14. fejezet - Mamlasz, aki nem hagy élni

Reggel Louis mellkasára dőlve ébredtem és szorosan ölelt magához, de ébredésem oka az volt, hogy éppen a hátamat cirógatta.
-   Megint nem hagysz aludni! - morogtam.
-   Tudom, de nem fér bele egy gyors menet reggeli előtt? - motyogta a fülembe, reggeli, szexi hangján, mire elmosolyodtam.
-   Reggeli előtt belefér egy gyors szundi! - jelentettem ki és hátat fordítottam neki, mire vigyorogva fúrta arcát a nyakamba.
-   Pufika! - motyogta, majd egy puszit nyomott a nyakamra.
-   Louis, hagyjál már! - szóltam rá, majd felpattantam és otthagytam.
A folyosón Matt szólt hozzám.
-   Vége a nagy szerelemnek? - nevetett.
-   Nem hagy aludni! - morogtam, majd benyitottam Louis szobájába, bebújtam az illatát sugárzó párnák közé, magamhoz szorítottam a csodálatos illatú takarót, majd pár pillanat alatt elaludtam.

-   Pufi! - hallottam meg Louis hangját órákkal később, mire sóhajtottam.
-   Igen Louis?
-   Kelned kell, mert lassan indulnunk kell a versenyre! - mondta, mire lerúgtam magamról a takaróját és rá néztem.
Egy alsó volt rajta, így végignézhettem a felsőtestén is.
-   Jó, kelek! - sóhajtottam, majd felültem.
Kikecmeregtem az ágyból és a szobámba mentem Louis-t magára hagyva. Először fogat mostam meg ilyenek, aztán felöltöztem és lesiettem. Megittam a kávémat, majd Lou is megérkezett kávézni, de előtte mosolyogva lépett mellém, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-   Nincs több puszi, indulás van! - kiabált Conrad.
-   Hozd el a kávéd. - mosolyogtam rá, mire Lou bólintott, majd betöltötte egy termoszba és indultunk is.
A kocsiban még váltottunk pár csókot, majd mikor kiszálltunk, hatalmas sikítás lett. Mi mosolyogva integettünk, majd gyorsan odamentünk a szurkolókhoz, aláírni. Közben váltottam velük pár szót, majd láttam, hogy Lou rögtön mellettem ír alá, majd mikor elment mögöttem, kezeit óvatosan a csípőmre tette és előttem is elkezdett aláírni. Mosolyogva folytattam az alá írogatást, majd mikor Conrad intett, mosolyogva köszöntünk el és siettünk az ismerős épület felé. Mikor beléptünk mindenki indult a dolgára szokás szerint, öltözni. Mikor készen voltunk, már megszokott dolog volt, hogy ki volt készítve minden cuccunk.
-   Ügyesek legyetek! - mondta Conrad.
-   Vigyázz magadra Tomlinson! - mondtam vigyorogva, miközben a fejemre tettem a sisakot.
A verseny nagyon izgalmas volt, Will összetörte az autót, de semmi baja nem lett és végül Lou nyert, Én második lettem és Matt a harmadik. A hatalmas ünnepség után következett az ünneplés egymás közt otthon.
-   Ügyes voltál! - mosolyogtam Lou-ra, miközben átkaroltam a nyakát.
-   Te is, Pufi! - mosolygott és kezeit a csípőmre simította, majd egy puszit nyomtam a szájára.
-   Ügyeskék, ezt látnotok kéne! - mondta Will, majd odamentünk hozzá és Lou kezébe adta a laptop-ját, aki elindította a videót.
Egy kb. velünk egy korú lányka kezdett beszélni:
"Mikor megérkezett a világhírű csapat, szokásuk szerint aláírásokat osztogattak, ez cseppet sem meglepő, de egy kép alapján feltűnt, ahogy Louis Tomlinson szorosan Jane Williams mögött ment el, s közben kezeit csípőjére tette. Ezt nem nevezhetjük igazán baráti gesztusnak, bár eddig szó sem esett románcról a csapatban. Vajon Tomlinson tőle meglepő módon most egy teltebb alkatú nővel kavar?"
Én csak vállat rántottam, majd visszamentem a konyhába és kivettem a hűtőből egy üdítőt. Amikor megfordultam, Louis hirtelen mosolyogva emelt el a földtől.
-  Emlékszel arra a csókra? - kérdezte mosolyogva.
-  A kórházban, amikor nem tudtam járni?! Igen. - bólintottam mosolyogva. - Viszont nem szeretem, ha így fogsz. - mondta fintorogva.
-  Hogy szereted, ha foglak? - kérdezte mosolyogva.
-  Leginkább sehogy, de ha már választanom kell, akkor azt szeretem, amikor úgy fogsz, mint egy hercegnőt, meg amikor a fenekemnél. - mondtam.
-  Mármint erre gondolsz? - kérdezte mosolyogva, miközben felkapott menyasszony stílusban.
-  Pontosan. - mosolyogtam rá.
Letett, majd a kezeit óvatosan a fenekem alá illesztette, majd megemelt, miközben átkaroltam a nyakát és lábaimmal átkaroltam a derekát.
-  Melyiket szereted jobban? - kérdezte vigyorogva.
-  Ezt. - mondtam.
-  Miért? - kérdezte vigyorogva, miközben megindult a nappali felé.
-  Mert ez kényelmesebb és bújósabb. - mondtam kuncogva.
-  Én is ezt szeretem, mert itt a popsikád! - mondta vigyorogva és belecsípett, mire egy kicsit megugrottam.
Közben beértünk a nappaliba, Louis pedig lehuppant a kanapéra, így az ölébe ültetett.
-  Ugye nem itt fogtok dugni? - kérdezte röhögve Dylen.
-  Ne már, pedig most vettem le a bugyim! - vigyorogtam rá pimaszan.
-  Azért védekezzetek! - röhögött Matt.
-  Nem vagy normális! - nevettem, majd arcomat Lou nyakába fúrtam.
-  Olyan vagy mint egy kislány. - mondta Louis vigyorogva, mire elhúzódtam tőle és inkább mellé ültem, mire felnevetett. - Éreztem, hogy ez lesz. - nevetett és puszit nyomott az arcomra.
-  Menj már! - löktem meg kuncogva. - Olyan gyerekes vagy!
-  Szeretlek! - ölelt magához oldalról és puszit nyomott az arcomra.
-  Én is. - mosolyogtam rá. - Majdnem annyira, mint az autókat.
-  Nem szeretsz annyira, mint az autókat? - nézett rám "mérgesen", miközben megfogta a csuklóimat, majd eldöntött a kanapén és fölém tornyosult.
Közben lábaim összepréselődtek törökülésben, ami egyáltalán nem volt kényelmes.
-  Ez így nem jó! - nyöszörögtem. - Nem vagyok hajlékony, ennyire meg főleg nem. - mondtam és elnevettem magam. - És ennyire a nadrágom se hajlékony.
Elnevette magát, majd feltérdelt, elengedte a csuklóimat, majd lábaimat kibogozta egymásból és letette a kanapéra, majd megint fölém tornyosult és egyik kezével megint megfogta a csuklóim, míg a másikkal az egyik lábamat a csípőjére helyezte, majd a másikat is, jelezve, azt szeretné, hogy átkaroljam.
-  Így jó Hercegnő? - kérdezte vigyorogva. - Vagy óhajt esetleg egy puhább kanapét is?
Én elnevettem magam, majd megráztam a fejem.
-  Komolyan? Ingyen pornó? Élőben? - kérdezgetett röhögve Matt.
Én megfogtam egy párnát, majd felé hajítottam, ami fejbe találta.
-  Jól célzol. - biccentett Louis elismerő mosollyal.
-  Nem jó a ti párosotok. - mondta Dylen. - Túl jók vagytok együtt.
-  És ha tudnád milyen jók vagyunk az ágyban. - mondta Louis vigyorogva, majd rám kacsintott.
-  Hallottam... - nevetett Dylen.
-  Szóval az autókat jobban szereted mint engem? - kérdezte Louis felhúzott szemöldökkel.
-  Hát azok még soha nem vertek át. - magyaráztam.
-  Viszont ők nem szeretkezhetnek veled a saját hátsóülésükön. - magyarázta, majd rám kacsintott.
Én csak kuncogtam a fejemet ingatva.
-  Szóval kit is szeretsz jobban? - kérdezte vigyorogva.
-  A mamlaszt, aki nem hagy élni! - vigyorogtam, mire engedte a csuklóimat, amivel átkaroltam a nyakát, majd lehúztam magamhoz és megcsókoltam.
-  Szeretlek. - súgta ajkaimra, miközben végignézett az arcomon mosolyogva.
-  Én is! - súgtam mosolyogva.
-  Ó, Louis én is szeretlek! - pattant oda Matt, majd elkezdte Lou-t puszilgatni.
-  Idióta! - röhögött Louis és próbálta eltolni.
-  Louis, szeress! - nyekergett, miközben puszilgatta, de Louis küzdött ez ellen.
-  Hülyék vagytok. - nevettem.
Matt nem hagyta Louis-t, így rohangálni kezdtek a házban. Sóhajtva döntöttem a fejem Will vállára.
-  Eszedbe jutottam? - vigyorodott el, mire meglöktem. - Elvakít  a szerelem?
-  Nem. - vágtam rá morcosan, de mosolyogtam.
-  És én? - huppant a másik oldalamra Dylen.
-  Hagyjatok már. - nevettem el magam.
-  Louis nagyon szeret. - pillantott rám mosolyogva Dylen. - Még soha nem volt, hogy őszintén örült volna más győzelmének, vagy ilyesmi. Mindig ő volt az első.
-  Viszont mostanában csak rólad hallunk. - nevetett Will. - Pedig egy házban élünk. Mindig azt mondja, hogy gyönyörű vagy, vicces, aranyos, vagy szexi. - magyarázta, mire elpirultam.
-   Elég. - kuncogtam.
-   Rájött, hogy valóban milyen vagy. - nevetett Dylen, majd Louis előttem rohant el, de kitettem elé a lábam, így hasra esett.
-   Borka valóban nagyon kedves. - morogta a földön, mire elnevettem magam.
-   Tudod, hogy szeretlek. - nevettem, majd meglökdöstem a lábammal a fenekét, ugyanis pont elértem.
-   Nem mentség. - morgott, majd feltápászkodott és megindult felém.
-   Nem muszáj megtorolni!  - mondtam nevetve, de Louis már előttem volt.
Hirtelen csikizni kezdett, majd ahogy vergődtem, hirtelen megállt, amikor pont hason feküdtem és megharapta a fenekem, mire sikítottam és nevettem egyszerre.
-   Louis! - sikítottam nevetve, miközben gyorsan a hátamra vergődtem magam és nevettem.
Ő büszkén nevetve nézte, hogy mit művelek.
-   Na, gyere menjünk aludni  Pocok. - mosolygott, miközben menyasszony stílusban karjaiba vett és megindult felfelé.
-   Nem lehetnék egyszer Borka, vagy esetleg Jane? -kérdeztem.
-   Nem. - vágta rá, majd egy puszit nyomott a számra.
Vigyorogva dobott az ágyára, majd rögtön fölém mászott és megcsókolt. A következő pillanatban a nyakamat kezdte csókolgatni.
-   Louis, aludni jöttünk. - nevettem el magam.
-   Változtattam a terven. - rántott vállat, majd folytatta.
-   Lou, aludjunk! - toltam el magamtól mosolyogva.
-   Ne már Puffancs! - morgott mosolyogva, majd kezeit oldalamra simította, majd becsúsztatta a pólóm alá. - Tudom, hogy te is szeretnéd és semmi nem akadályoz meg. - súgta a nyakamra, de kezeimet a mellkasára tettem.
-  Tommo, majd máskor! -  mondtam mosolyogva.
-  Jó. - morgott és lefeküdt mellém.
-  Mit szeretsz bennem? - kérdeztem rá nézve.
-  Mit tudom én?! - rántott vállat. - Téged.
-  Te vagy a romantika királya. - nevettem.
-  Szerintem ez az egyik leghülyébb kérdés, amit ember kérdezhet. - magyarázta. - A lényeg, hogy szeretem akinek mondom, nem? Tök mindegy az oka, ha szerelmes vagyok.
-  Jó, de az jól esik az embernek, ha dicsérgetik. - magyaráztam mosolyogva.
-  Oké. - bólintott. - Én szeretem, hogy ilyen duci vagy. - mondta, miközben rám nézve oldalra fordult. - Jól esett?
-  Igen. - bólintottam elvigyorodva. - Nem érdekel, hogyha így nem tetszem másoknak, ha neked ez tetszik. - nyomtam puszit a szájára.
-  Tökéletes vagy. - nézett végig rajtam mosolyogva. - Nem is értem, hogy tarthattam gyönyörűnek azokat a betegesen vékony modelleket.
-  Louis, azért szépek! - kuncogtam.
-  Ch, ja. - forgatta a szemét. - Csak az arcuk csúnya két kiló máz nélkül, push up nélkül nemhogy kicsi a mellük, de simán elmennének fiúnak is, aztán annyira tepsi seggük van, hogy olyan tükörsima, hogy konkrétan ha kitolja a nem létező fenekét, két farcsontot látsz. Ezen kívül, ha esetleg elmész velük vacsorázni, kér egy kistányérnyi salátát, majd megeszi a felét. Kb. fél óráig csak beszél folyamatosan, miközben vizet iszik, én pedig elkezdem szégyellni magam, amiért eszem és rám kell várnia. Nem tudsz velük leülni egy pár óráig csak úgy tv-t nézni, vagy beszélgetni, mert edzenek, meg ilyen fölösleges cuccok. - magyarázott tovább. - Kb. levetkőzteted a csajt és elmegy a kedved a szextől, ugyanis a lányon valójában szinte nincs mit megfogni. Rendesen félek, hogyha kicsit erősebben megszorítottam a combját, eltöröm! - magyarázott tovább. - Szóval a lepedőt markolászom.
Én nevetve hallgattam panaszait.
-  Na de ez még nem minden. Ha egy kicsit is elkezdek beszélni az autóversenyzésről, rögtön közli, hogy ő ehhez nem ért és nem érdekli, de ha divatbemutatóról, vagy fotózásról van szó, órákig beszél és ha közlöm, hogy kezdem unni, akkor rávágja, hogy bunkó paraszt vagyok. - panaszkodott. - De a legundorítóbbnak azt tartom, amikor lefekszel vele, majd elhord mindennek az újságok előtt, de egy hét múlva közli a világgal, hogy a saját neméhez vonzódik. Ezek Photoshop nők.
-  Szóval szerinted szebb vagyok náluk? - kérdeztem mosolyogva.
-  Sokkal. - bólintott. -  Meg sokkal jobb vagy az ágyban. - vigyorodott el.
-  Ezt nem hiszem. - vágtam rá mosolyogva. - Dicsérhetsz, de ez kamu. Nekem ez volt az első.
-  Oké, akkor olyan jó kezdő vagy, hogy ilyen haladót sem találtam még. - vigyorgott, mire kuncogtam. - És ha valamilyen újságban, műsorban, vagy akár szóban megpróbál leszólni akárki akkor megfogom, kitekerem a nyakát, majd áthajtok rajta háromszor. - mondta kissé összeszorítva a fogait, mire elmosolyodtam.
-  Szeretlek. - mosolyogtam rá.
-  Én is. - mosolygott, majd egy puszit nyomott a számra. - Te vagy a mindenem.
Én mosolyogva bújtam közelebb hozzá, mire magához ölelt és puszit nyomott a fejemre.