3. fejezet - Lázadás és terv

* Borka Jane Williams szemszöge *

Reggel felkeltettem Alison-t és ketten nekiálltunk pizsamában palacsintát sütni. Azt mindig ketten csináljuk és közben beszélgetünk. Mikor készen lettünk, hívtam Harry-t. 

-   Pálinkás jó reggelt! - köszöntem vidáman, mire elnevette magát. 

-   Fél óra és ott vagyok. - nevetett. 

-   Oké, szia! - mondtam és kinyomtam. 

Felültem a pultra Alison mellé. 

-   És milyen Louis valójában? - kérdezte nagy szemekkel mosolyogva. 

-   Tegnap egész kedves volt, bent vagyok a csapatban! - mondtam mosolyogva, mire magához szorított. 

-   Gratulálok! - mondta mosolyogva. - És bejön neked valaki a csapattársaid közül? 

-   Alison, versenyezni akarok, nem pasizni! - néztem rá. 

-   Jó, de azért megkérdezhetem! Na, valaki tuti bejön! 

-   Nem, és zárjuk le a témát! - mondtam. 

-   Rendben. - sóhajtott. 

Fél órát dumáltunk, majd csöngettek. 

-   Megyek! - mosolyogtam Alison-ra, aki bólintott. 

Én halál nyugodtan sétáltam az ajtóhoz ami zárva volt. 

-   Ki a franc zárja be, ha itthon vagyunk?! - dühöngtem. 

-   Anya zárta be, hogy nehogy megtámadjanak minket! - mondta, majd elkezdtem keresni a kulcsomat. 

-   És hol a kulcsom? - kérdeztem sóhajtva. 

-   Nem tudom, az enyém Rick-nél, mert az övé a munkahelyén. - mondta. 

-   Az enyém meg a kocsiban! - horkantottam. - Miért nincs több esze a bátyánknak?! 

-   Mássz ki az ablakon! - mondta Alison. 

-   Amikor kimásztam az ablakon 12 éves voltam! - néztem rá. - Azért annál már kicsit érettebb vagyok! 

-   Van jobb ötleted? - nézett rám, mire sóhajtottam és kinyitottam a konyha ablakot. 

Felhúztam a bakancsomat mezítláb, majd kiültem a párkányra pizsamában. Leugrottam, mivel nagyon alacsonyan van az ablakunk, majd sóhajtva sétáltam a kocsi felé és észre vettem, hogy Harry-vel Louis is jött és mindketten röhögtek. 

-   Ilyet többet nem csinálok! - mondtam, majd eszembe jutott, hogy nincs nálam kocsikulcs. - Alison, hajítsd ki a kocsikulcsot! - kiabáltam, mire a fűre repült mellém. 

Felkaptam, majd a kopott furgonhoz siettem, kivettem a kulcsom, majd visszazártam az autót. 

-   Te kapható vagy ilyen akciókra? - kérdezte nevetve Louis. 

-   Nem és nem vesztek rá ilyenekre! - néztem rá. 

-   Te másztál fel a padlásra is. - nézett rám Harry. 

-   Mert Te fostál! - nyújtottam rá a nyelvem, majd kinyitottam az ajtót és bementem. 

-   Ne gúnyolódjál Pufi! - szólt rám. 

Ez az a becenév, amit szintén utálok, csak is Apától tűrtem el, mert Ő 1 éves korom óta hívott így, 

-   Tudod, hogy utálom. - néztem rá komolyan. - Kurvára nem vicces! - mondtam sértődötten és lerúgtam a bakancsomat, majd a konyhába igyekeztem. 

Harry sóhajtott, mert tudta, hogy tényleg nagyon rosszat mondott. 

-   Nem azért mondtam Jane! - jött utánam. 

-   Tudom. - motyogtam, majd leültem az asztalhoz. 

Kínos csendben telt a reggeli, pontosan Harry roppant elmés beszólása miatt! 

-   Mi a tervetek mára? - nézett ránk Hazz. 

