1. fejezet - Örök vesztes

* Borka Jane Williams szemszöge *

Tegnap éjjel lemondtam a munkát, hogy el tudjunk menni arra a versenyre. Csak azt felejtettem el, hogy akkor nem kéne addig szerelnem, amíg már csak 2 perc van az indulásig. 

-   Jane, azonnal indulj meg befelé és öltözz fel, ugyanis az egész cégem ott lesz ezen a nagy versenyen, mert jó reklám és Te meg ott játszol a kocsival?! - kiabált ki Anya. 

Unottan horkantottam egyet, majd kiszálltam és becsuktam az ajtót. Beszaladtam a házba, fel az emeletre. 

-   Jane, Te vagy az egyetlen, aki nincs kész! - mondta Rick röhögve. 

-   Én még sminkelek! - kiabált a szobájából Alison.
Én gyorsan bementem a szobámba, kivettem a szekrényből egy farmert, egy fehér trikót és egy bőrdzsekit, majd megmosakodtam és átöltöztem. A hajamat csak gyorsan kontyba fogtam, majd felkaptam a bőrkabátot és kiléptem a szobámból. Gyors léptekkel robogtam le a falépcsőn, majd felhúztam a szokásos piros tornacipőmet.
-   Kislányom! - nézett rám elszörnyedve Anya, aki szoknyában, fehér blúzban és egy blézerben volt, miközben éppen belebújt a tűsarkújába.
-   Anya, csak elmesélném, hogy autóversenyre megyünk! - sóhajtottam, majd kiléptem a házból.
-   Alison, fejezd már be! - hallottam a ház előtt Rick kiabálását, majd a szomszédból kilépett Gemma.
-   Megőrülök. - sóhajtottam, mire rám mosolygott.
-   Megértem. - nevetett.
Végre mindenki kiküzdötte magát a házból, majd Anya közölte, hogy a BMW-vel megyünk.
-   Én Harry-vel megyek! - mutattam az említett srácra.
-   Én is. - mondta Alison.
-   Oké, akkor megyek Én veletek. - mondta Gemma, majd beült Rick mellé.
Mi bepattantunk Hazza kocsijába és egész vidám utunk volt, amíg Alison nem kezdte el folytatni a sminkelést.
-   Óvatosabban menj már Harry! - szólt rá Alison.
-   Te kinek sminkeled ki magad? - kérdeztem unottan.
-   Te láttad már a csapatot, akihez megyünk? - kérdezte nagy szemekkel nézve rám, mire megráztam a fejem. - Szívdöglesztően néznek ki! - olvadozott.
-    10 évvel idősebbek nálad! - szólt rá Harry.
-    Jó, de attól még lehetek szép, nem? - kérdezte, majd folytatta.
Mikor megérkeztünk, Alison abbahagyta a sminkelést és kipattantunk a kocsiból.
-    Menjünk. - mondta Hazzára nézve.
-    Ne várjuk meg anyukádat? - kérdezte.
-    Azt akarod hallgatni, ahogy elmagyarázza, hogy Ő mennyire szépen öltözött és milyen parasztok vannak itt?! - néztem rá mosolyogva, mire megrázta a fejét és elkapta a karom Én, pedig a húgomét és így haladtunk valamerre, amerre Hazz húzott. - Te amúgy tudod hova mész? - kérdeztem nevetve.
-   Én tudom. - bólintott Harry nevetve, majd behúzott a lelátó két oldalát összekötő épületbe és hívta a liftet.
Alison a liftben a tükörben elkezdte igazgatni a sminkjét.
-   Nyugodtan feladhatod, mert nem fognak felfigyelni rád. - sóhajtottam.
-   De igen! - mondta, majd végre megállt a lift és Harry-t követve kiléptünk belőle.
-   Alison, nem a Te korosztályod és ismeretségi köröd! - sóhajtottam.
Harry benyitott egy ajtón, ahol mindenki ránk kapta a tekintetét. Roppant ciki volt, de imádom Hazzában, hogy simán oldja a feszkót.
-   Szevasztok! - vigyorodott el, majd odament egy sráchoz, megölelte, majd sorban a többit is.
Alison hatalmas szemekkel nézte a srácot, akit Hazz megölelt és láttam, hogy majdnem sikít, majd a kedves úr rá kacsintott, mire sikítani kezdett, de a szájához kaptam és befogtam azt.
-   Bocs! - néztem a srácra érzelemmentes arccal, majd húgomra néztem. - Már leégetted magad, nyugodtan feladhatod! - forgattam meg a szemem, majd otthagytam Őt.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Harry azt mondta, hogy az unokatesója egy jó csaj és biztos, hogy bírni fogom, mármint a nagyobbik. Ehhez képest egy ilyen lányt hoz?! Pontosan tudja, hogy modell alkatú lányok fordulnak meg az ágyamban. 

Nem mondom, hogy kifejezett csúnya lány volt, mert az hazugság lenne. Igazából kifejezetten túlsúlyos sem volt, viszonyt volt rajta felesleg, ráadásul alacsony is volt. Az arca szép volt, ezt meg kell hagyni. 

Többször is végig mértem és azért tisztáztam magamban, hogy nem tökéletes, de mondjuk jó segge van. De ezért nem kell nekem. Nekem tökéletes kell olyan, akivel csak nyerhetek. 

-   Louis, ki az a dagi? - kérdezte röhögve Matt. 

-   Harry unokatesója. - rántottam vállat, majd elnevettem magam a kérdésén. 

Harry lépett mellém. 

-   Nem is beszélgettek? - csodálkozott, mire vállat rántottam. - Mutasd meg neki a kocsid.

-   Minek? - értetlenkedtem. 

-   Majd akkor meglátod, csak menjünk. - mondta mosolyogva, majd vállat rántva indultam meg ki. 

Velem tartott Harry, a két unokahúga és Dylen. A liftben kínos csönd volt és valójában mindenkit zavart, de nem igazán volt közös téma. Elvezettem mindenkit a garázsunkhoz, majd felkapcsoltam a lámpákat. 

-   Itt van a kocsijaink. - mondtam, majd végignéztem a kíváncsiskodókon. 

Harry már sokszor látta őket, a kis csaj leszarta Őket, míg a másik lánynak felcsillant a szeme és figyelmesen mérte végig őket, majd odalépett az enyémhez, amiről valójában biztosan nem tudta, hogy az enyém és egy határozott, profi mozdulattal felnyitotta a motorháztetőt. Mikor meglátta az autómban lapuló motort elmosolyodott, majd kissé közelebb hajolt és igazán szakmai szemmel vizsgálta. 

Hazza unokatesója autószerelő és lány?! Ha szép lenne, Őt tartanám az igazinak, de az eddigi információim alapján úgy gondolom, hogy a lányokat szereti, ugyanis elég pasis dolog az autószerelés.  

-   Nem rossz... - mondta mosolyogva a vizsgálat után, majd felém fordult. - Bár nem tökéletes, de nem rossz... - mosolygott. 

Tudja mit beszél ez a liba?! Nyilván tökéletes, hiszen egy versenyautóról van szó. 

-   El vagy tévedve. - néztem rá magabiztosan. - Ez tökéletes. 

-   Túl nehéz. - mondta vigyorogva szakmai szemmel. 

Valószínű Te is az vagy... - fogalmazódott meg bennem a bunkó megjegyzés. 

-   Ha egy könnyebb, de kisebb teljesítményű motor lenne benne, egy profi versenyző könnyen nyerne vele. - mondta magabiztos mosollyal. 

Na jó, lehet mégis tudja miről magyaráz. 

-   Te azt tennél bele? - kérdezte tőle Dylen. 

-   Egész biztos. - bólintott. - Valamint egy kicsit lehetne áramvonalasabb, bár ez sem semmi, de van hova fejlődni. 

-   Te honnan tudsz ilyeneket? - kérdeztem kíváncsian, de megtartottam a tekintélyt parancsoló hangnemet. 

-   Ohm... - motyogott. - Az mindegy. - mondta halkan lehajtott fejjel. 

Mit szégyell azon, hogy ennyit tud az autókról? Csak kíváncsi voltam rá, honnan tudja. 

