* Borka Jane Williams szemszöge *
Reggel bedagadt, kisírt és fájó szemekkel ébredtem. Nem törődtem velük, sem azzal, hogy mennyire fájt, hogy Louis átvert, csak bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam.
Utána felöltöztem és lementem. Annyit láttam a lépcsőről, ahogy Harry megüti Louis-t, aki nem védekezett, majd Harry megint megütötte.
- Nem megmondtam, hogy vigyázz rá?! - üvöltött a képébe. - Leszarom, hogy a haverom vagy, mert Ő meg az unokahúgom és senki nem szórakozhat vele!
Én szó nélkül, teljesen némán lépdeltem le, majd csak akkor vettek észre, mikor leértem.
- Harry, befejeznéd?! - néztem rá érzelemmentesen. - El tudom intézni!
- Jane, Te sírtál. - jelentette ki.
- Micsoda felfedezés. - forgattam meg a szemem, majd hirtelen elkaptam Louis arcát és megnéztem mindkét oldalát. - Nem lilul. - közöltem, majd elengedtem.
- Jól vagy? - kérdezte Hazza féltve.
- Soha jobban. - rántottam vállat, majd az előszobába mentem.
Felkaptam a cipőm és a bőrkabátomat és indultam volna, ha Harry nem jelenik meg.
- Hova mész? - kérdezte.
- El. - közöltem.
- Jane, nekem ne játszd meg magad, tudom, hogy teljesen össze vagy törve! - nézett a szemembe.
- Mondd, kedves Harold Edward Styles, mit vársz?! - lettem ideges. - Kezdjek el sírni és ölelgesselek? - nevettem keserűen. - Tudod mióta vagyok összetörve?! Mióta Apa börtönben van!
- Tudom, de Én utállak így látni! - fogta meg a kezem.
- Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy megint sírok! - mutattam Louis-ra. - Ja és felőlem addig vered, amíg csak akarod. - rántottam vállat. - Csak ne miattam!
- Ő tudja? - bökött a fejével gonosz vigyorral Louis Harry.
- Mit? Hogy priuszom van?! - nevettem el magam. - Tudja és tudod mit?! - komolyodtam el. - Kibaszottul örülök, hogy nem vagyok olyan gerinctelen, hogy feldobjam a saját apámat! Nem érdekel, ha emiatt bűnözőnek nyilvánítasz Te, vagy más. - rántottam vállat.
- Te bűnözőnek hívtad?! - fordult felé idegesen Harry.
Ekkor hirtelen benyitott Conrad.
- Csönd! - mondta határozottan. - Mindenki indul a pályára, ugyanis fél óra múlva kezdődik a verseny!
Csöndben bólintottam, majd beültem a szokásos limuzinba. Végig csöndben voltunk, majd végre megérkeztünk. Egészen amíg be nem ültünk az autóban teljes csöndben voltunk.
* Louis William Tomlinson szemszöge *
Az egyetlen célom már csak annyi volt, hogy legyőzzem Jane-t. Soha semmit nem akartam még ennyire! Egyszerűen tudtam, hogy kegyetlen vagyok, de nem érdekelt!
Ahogy autóba ültünk, éreztem, ahogy a testem feltöltődik adrenalinnal és egy kör gumi melegítés után beálltunk a rajthoz.
Tökéletesen rajtoltam, senki nem zavart, rögtön az első helyre kerültem és ügyesen elautózgattam. Jane-t egyszer láttam közeledni, de nem hagytam, hogy előzzön. Tudtam, hogy Őt is a győzelem fűti és ez csak még inkább erőt adott.
Majd az utolsó előtti körre igencsak felfurakodott és mellém ért. Gyorsított és a belső íven maradt. Az autója közel volt a gumi falhoz, de már elért az Én autóm feléig, mire közeledtem felé, így próbáltam kiszorítani.
- Tomlinson, fejezd be! - szólt rám a csapatom, de nem törődtem vele, csak közeledtem. - Tomlinson, az is a mi autónk és a csapattársad! - kiabáltak, de nem érdekelt.
Jane próbált lassítani, amit nem reagáltam le elég gyorsan, így összeértek az autóink, majd gyorsítottam.
A kivetítőre pillantottam.
