kérdezte Harry, mire bólogatva hümmögtem. 

Letett, majd hirtelen az arcán csattant a kezem. 

-   Jó ezt megérdemeltem. - bólintott, majd hirtelen letépte a számról a ragasztót, mire sikítottam és odakaptam. 

-   Idióta! - sikítottam és bekönnyezett a szemem, miközben mérgesen néztem rá. - Ez rohadtul fájt! - simogattam az arcom. 

-   Ennyire? - kérdezte ijedten, ugyanis nem sírtam, de szemem bekönnyezett. 

-   Igen Te hülye! - mondtam, mire megölelt, majd elnevettem magam. - Egész életemben nem lesz bajuszom. - nevettem. 

-   Na, kiderül, hogy okos vagyok! - nevetett. 

-   Le fogom gyantázni a lábad! - mutattam rá. 

-   Nem! - rázta a fejét ijedten. 

-   Mikor alszol. - rántottam vállat. 

-   Akkor versenyzel? - kérdezte Tomlinson. 

-   Nem. - mondtam a fejemet rázva. 

-   Félsz? - kérdezte vigyorogva. 

-   Nem félek, csak nem fogok veled versenyezni, csak azért, hogy a lelked megnyugodjon. Meg olyanokkal biztosan nem versenyzem, aki kislánynak hív. - mondtam és a végén elfintorodtam

-   Miért biztos vagy benne, hogy veszíteni fogsz? - kérdezte, majd magabiztosan hozzátette - Bár nyilvánvaló, hogy így lesz. 

-   Egy vesztesnek születtem. - nevettem el magam a combomra csapva. - De ha ez neked élvezet, legyen. - bólintottam. 

-   Mehetsz a kocsimmal, hogy legyen egy kis előnyöd. - mondta vigyorogva, mire megráztam a fejem. 

-   Csak akkor indulok ellened, ha egyenrangúnak veszel és nem veszed figyelembe, hogy lány vagyok. - mondtam. 

-   Oké. - bólintott, majd megkaptam azt az autót, amit a múltkor. 

Mosolyogva ültem be, majd beálltunk a rajtvonalhoz. Éreztem, ahogy Tomlinson rám pillantott, de csak vigyorogtam, a hajamat előre dobtam, majd hátra, hogy a hajam ne lógjon a szemembe. A rajt után Én halál lazán, vigyorogva haladtam tökéletesen Louis mellett, majd rá néztem vigyorogva. Rám pillantott, majd kacsintottam egyet, gázt adtam és ügyesen megelőztem. Próbálta felvenni velem a tempót, de jött össze neki. Én hirtelen 180 fokos fordulatot adtam elő, majd tolatva száguldottam tovább. Kicsit lassítottam, amíg közelebb nem értem Tomlinson autójához és tökéletesen vele szemben voltam. Le volt döbbenve rendesen, de Én így értem be a célba előtte. Mosolyogva tolattam be a garázsba és kiszálltam. 

-   Mehetünk. - néztem Harry-re. 

-   Te mikor akartad elmondani, hogy ennyire tehetséges vagy?! - nézett rám döbbenten, mire ideges lettem, mert évek óta próbáltam a családom tudtára adni, hogy Én ebben jó vagyok. 

-   5 éve próbálom! - kiabáltam rá, mert ez volt a legérzékenyebb téma a világon, Apán kívül. - Soha senkit nem érdekelt, hogy mit csinálok. 

-   De valakit igen... - motyogott. 

-   Egy valaki volt. - mondtam és elhalkultam, majd megöleltem. 

Valóban Apa volt az egyetlen, aki tanított vezetni, a trükkökre, szerelni, fényezni és minden mást is. Már talán Harry próbálja bepótolni a hiányát és hálás vagyok neki ezért. 

-   Bent vagy a csapatban. - mondta mögöttem Tomlinson, mire Harry-t ellöktem magamtól és döbbenten pördültem felé. 

-   Miért? - csodálkoztam. - Vagyis, hogy... -dadogtam. - Ja igen, miért? 

-   Legyőztél, nem segítettem neked. - mondta határozottan. - Elintézem a srácokkal. - mondta, mire valami hatalmas öröm fogott el. 

Sikítottam egyet, majd valami érdekes ötlet vezérelt és hirtelen nekicsapódtam Louis-nak és magamhoz szorítottam. Totál nem értette ezt az ölelést, pedig igazán megérdemelte. Óvatosan ölelt vissza, majd Hazz krákogott. Hirtelen ijedten ugrottam el tőle. 

-  Ohm... bocs. - nyögtem ki. - Csak... köszönöm. - mosolyodtam el.

-  Megérdemled. - bólintott komolyan.

-  Szerintem tökre jó fej vagyok! - dicsekedett Hazz karba tett kézzel vigyorogva. - Ma nem keltettelek fel, hagytalak szerelni, velem ebédelhettél, elhoztalak ide, leszedtem a bajuszod és elintéztem, hogy bekerülj a csapatba! - sorolta vigyorogva. 

-   Szerencséd, hogy nem letettél fel, ha nem hagysz szerelni, úgyis kizavarlak, nem vagy olyan nagy szám, hogy pezsgőt bontsak, mert veled ebédelhetek, nem volt bajuszom - löktem meg. - és semmi közöd nem volt hozzá, hogy bekerültem. 

-   Össze-vissza verted a hátam! - panaszkodott. 

-   Túl fogod élni! - rántottam vállat. - Az évek során megérdemelted már ezt a verést. 

-   Gyertek, megmutatom hova fogsz költözni. - mondta Louis. 

-   Költözöm? - néztem rá kérdőn, mire bólintott. 

-   Igen, mind egy villában lakunk. - magyarázta. 