Harry-re pillantottam, aki a tekintetével közölte, hogy ne feszegessem a témát, majd próbálta terelni a témát.
-   Jane, jó helyre hoztalak? - mosolygott rá Hazz.
-   Aha. - mosolygott rá vidáman. - Szerintem az első családi program, amit Én is élvezek.
-   És a vásárlás? - kérdezte tőle a húga.
-   Azt csak Te szereted! - forgatta meg a szemét. - Nem véletlen, soha senki nem akar veled vásárolni menni! Mert utálunk egy fél napot arra pazarolni, hogy utánad koslatunk kibaszott nehéz szatyrokkal. - mondta mint megtudtam Jane.
Mint általában mindenki ebben a szakmában, ronda szavakat használ.
-   Miért az nem időpazarlás, amikor fél napig csak autókkal szórakozol? - kérdezte a kicsi unottan.
-   Na látod, az nem! - bökött felé, majd visszafordult az autóm felé és tovább méregette.
-   Persze. - horkantott a kisebbik. - De nem tudsz feltenni egy műszempillát!
-   Te meg nem tudsz kivenni egy motort! - nézett rá Jane.
-   Feladom. - legyintett a nyafkább.
-   Hálás vagyok érte. - horkantotta Jane.
Az ilyen testvéri veszekedésekbe jobb nem belekeveredni, ez tapasztalat!
Rick lépett be, Harry unokatesói közül eddig a kedvencem, ugyanis Őt már rég ismertem és elég jó arc.
-   Hogy találtál meg? - kérdezte tőle Hazz.
-   Az első tippem az volt, hogy valami csajok között vagytok, de aztán rájöttem, hogy veled van a két húgom, így nyilván nem Te vagy a főnök. Gondoltam, hogy Alison miatt valami pasik között vagytok, de rájöttem, hogy itt van Jane, tehát csak is autók közelében lehettek. - magyarázta.
-   Nem Én vagyok a legakaratosabb. - fordult Rick felé Jane.
-   Tudom, de Te szívbajos se vagy! Simán megindulsz amerre akarsz és mindenkit ott hagysz. - mondta a bátyja mosolyogva.
-   Ez igaz. - bólogatott.
-   Harry viszont vigyáz rád mindig, ezért csak is valami autó közelében lehettetek. - fejezte be a hibátlan logikájának kifejtését.
-   Jane, versenyezni is tudsz? - nézett rá Dylen.
-   Ja, fogjuk rá. - bólintott.
-   Nem akarsz indulni? - kérdezte Dylen és elmosolyodott. - Adunk kocsit.
Ez egy hülye ötlet! Nem azért, mert talán bekerül a csapatba, ugyanis mind tudjuk, hogy a nők nem tudnak vezetni, hanem mert összetöri az autót.
-   Minek? - kérdeztem bunkón. - Úgyse tud nyerni, csak férfiak indulnak és még az autót is összetöri! - mondtam, mire rám vezette a tekintetét és kérdőn végignézett rajtam.
-   De akarok. - mosolyodott el pimaszan rám nézve.
-   Jane, ha Anya ezt megtudja, nekünk együtt lesz végünk és ki tudja mit csinál?! Mi van, ha minden fajta autótól eltilt?! Bezárja a műhelyt, vagy mondjuk összetöröd magad?! - kérdezgette tőle Rick.
-   Nem mer eltiltani az autóktól, sem bezárni a műhelyt. - nézett rá bizalmasan.
Van valami, amit nem tudok, de fontos az életükbe és a kíváncsiságom miatt egyre jobban érdekel.
-   Ha összetöröm magam, akkor sem lesz semmi. - rántott vállat. - Máshoz amúgy sem értek!
Szerintem mondjuk a versenyzéshez sem...
-   Ezt nagyon nem kéne. - sóhajtott rá nézve Harry.
-   Leszarom mi a véleményetek, 20 éves vagyok! Nem függök senkitől és Én így döntöttem. - jelentette ki.
-   Tényleg hagyjátok! - mondta Alison kiállva a nővére mellett. - Nem fog egy ilyen esély az ölébe pottyanni minden második nap! És elhiszem, hogy jobb vagy, mint pár férfi! - mosolygott Jane-re, majd a nagyobbik lány is elmosolyodott és megölelte a húgát.
Fú de aranyos... hánynom kell! Úgyse fogja legyőzni a férfiakat, akik profik.
-   Mit gondolsz Jane, tudnál nyerni Louis kocsijával úgy, hogyha kicserélnéd benne a motort? - nézett rá mosolyogva Dylen.
-   Igen. - bólintott magabiztosan.
-   Csak ne törd össze magad! - sóhajtott Rick.
A kocsit ne törd össze, az nem érdekel, ha ezen a versenyen fog kómába esni...