-   Én semmit nem terveztem. - rántottam vállat, majd Alison-ra néztem.
-   Mi volt az első szavam? - nézett rám Harry, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-   Egy évvel előbb születtél, mint Én! Honnan a szarból tudjam?! - néztem rá hülyén. - A tied autó volt. - vigyorogtam Alison-ra.
-   Tudom, miattad! - nézett rám.
-   Pontosan. - bólogattam.
-   És neked? - kérdezte tőlem Louis.
-   Apa. - vágtam rá.
-   És az a legdurvább, hogy Jane hamarabb vezetett, mint Én. - nézett rám Hazza.
-   Igen. - vigyorogtam. - Jó, de csak apukám ölében.
-   Attól még ez ciki! - morgott.
-   Hány éves voltál? - nézett rám Louis.
-   Kettő. - nevettem.
Majd újabb hatalmas csönd.
Az asztalunkon van valami dísz, amiben 3 golyó forog folyamatosan és hangja is van ami egy idő után megőrjít.
Hirtelen elkaptam és szétszedtem.
-   Ezt azonnal fejezd be! - kiabáltam idegesen a díszre, mire a többiek jól szórakoztak a szenvedésemen. - De komolyan, ki az a elmebeteg ember, aki kitalálja, hogy ilyet márpedig gyártani kell?! Valami idióta, nem normális diliházban élő! - dühöngtem.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. A főnököm hívott, majd benyögte a telefonba, hogy ma este kellek és holnap is, majd kinyomott.
-  Akkor rohadj meg! - vágtam a telefonomat erőből a falhoz.
-  Miért kell új telefont vennünk? - kérdezte Harry.
-  Mert a kibaszott főnököm behívott mára is és holnapra is. - dühöngtem. - Pont leszarja, hogy mondjuk szabadságot vettem ki! Mert egy idióta ribanc!
-   Melyik club? - kérdezte Louis.
-   A belvárosban van, valami utca sarkán. - magyaráztam, ugyanis utcaneveket sose tudtam, csak hogy hol vannak, de már kiskoromban könnyedén elsétálgattam egymagam a városban, ugyanis Apával rengeteget autóztam és minden utat tudtam. - Kibaszott nagy és mindig teli van. - magyaráztam.
-   Ó, annak a tulajdonosa a szőke, alacsony, nagymellű? - kérdezte Louis, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-   Igen, csak már vörös a haja, hatalmas magassarkúban jár mindig és ja nagy mellei vannak. - rántottam vállat. - És mindenki lelki világán keresztül tapos, mert egy érzelemmentes senkiházi. - dühöngtem tovább.
-   Vad nőszemély az biztos. - mondta Louis.
-   Egyszer agyonverem.
-   Neked csak az idegrendszeredet piszkálja, vagy veled is úgy beszél, mint egy kalap szarral? - kérdezte Louis.
-   Engem csak idegesít, nem mer úgy beszélni velem. - ingattam a fejem. - Meg pontosan tudja, hogy leszarnám, minek hord el, mert simán visszaszólok és akkor kirúgna, viszont kellek neki, mert tudom mit kell csinálnom.
Hogy miért nem mer kutyaként kezelni? Mert ismerte Apát.
Hirtelen nyílt az ajtó és Anya viharzott be a szokásos tűsarkújában, szoknyájában, hozzá illő blúzban és ékszerekben.
-   Sziasztok! - mondta sietve és elmosolyodott. - Jane, találtam neked munkát. - nézett rám mosolyogva. - Mármint a részeg emberek kiszolgálásától eltekintve. - fintorodott el.
-   Ami azt illeti Én is. - vigyorogtam büszkén,
-   Akkor fel is mondhatsz, ugyanis az asszisztensem leszel. - mondta, mire felvont szemöldökkel néztem rá.