Jane autója hatalmas erővel csapódott a falhoz, majd pörögni kezdett, miközben először Will lökte meg a hátulját, mert nem tudott lassítani, majd egy másik versenyző, akit nem volt időm beazonosítani, mert jött Matt, aki lassított és ki tudta kerülni a lány autóját, ahogy Dylen is, majd a következő is próbálta, de nem tudott eléggé lelassítani, így belecsapódott, mire Jane autója a levegőben pördült meg, majd fejjel lefelé ért földet és kigyulladt.
Olyan hirtelen történt az egész, hogy fel se tudtam fogni, majd rögtön fékeztem. Az volt a szerencsém, hogy a belső íven autóztam, ugyanis különben biztosan nekem is hasonló lett volna a sorsom.
Alig bírtam megvárni, hogy az autóm megálljon, már ki is kötöttem a biztonsági övem, majd kiugrottam az autóból, rohantam az égő jármű felé és közben elhajítottam a sisakom. Láttam, ahogy Dylen, Matt és Will is megáll, majd a többi versenyző is lassít, de Ők behajtottak a bokszutcába.
Rohantam az autóhoz, amit mér visszafordítottak. Ellöktem a szakembereket, akiknek ez az egész a feladata volt és nem törődtem vele, hogy az autó lángol, feltéptem az ajtót.
- Uram, lépjen arrébb! - lépett mellém egy mentős, majd a pályát felügyelők közül ketten elvonszoltak az autó mellől.
Kihúzták Jane-t, miközben az autót oltották.
- Louis... - szólt hozzám döbbenten Will.
- Baszd meg a kurva életbe! - üvöltöttem teli torokból és ellöktem magamtól a munkásokat, majd Jane mellé guggoltam. - Jane! - kiabáltam.
Ő próbálta nyitva tartani a szemét, de folyamatosan köhögött a füst miatt. Halkan mondta ki a nevem, mire rögtön megfogtam a kezét.
Nem tudtam, hogy miért tettem. Ez volt minden vágyam, meg az, hogy ne legyen semmi baja. Egyszerűen hagytam, hogy az ösztöneim irányítsanak.
- Jane, nézz rám! - kiabáltam, mire a szemembe nézett és erőlködött, hogy nyitva tartsa a szemeit. - Ne merd becsukni a szemeidet! - üvöltöttem. - Jane, rohadtul tartsd nyitva a szemeidet! Pontosan tudom, hogy mennyire erős vagy és hajtson a vágy, hogy ha most nem hagysz itt, agyonverhetsz!
- Nem akarlak. - motyogta és nagyon halványan elmosolyodott, - Nyertél. - mondta még halkabban.
- Jane, ne merd becsukni a szemed! - kiabáltam teli torokból. - Szükségem van rád! - mondtam szívből, mert így éreztem.
- Jó vicc... - mosolyodott el, majd lecsukódtak a szemei.
- A kurva életbe! - üvöltöttem, majd a mentősök kb. elrántottak a közeléből és feltették egy hordágyra, majd betették az autóba és szirénázva és villogva elhajtottak.
- Louis, miért?! - nézett rám Dylen.
- Mert egy szívtelen köcsög vagyok! - üvöltöttem és erőből belerúgtam a falba.
- Komolyan mondtad neki? - kérdezte tőlem elhalkulva Matt.
- Komolyan! - néztem rá, majd dühöngve indultam a csapathoz.
Ahogy odaértem, Harry rántott maga elé, majd az ökle az arcomhoz csapódott.
- Harry baszd meg! - üvöltöttem és az arcomra tapasztottam a kezem. - Tudom, hogy rohadtul az Én hibám, de induljunk már a mentő után!
Ő bólintott, majd beültünk az autóba és megindultunk a kórházba.
Mikor megérkeztünk, rögtön felismertek minket a srácokkal, így tudták, hogy kit keresünk. A meglepett hölgy eldarálta hova kell mennünk, majd rohantunk.
Mikor megérkeztünk, éppen egy nővérke lépett ki az előbb megnevezett ajtón.
- Elnézést! - kaptam el hirtelen a karját. - Mi van Jane-nel? - kérdeztem határozottan.
Valószínű, hogy nem kicsit ijesztettem rá, legalábbis ez látszott az arcán.