Elkezdődött a verseny és nem meglepő, hogy a csajszi utolsó lett. Az egész verseny alatt a legutolsó volt, majd az utolsó körben számomra ismeretlen taktikával elkezdte sorra megelőzni az előtte száguldó férfiakat, majd mikor meglengették a kockás zászlót, már tisztán látszott, hogy Jane nyert.
Én idegesen pattantam fel, majd megindultam a csapattársaim felé.
-   Normális vagy Dylen? - üvöltöttem, de a srác még mindig döbbenten ült.
-   Én azt hittem, majd elkocsikázgat hátul! - vakarta a tarkóját.
-   Idióták! Nem veszünk be a csapatba egy nőt sem! - jött oda idegesen Conrad. - Nem tudom melyikőtök akarta ágyba vinni azzal, hogy hagyja autókázni, de nagy idióta volt!
-   De nem vesszük be! - jelentette ki Matt.
-   Biztos hogy nem. - mondta Will is idegesen.
-   Én megmondom neki, hogy nem kerülhet be. - mondtam, mire bólintottak és Én elindultam hozzá.
Cseppet sem sajnáltam, sőt mosolyogva akartam végignézni, ahogy sírva fakad.
Mikor odaértem, éppen akkor szállt ki a kocsiból mosolyogva. Boldogan mentem oda letörölni a vigyort a képéről.
-   Kösz a lehetőséget. - adta a kezembe a kulcsot mosolyogva.
-   Nem veszünk be a csapatba. - jelentettem ki.
-   Tudom. - rántott vállat mosolyogva. - De azért ezeket mégiscsak legyőzte egy nő! - mutatott a többi versenyzőre, akik éppen dühöngtek.
Jane mosolyogva sétált el. Meglepett, hogy ilyen jól kezelte, de nem különösebben érdekelt.

* Borka Jane Williams szemszöge *

Hazudnék, ha azt mondanám, nem fájt. Bár ebben a sportágban nincs egyenlőség, igazság, csak is győztesek és vesztesek. Én, pedig hiába nyertem meg a versenyt, vesztes maradtam. De semmi pénzért nem kezdtem volna el sírni Tomlinson előtt. Azt nem lehet! Sosem voltam gyenge és nem is leszek mások előtt! 

A lépéseimet gyorsítottam, hogy elhagyjam a versenypályát, de egy kéz elkapta a karom. Oda pillantottam és Dylen volt. 

-   Jane... - motyogott. 

-   Pontosan tudom, hogy semmi szükségetek egy nőre. - nevettem keserűen. - Mégis jó érzés nyerni férfiak ellen. 

-   Sajnálom, de nem engedhetjük meg a csapat rangját tekintve. - mondta és meg akart ölelni, de elléptem tőle. 

-   Na hazudj, mert tudom, hogy meg se hat. - rántottam vállat, majd kihúztam a karom a fogásából és tovább siettem minél messzebb a pályától. 

Rögtön fogtam egy taxit, lediktáltam a címünket, majd a könnyeim előtörtek. Csöndben néztem ki az ablakon, majd mikor megérkeztünk fizettem, elköszöntem és benyitottam. Felszaladtam a szobámba és minimum egy óráig csak sírtam és sírtam. De eszembe jutott, amit Apa mindig mondogatott "Kemény csaj vagy!" és abbahagytam. Átöltöztem és kirontottam a házból, miközben megpillantottam, ahogy a családom és az a Tomlinson gyerek kiszállnak a kocsikból. Rájuk se néztem, csak a műhely felé igyekeztem. 

-   Kicsim! - kiabált Anya, mire megtorpantam és megpördültem. 

Féltem, hogy hatalmas szidást kapok, de csak besétált a kertbe és megállt előttem. 

-   Nagyon ügyes voltál! - szorított magához, mire elmosolyodtam és viszonoztam az ölelését. - Sajnálom, hogy soha nem törődtem a tehetségeddel. 

-   Nem haragszom. - ráztam a fejem mosolyogva. 

-   Apád büszke lenne rád! - simogatta meg az arcom, mire mosolyogva egy könny folyt le az arcomon, amit letörölt a hüvelykujjával, majd elengedett. 

Én mosolyogva siettem tovább a műhelybe, majd előhúztam a kulcsait és mindent kinyitottam, majd egészen sötétedésig csak szereltem és szereltem. Sőt, még utána is és az autó hátsó ülésén aludtam el.