-   Aha... kösz, de maradok az autóversenyzésnél. - mondtam.
-   A minél?! - nézett rám döbbenten.
-   Bent vagyok a csapatban. - vigyorogtam rá, mire elborzadva nézett Harry-re.
-   Megtiltottam, hogy elvidd arra a versenyre, nem?! - nézett rá mérgesen.
-   Hogy mi van?! - lettem idegesen egy pillanat alatt.
-   Kislányom, egyszer fel kell nőnöd! - szólt rám idegesen és az asztalra támaszkodott. - Vedd észre végre, hogy az élet nem abból áll, hogy autókkal játszunk, meg mikor kedvünk tartja száguldozunk!
Mondta, mire egyre idegesebb lettem.
-   Anya, felnőttem! - szóltam rá idegesen. - Pontosan tudom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel és az Isten szerelmére, elértem amit akartam! Soha az életben nem lesz több ilyen lehetőségem és nem fogom hagyni, hogy elússzon!
-   Én nem nevezném felnőtt nőként viselkedésnek, hogy roncsok alatt fekve bütykölsz folyamatosan és nyakig koszosan jössz be a házba!
-   Ha nem vetted volna észre, azzal is pénzt keresek! - vágtam rá mérgesen.
-   Könyörgöm, nő vagy! - kiabált rám. - De téged semmi más nem érdekel, csak az autók! Soha életedben nem mondtad, hogy tetszene egy fiú, hogy ruhát akarsz venni, hogy sminkelni akarod magad, de még csak egy szoknyát is csak úgy kell könyörögni, hogy felvegyél! Így soha az életedben nem lesz saját családod! - kiabált velem. - De még csak sírni is utoljára kiskorodban láttalak!
-   Attól még ugyanúgy vannak érzéseim, csak nem akarok gyengének látszani! - mondtam halkan.
-   Jane, a sírás nem azt jelenti, hogy gyenge vagy, csak vannak érzéseid. - mondta halkan Anya is.
-   Rendben, elmesélném, hogy sírtam már emberek előtt. - jelentettem ki. - Nem is egyszer, de az elmúlt. - mondtam, majd felálltam és megindultam fel a szobámba.
-   Én elhiszem, hogy Te ezt szereted és élvezed is, de látod Apád hova jutott emiatt! - mondta, mire még idegesebb lettem és megtorpantam a lépcsőn, majd felé fordultam.
-   Őt rohadtul ne keverd bele ebbe! - üvöltöttem rá. - Semmi köze ehhez az egészhez és Te is tudod! - majd megfordultam és felrohantam a szobámba.
Bevágtam az ajtót, majd kitört belőlem a zokogás és az ágyamra feküdtem.
Utáltam, ha bárki felhozta Apát, főleg ha ki is mondta, hogy róla van szó. Ő nagyon fontos volt számomra és senki nem érti meg a környezetemben, hogy nem tudom elengedni. Olyan mint az autók. Talán nem is azért szeretem annyira az autókat, mert tetszenek, hanem érzem a kötődést ami Apa és köztem volt. Emlékszem, kislány koromban zavart, hogy olyan sokat törődött az autókkal és nem velem, majd rájöttem, hogyha vele megyek és megnézem, milyen ez az egész, sokkal többet lesz velem. Akkor nagyon megszerettem, ugyanis vitt magával versenyekre, autókat eladni és vásárolni és autókat lefesteni is segítettem. Valahogy Ő mindig négy keréken érezte otthon magát és Én természetesnek vettem, hogy mindenhova vele tartok és talán emiatt vagyok ott, ahol.
A világon összesen három igazi titkom van. Az egyik az, hogy mi történt Apával, a másik az Ő titka a harmadik, pedig az Enyém, amit nagyon szégyenlek, de már nem tehetek ellene semmit.

Hirtelen nyílt az ajtóm és Hazza lépett be.
-   Jane! - mondta szomorúan, majd mellém ült és a hátamat simogatta.
-   Harry, hogy mondhatta ezt?! - fordultam felé sírva. - Pontosan tudja, hogy nagyon hiányzik és nem fogadtam el, hogy nem találkozhatok vele. - néztem rá sírva, majd megöleltem.
-   Én tudom, hogy mennyire hiányzik! Egy lánynak szüksége van az apjára. Valakire, aki megvédi a srácoktól, valakire, aki sosem hagyja, hogy szomorú legyen. Remélem eddig sikerült ezeket megtennem veled. - nézett rám.
-   Igen és köszönöm! - szorítottam magamhoz.
-   De mi lesz veled ha elköltözöl? - nézett rám félve. - Én megkértem Louis-t, hogy figyeljenek rád, de nem tudom megbízhatok-e bennük.
Ekkor eszembe jutott, mi tartja bennem a lelket mindig: hogy megnézem Apa versenyautóját.
-   Tudom mit kell csinálnom! - néztem rá lelkesen. - Felöltözöm és mehetünk!
Ugrottam fel, majd feltéptem a szekrényajtómat. Villám gyorsan készültem el, a hajamat kontyba kötöttem és kirohantam a fürdőből.
Elkaptam Hazz karját, majd rohantam vele le a lépcsőn.
-   Négyszer akkora lábaid vannak, mint nekem és lassabb vagy?! - néztem rá mérgesen, de lelkesen.
-   Nem vagyok lassabb nálad, csak a lépcsőn vonszolsz! - magyarázta.
-   Vedd fel! - vágtam hozzá a cipőit, majd Én is belebújtam a tornacipőmbe.
Anya már nem volt otthon.
-   Alison, ha beköpsz kitekerem a nyakad! - mutattam rá.
-   Valami rosszat csinálunk?! - vigyorodott el, majd felállt és megindult felénk, ahogy Louis is.
-   Ó, valami nagyon rosszat fogok csinálni. - mosolyogtam gonoszan. - Anya biztosan elküld majd a háztól.
-   Azt hiszem van bennetek némi közös. - nézett Harry rám, majd Louis-ra.
-   Én vezetek! - vettem ki a kulcsait a kezéből.
Mindenkit kitereltem, majd bevágtam az ajtót, kulcsra zártam és beugrottam Harry kocsijába. Elindultunk, majd észrevettem, hogy Tomlinson ül mellettem, mire elvigyorodtam és rá néztem.
-   Csak nem a technikámat akarod ellesni? - vigyorogtam rá.
-   Mármint a szerencsédet? - nézett rám gonosz mosollyal.
-   Csak reméled, hogy szerencsém volt. - nevettem, majd bekanyarodtam a következő utcán és meg is álltam a sarkon egy tetkó szalon előtt.
-   Felejtsd el! - vágta rá Harry hátulról, mire rá mosolyogtam.
-   Nyugi, nem egy Hello Kitty lesz a seggemen! - néztem rá nevetve, majd kiszálltam és a többiek is.
-   Pedig ha bevállalós vagy, azt csináltatsz. - vigyorgott rám Louis.
-   Nincs az a pénz. - ráztam a fejem. - Félreértés ne essék, nem a seggem miatt, a Hello Kitty miatt.
-   Jane, ha hülyeséget csináltatsz, leszedetem veled! - szólt rám Hazza.
-   Nővérkém, említettem, hogy bírlak? - vigyorgott Alison, majd oldalról átölelt, mire oldalról magamhoz húztam.
-   Én is! - nevettem, majd beléptem és a fejem felett megszólalt a csengő, mire rám pillantott a srác, akit ismertem és elmosolyodott.
-   Szia Jane! - mosolygott rám.
-   Helló! - mosolyogtam rá, majd elé léptem a pulthoz, mire a többiek követtek.
-   Csak nem a kimaradt randink miatt jöttél? - kérdezte vigyorogva.
-   Sosem maradt ki egy se, ugyanis egy sem volt. Csak álmodoztál. - vigyorogtam pimaszan.
-   Én csak arról álmodoztam, hogy milyen lehet egy ilyen vadmacska természetű lány az ágyban. - kacsintott.
-   Sajnos számodra ez örök titok marad. - bólintottam vigyorogva. - Viszont tartozol nekem.
-   Nincs pénzem. - vágta rá.
-   Tudom, viszont varrsz nekem valamit. - mosolyogtam.
-   Ó, mit szeretnél Babám? - lett kíváncsi.
-   A bal kezemre, a középső és gyűrűs ujjamra 75. - mondtam mosolyogva.
Harry hatalmasat sóhajtott.
-   Gyere csillagom! - biccentett, majd egy ilyen bőrszékhez vitt, ami mellett volt egy ilyen kéz támasztónak tűnő akármi.
Oda tette a kezem, majd letisztította, meg ilyenek és utána nekiállt.
-   Elájulok! - mondta majdnem sikítva Alison és Harry fölsőjébe kapaszkodott, vagyis majdnem letépte róla, miközben elfordult.
-   A húgod, ugye? - kérdezte Billy, aki tetovált.
-   Igen. - mosolyogtam. - Hasonlítunk?
-   Egyik szebb mint a másik! - mosolygott.
-   Köszönjük! - motyogta Alison Hazz felsőjébe.
-   Na legyél már ilyen! - szólt rá Harry. - A nővéred vigyorog közben!
-   Valamiért még mindig nem találom a hasonlóságot köztetek. - rázta a fejét Louis.
-   Csak külsőre hasonlítunk. - motyogta Alison.
Elég hamar készen lettem és rájöttem, hogy ezt már rég meg kellett volna lépnem.
-   Köszönöm. - öleltem meg Billy-t.
Ő kihasználta a helyzetet és a kezét szép lassan próbálta a fenekemre csúsztatni, de elkaptam a csuklóját és megszorítottam, mire vigyorgott.
-   Annyira vad vagy és meghódíthatatlan. - vigyorgott rám, bár fájt neki.
-   Te meg beteg vagy, de azért ez jó lett. - néztem a tetoválásomat.
-   Még találkozunk. - kacsintott.
-   Talán. - mosolyodtam el, majd kiléptem. - Fúj. - horkantottam, mikor kiléptem.
-   Szédíted? - nézett rám Hazz.
-   Én? - néztem rá nagy szemekkel. - Meg sem szólalok és itt bókol! - rántottam vállat nevetve. - Ez egy idióta.
-   Akkor nem feküdtél le vele? - kérdezte a féltő unoka bátyó.
-   Normális vagy?! Fúj, hagyjál már. - mondtam és kirázott a hideg. - Azért ennél a szintnél magasabbra tenném magam. A kocsiját szereltem meg egyszer.
-   Világos. - bólintott Harry.
-   Amúgy nem lehetek vele bunkó, látod, amilyen idióta még sok mindenre rá lehetne venni. - rántottam vállat vigyorogva és beültem a volán mögé.
Az ülésrend maradt az előző. Az órára pillantottam, majd átfutott az agyamon, mit is kell ma csinálnom.
Jön ma egy gazdag fiatal srác, valami jelet kell festeni a kocsijára... Csak elfelejtettem hányra jön.
Pár perc alatt hazaértem és rá jöttem hányra jön, ugyanis ott állt a kocsija.
-   Basszus! - csaptam magam homlokon. - Harry, intézd el! - nyomtam a kezébe.
-   Mármint, mit?! Mit mondjak neki? - értetlenkedett.
-   Csak mondd meg, hogy mindjárt megyek és álljon be a műhelybe! - vettem elő a műhely kulcsait. - Kérlek Harry! Nagyon kell ez a munka! - néztem rá aranyosan.
-   Csapassuk! - vette ki a kezemből a kulcsokat, majd kipattant és megindult egy műmosollyal a srác kocsija felé.
-   Mennyi idős a srác? - kérdezte miközben kiszálltunk Alison.
-   Nem tudom. - rántottam vállat, majd rá mosolyogtam. - De kibaszott jól néz ki.
-   Csak el ne ájuljatok! - horkantott Louis, majd megindultunk a ház felé.
Én rögtön lerúgtam a cipőm és fénysebességgel száguldottam az emeletre. Átvettem a szerelőd ruhámat, majd a bakancsomat és lerohantam. Szerencsére addigra a srác már bent állt a műhelyben és Hazz mindent lerendezett vele. Csak egy villámot kell festenem a kocsijára és előre fizetett egy raklap pénzt, majd ott hagyott.
Fél óra alatt készen lettem.
Boldogan néztem a munkám gyümölcsét, bár nem tetszett az ötlet, hogy egy ilyen szép, drága autóra egy ilyen gizda villámot fessek, de ez volt a dolgom.
Elpakoltam a cuccokat, majd leültem a földre és mosolyogva néztem a kezemre tetováltatott számokat.
Biztos voltam benne, hogy Apa büszke lenne rám, ha tudná. Valószínű agyon ölelgetne és ezt nagyon szerettem benne. Mindig azt akarta, hogy a saját álmaimat érjem el, hogy ne egy irodában ülve dolgozzak, hanem ott, ahol csak kedvem tartja. Sokan őrültnek tartották Őt, de Én tudtam, hogy bölcs volt.
Hirtelen lépések zajára lettem figyelmes, majd Louis ült le mellém.
-   Nem lett rossz. - nézte a villámot. - Bár szerintem erre az autóra a legkevésbé sem illik ez.
Én halványan elmosolyodtam.
-   Hát egyetértek. - bólintottam mosolyogva. - De ha neki ez kell, hát ez kell. - rántottam vállat.
-   Nem értelek. - nézett rám. - Bekerültél egy híres csapatba, miért ragaszkodsz ehhez?
-   Ezt sosem fogod megérteni. - ráztam a fejem.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Mindennél jobban idegesít ez a nőszemély! Egyszerűen megfejthetetlen, fura, mosolygós, lobbanékony és valamiért ennyire tehetséges. Tudtommal nem véletlen nincsenek női autóversenyzők. A nők még a városban sem tudnak normálisan autózni, nemhogy versenypályán! Ez meg legyőzött?! Azzal, hogy bunkó vagyok vele, semmit nem érek el, ez már biztos, ugyanis vagy nevetve, vagy mosolyogva lepereg róla. Ez is kibaszott idegesítő! Nem sértegethetem nyíltan a családja előtt, főleg Harry előtt nem, mert a csapatnak szüksége van rá. De tudom, hogy van valami titka. Van valaki, akit titkol mindenki elől, csak a családja tud róla. Ezzel a titkos személlyel kapcsolatban már rengeteg minden megfordult a fejemben. Talán lehet, hogy a pasija az aki ennyire titokzatos, de valamiért fájdalmasan beszél erről a titkos emberről, tehát inkább a volt barátjára tippelnék, aki talán meghalt. De ezek csak tippek, hiszen fogalmam sincs, valójában ki lehet a titkos ember. Úgy gondolom neki nagy szerepe van abban, hogy ez a nőszemély ennyire tehetséges. Valahogy meg kell tudnom, mi fáj neki a legjobban és azzal a földbe tiporni. Nem teheti tönkre a karrierem és a hírnevem. Viszont ahhoz, hogy megtudjam mi fáj neki a legjobban, valahogy be kéne lopnom magam a szívébe, hogy többet elmondjon magáról. Össze kell barátkoznom vele, mert akkor valószínű egy idő után mindent megtudok és Harry sem lesz kiakadva, hogy mit csinálok az Ő unokahúgával. 