- Én nem mondhatok semmit, csak az orvos... - motyogott, mire ideges lettem, majd üvöltve káromkodtam egy cifrát. - Újraélesztették és most gépekre van kötve. - mondta félve.
- Kösz! - köptem oda, majd hirtelen levágódtam a székre mellettem.
Az arcomat a kezembe temettem, majd legszívesebben felkaptam volna azt a kényelmetlen ronda széket amin ültem és a a falhoz vágtam volna.
- Louis, nyugi! - ült le mellém Harry.
- Egy idióta vagyok! - kiabáltam, majd a kezemet a zsebembe tettem és mivel a telefonom volt az első amit megtaláltam, erőből a falhoz vágtam azt.
Majd pár perc csönd után megérkezett Rick, Alison és Gemma.
- Én kikaparom a szemed! - sikította idegesen, de sírva Alison, mire Rick elkapta a derekánál és tartotta, nehogy a közelembe tudjon jönni.
- Ali, légyszíves fejezd be! - nézett rá mérgesen Harry. - Nem lesz jobb senkinek.
- De nekem jobb lesz! - mondta mérgesen.
- Alison, maradj csöndben! - szólt rá Rick. - Baleset volt, ráadásul jelen pillanatban senkit nem érdekel a Te lelki világod!
Mindenki ki volt borulva, teljesen jogosan.
- És a szüleid? - kérdezte.
Ahogy odaértem, Harry rántott maga elé, majd az ökle az arcomhoz csapódott.
- Harry baszd meg! - üvöltöttem és az arcomra tapasztottam a kezem. - Tudom, hogy rohadtul az Én hibám, de induljunk már a mentő után!
Ő bólintott, majd beültünk az autóba és megindultunk a kórházba.
Mikor megérkeztünk, rögtön felismertek minket a srácokkal, így tudták, hogy kit keresünk. A meglepett hölgy eldarálta hova kell mennünk, majd rohantunk.
Mikor megérkeztünk, éppen egy nővérke lépett ki az előbb megnevezett ajtón.
- Elnézést! - kaptam el hirtelen a karját. - Mi van Jane-nel? - kérdeztem határozottan.
Valószínű, hogy nem kicsit ijesztettem rá, legalábbis ez látszott az arcán.
- Én nem mondhatok semmit, csak az orvos... - motyogott, mire ideges lettem, majd üvöltve káromkodtam egy cifrát. - Újraélesztették és most gépekre van kötve. - mondta félve.- Kösz! - köptem oda, majd hirtelen levágódtam a székre mellettem.
Az arcomat a kezembe temettem, majd legszívesebben felkaptam volna azt a kényelmetlen ronda széket amin ültem és a a falhoz vágtam volna.
- Louis, nyugi! - ült le mellém Harry.
- Egy idióta vagyok! - kiabáltam, majd a kezemet a zsebembe tettem és mivel a telefonom volt az első amit megtaláltam, erőből a falhoz vágtam azt.
Majd pár perc csönd után megérkezett Rick, Alison és Gemma.
- Én kikaparom a szemed! - sikította idegesen, de sírva Alison, mire Rick elkapta a derekánál és tartotta, nehogy a közelembe tudjon jönni.
- Ali, légyszíves fejezd be! - nézett rá mérgesen Harry. - Nem lesz jobb senkinek.
- De nekem jobb lesz! - mondta mérgesen.
- Alison, maradj csöndben! - szólt rá Rick. - Baleset volt, ráadásul jelen pillanatban senkit nem érdekel a Te lelki világod!
Mindenki ki volt borulva, teljesen jogosan.
* Borka Jane Williams szemszöge *
Néztem magamat, ahogy feküdtem abban az ágyban. Fura volt magamat kívülről látni, de határozottan kijelenthetem, hogy nem vagyok sem szép, sem különleges. Valójában lazán otthagytam a testemet abban a szobában.
A folyosón ott ült Louis, aki dühöngött, a húgom sírt, akit a bátyám ölelgetett, Harry valószínű éppen felfogta a dolgokat és a többiek csak némán ültek.
Anya nem volt ott... jellemző...
- Louis, ne játszd az eszed, pontosan tudjuk, hogy leszarod mi lesz velem! - szóltam rá, de senki nem hallott engem. - Ez nem jó! - kiabáltam.
- Ki vagy? - lépett felém egy srác.