-   Akkor ma iszunk! - néztem vidáman Harry-re, aki röhögni kezdett. 

-   Jane, sikerült megtalálnod az egész lényegét. - nevetett. - Amúgy sincs piánk. 

-   Nekem van. - vigyorogtam. 

-   Jó, de Alison-nak nem adhatunk. - röhögött. 

-   Nem lesz alkoholista! - mondtam legyintve, majd elröhögtem magam. 

-   Nem biztos, hogy vad partit kéne rendezni költözés előtt, ugyanis utána másnap reggel itt kezdünk. - mondta Louis. 

-   Akkor nem iszunk. - mondtam. - Segíteni fogsz pakolni. - mutattam Harry-re, 

-   Szerintem pakolásba majd mi is tudunk segíteni. - mosolyodott el Louis. 

-   Csak nem megismerem a "kemény autóversenyző Louis Tomlinson bajnok" kedves oldalát? - vigyorogtam rá karba tett kézzel. 

-   Tetszik ez a név. - vigyorgott. 

-   Most találj ki magadnak is valami hasonló nevet. - lökött meg Harry. - Lehetnél Te a "az agresszív őrölt Boka Jane Williams bajnok" - röhögött. 

-   Borka? - kérdezte sunyi mosolyogva Louis. 

-   Utálom. - sóhajtottam a fejemet ingatva. 

-   Pedig illik hozzád. - mosolygott. - Olyan... fura

Persze, hogy illik hozzám, Apa találta ki és Ő az a családban, akire a legjobban hasonlítok és aki a legjobban megértett. 

-   Soha senki nem hívott úgy, csak... - motyogtam, de nem mondtam ki, hogy Apa. 

-   Jane, nem kell. - szólt rám Harry, mire inkább csöndben maradtam. 

Csak elbattyogtunk a kocsiig, majd beültem hátra. 

-   Amúgy felmondasz? - kérdezte tőlem Hazza. 

-   Nem. - ráztam  a fejem. 

-   Hol dolgozol? - kérdezte Louis. 

-   Egy club-ban vagyok pincérnő. - mondtam unottan. - Roppant sokra vittem az életben!
-   Ne fikázd magad! - mondta unottan Harry.
-   Eszemben sincs. - forgattam meg a szemem, majd lehúztam az ablakot. - Mesélj magadról Louis!
-   Kérdezz! - mondta ridegen
-   Van tesód? - kérdeztem.
-   2 féltesóm van. - mondta halvány mosollyal - Mindketten fiatalabbak nálam.
-   Jane, tartozol nekem egy reggelivel. - mondta Harry.
-   Miért is? - kérdeztem.
-   Mert így döntöttem. - rántott vállat vigyorogva.
-   Oké, de mit csináljak? - kérdeztem.
-   Tudsz főzni? - nézett rám döbbenten Louis.
-   Tudok. - bólintottam.
-   Be vagy fogadva. - vigyorgott.
-   Csinálj nekem sütit. - mondta Hazz.
-   Persze, meg megkérem a kezed. - forgattam a szemem. - Palacsintát kapsz.
A jövendőbeli csapattársaim elég jól fogadták, hogy bekerültem, bár nem maradtunk sokáig. Én hazafelé elaludtam a kocsiban és reggelig fel sem ébredtem.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Ahogy Jane és Harry elment, egyszerűen felrobbantam. 

-   Legyőzött egy nő! - üvöltöttem. - Eddig senki a kibaszott világon nem győzött még le, most pedig ez a dagadt picsa?! - üvöltöttem és az egyik díjamat tiszta erőmből falhoz vágtam. - Ráadásul vigyorogva, egy szó nélkül! - vágtam a falhoz a következőt. - És még tolatva is! - hajítottam a következőt. 

-   Louis! - jött be nyekeregve a szobámba kacér vigyorral a tegnap esti csajom. 

Máskor ha így jön be, tárt karokkal várom, ugyanis tökéletes a csaj, olyan akit megérdemlek, de most még hozzá se volt kedvem. Egyszerűen az foglalkoztatott, hogy hogyan csinálta?! 

-   Mit akarsz? - fordultam oda idegesen. 

-   Téged! - kacsintott rám, majd megindult felém. 

-   És mondjuk kopogni nem tudsz?! - üvöltöttem rá. - Ki kíváncsi rád szerinted?! Húzz innen ribanc! - löktem ki az ajtómon, majd bevágtam. 

Ebben a pillanatban semmi más nem vonzott, mint utálni Jane-t. Legszívesebben megfojtottam volna, vagy közölni vele, hogy mégse vesszük be a csapatba, de pontosan tudtam, hogy emiatt is megérdemli, hogy benne legyen. Ha nem így lenne, nem vettem volna be, sőt még ki is röhögtem volna, ha lekörözöm és arra is számítottam, hogy lekörözöm, de nem így lett. 

Legszívesebben most száguldanék hozzá, szétverném azt a féltett műhelyét, vagyok olyan aljadék! 

Soha életemben nem törődtem a nők érzelmeivel, tárgyaknak tekintettem őket és ez így is marad. Ez a liba sem fog megváltoztatni csak mert nem az ágyasom, hanem a csapattársam. Akkor is úgy fogom kezelni, mint egy lábtörlőt. Felőlem próbálhat barátkozni velem, Én biztosan nem fogom viszonyozni semmilyen kedvességét. 

Tudom, hogy Harry unokahúga és megígértem, hogy vigyázom rá és nem hagyom, hogy bántsák, mert Hazza csak is így engedte, hogy versenyezzen, vagy megpróbáljon bekerülni a csapatba, de leszarom. Én leszek az, aki földbe tiporja ezt a kislányt, ugyanis látszik rajta, hogy mennyire gyenge.