Tehát a következő célom hamis, de számára erősnek tűnő barátságot kialakítani. 

-   Minek a száma a 75? - néztem rá hamis mosollyal, amit nem vehetett észre. 

-   Ohm... - motyogott.

Tehát ez is köthető a titokhoz! Tökéletes, már ezt is tudom. 

-   Ha nem akarod elmondani, nem kell. - néztem rá megértően, bár ez az egész egyáltalán nem Én voltam. 

-   Talán majd máskor. - nézett rám, mire megértően bólintottam 

Nagyon fura volt ilyen szerepet játszani, de a győzelemért mindent meg kell tenni, még ha embereken kell átgázolnunk érte, akkor is. 

-   Csak nem megismerem Louis Tomlinson kedves oldalát?! - csodálkozott mosolyogva.

Hát nem, csak naiv liba vagy. 

-   Csak olyan van. - kacsintottam rá mosolyogva. 

-   Persze. - forgatta meg a szemét, majd felállt mellőlem és az autóhoz ment. 

Felnyitotta a motorháztetőt és valamit piszkált, megmozgatott, de békén is hagyta. 

-   Ez se tud vezetni. - horkantott. 

-   Miért? - kérdeztem értetlenül. 

-   Jó pár dolgot sikerült agyon vernie. - mondta, majd az emelővel kissé megemelte az autót és befeküdt alá. - Le van szakadva a kipufogója. - állapította meg. 

-   Te ezeket honnan tanultad? - kérdeztem kíváncsian. 

-   Egy nagyon jó szerelőtől. - mondta érzelemmentesen, miközben a kipufogót szerelte. - Ha gáz van a kocsiddal, csak szólj. - mondta és a hangján hallottam, ahogy elmosolyodott. 

-   Rendben. - mondtam és elmosolyodtam, de ez is kamu volt. 

Nyilván egy profihoz viszem a kocsim, ha baja van, nem ehhez a tyúkhoz! 

Egész jól siker ez a színjáték, azt hittem nehezebb lesz, de szegény Jane elég hülye.