Velem egy korú lehetett, elég rossznak tűnt, de örültem neki, hogy valaki hall engem.
- Jane Williams. - néztem rá. - Te ki vagy?
- Halott. - rántott vállat.
- Hát nem úgy tűnik! - néztem végig rajta.
- Te is halott vagy. - nevetett ki.
- Nem. - vágtam rá, majd megijedtem. - Élek! - mutattam a szoba felé.
- Igen, kómában vagy. - bólintott. - Csak idő kérdése és a tested teljesen legyengül és ha esetleg úgy döntenek, hogy életben tartsanak és felébredsz, amire kevés esély van, valószínű járni, enni, inni és beszélni is alig tudsz majd. - magyarázta.
- Nem. - ráztam a fejem hevesen. - Én fel fogok kelni! - toporzékoltam, mire elmosolyodott.
- Jó hozzáállás kislány, de azért mérd fel, hogy érdemes-e ez! - mosolygott rám. - Fontos vagy-e valakinek.
- Nekik! - mutattam a folyosón ülő emberekre. - Vagyis Louis-nak nem, de... - mutattam rá.
- Kik Ők? - kérdezte.
- Louis valaki, aki csúnyán átvert, Rick a bátyám, Alison a húgom, Harry az unokatesóm, Gemma is az unokatesóm, a három fiú, pedig a csapattársaim. - mutogattam végig.
- Louis az, aki miatt itt vagy? - kérdezte.
- Igen, de mi a neved? - néztem fel rá.
- Zayn. - mosolyodott el.
- És Te mióta vagy kómában? - kérdeztem.
- Két és fél éve. - mondta keserű vigyorral. - Csak gazdag a családom és reménykednek. De neked még van esélyed.
- És hozzád nem járnak be? - kérdeztem.
- Egy héten egyszer jön a barátnőm. - nevetett.
- Jó, de nekem életben kell maradnom! - dobbantottam határozottan. - Valóra kell váltanom az álmom.
- Mi az álmod? - kérdezte kíváncsian.
- Autóversenyző akarok lenni és valójában már ez volt a negyedik versenyem, de Louis miatt itt vagyok. - sóhajtottam.
- És a szüleid? - kérdezte.
- Anyukám hatalmas üzletasszony, apukám börtönben van. - néztem rá.
- Miért? - kérdezte.
- Kocsikat lopott. - néztem rá, mire bólintott.
- Tudod valamiért az az érzésem, hogy ez a Louis rossz ember, de mégis itt van. - nézett a szemembe.
- Mire utalsz? - kérdeztem.
- Teljesen kész van a srác és hiába rossz ember, őszintén kész van! - mosolyodott el halványan. - Mindenképpen élni akarsz, ugye? - kérdezte, mire bólintottam. - És szereted Őt?
- Nem... - húztam el és elég bizonytalanul mondtam.
- Jane, nekem nyugodtan elmondhatod az igazat, gyakorlatilag halott vagyok! - mondta biztató mosollyal.
- Igen. - bólintottam.
- Akkor hajtson az akarat, hogy élni akarsz! Hogy vele akarsz lenni, hogy a családoddal akarsz lenni, hogy versenyző akarsz lenni! - mondta biztatóan.
- Köszönöm! - mosolyodtam el.
- De megérdemled, hogy élj! - nézett rám komolyan.
- Kocsikat lopott. - néztem rá, mire bólintott.
- Tudod valamiért az az érzésem, hogy ez a Louis rossz ember, de mégis itt van. - nézett a szemembe.
- Mire utalsz? - kérdeztem.
- Teljesen kész van a srác és hiába rossz ember, őszintén kész van! - mosolyodott el halványan. - Mindenképpen élni akarsz, ugye? - kérdezte, mire bólintottam. - És szereted Őt?
- Nem... - húztam el és elég bizonytalanul mondtam.
- Jane, nekem nyugodtan elmondhatod az igazat, gyakorlatilag halott vagyok! - mondta biztató mosollyal.
- Igen. - bólintottam.
- Akkor hajtson az akarat, hogy élni akarsz! Hogy vele akarsz lenni, hogy a családoddal akarsz lenni, hogy versenyző akarsz lenni! - mondta biztatóan.
- Köszönöm! - mosolyodtam el.
- De megérdemled, hogy élj! - nézett rám komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése