14. fejezet - Mamlasz, aki nem hagy élni

Reggel Louis mellkasára dőlve ébredtem és szorosan ölelt magához, de ébredésem oka az volt, hogy éppen a hátamat cirógatta.
-   Megint nem hagysz aludni! - morogtam.
-   Tudom, de nem fér bele egy gyors menet reggeli előtt? - motyogta a fülembe, reggeli, szexi hangján, mire elmosolyodtam.
-   Reggeli előtt belefér egy gyors szundi! - jelentettem ki és hátat fordítottam neki, mire vigyorogva fúrta arcát a nyakamba.
-   Pufika! - motyogta, majd egy puszit nyomott a nyakamra.
-   Louis, hagyjál már! - szóltam rá, majd felpattantam és otthagytam.
A folyosón Matt szólt hozzám.
-   Vége a nagy szerelemnek? - nevetett.
-   Nem hagy aludni! - morogtam, majd benyitottam Louis szobájába, bebújtam az illatát sugárzó párnák közé, magamhoz szorítottam a csodálatos illatú takarót, majd pár pillanat alatt elaludtam.

-   Pufi! - hallottam meg Louis hangját órákkal később, mire sóhajtottam.
-   Igen Louis?
-   Kelned kell, mert lassan indulnunk kell a versenyre! - mondta, mire lerúgtam magamról a takaróját és rá néztem.
Egy alsó volt rajta, így végignézhettem a felsőtestén is.
-   Jó, kelek! - sóhajtottam, majd felültem.
Kikecmeregtem az ágyból és a szobámba mentem Louis-t magára hagyva. Először fogat mostam meg ilyenek, aztán felöltöztem és lesiettem. Megittam a kávémat, majd Lou is megérkezett kávézni, de előtte mosolyogva lépett mellém, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-   Nincs több puszi, indulás van! - kiabált Conrad.
-   Hozd el a kávéd. - mosolyogtam rá, mire Lou bólintott, majd betöltötte egy termoszba és indultunk is.
A kocsiban még váltottunk pár csókot, majd mikor kiszálltunk, hatalmas sikítás lett. Mi mosolyogva integettünk, majd gyorsan odamentünk a szurkolókhoz, aláírni. Közben váltottam velük pár szót, majd láttam, hogy Lou rögtön mellettem ír alá, majd mikor elment mögöttem, kezeit óvatosan a csípőmre tette és előttem is elkezdett aláírni. Mosolyogva folytattam az alá írogatást, majd mikor Conrad intett, mosolyogva köszöntünk el és siettünk az ismerős épület felé. Mikor beléptünk mindenki indult a dolgára szokás szerint, öltözni. Mikor készen voltunk, már megszokott dolog volt, hogy ki volt készítve minden cuccunk.
-   Ügyesek legyetek! - mondta Conrad.
-   Vigyázz magadra Tomlinson! - mondtam vigyorogva, miközben a fejemre tettem a sisakot.
A verseny nagyon izgalmas volt, Will összetörte az autót, de semmi baja nem lett és végül Lou nyert, Én második lettem és Matt a harmadik. A hatalmas ünnepség után következett az ünneplés egymás közt otthon.
-   Ügyes voltál! - mosolyogtam Lou-ra, miközben átkaroltam a nyakát.
-   Te is, Pufi! - mosolygott és kezeit a csípőmre simította, majd egy puszit nyomtam a szájára.
-   Ügyeskék, ezt látnotok kéne! - mondta Will, majd odamentünk hozzá és Lou kezébe adta a laptop-ját, aki elindította a videót.
Egy kb. velünk egy korú lányka kezdett beszélni:
"Mikor megérkezett a világhírű csapat, szokásuk szerint aláírásokat osztogattak, ez cseppet sem meglepő, de egy kép alapján feltűnt, ahogy Louis Tomlinson szorosan Jane Williams mögött ment el, s közben kezeit csípőjére tette. Ezt nem nevezhetjük igazán baráti gesztusnak, bár eddig szó sem esett románcról a csapatban. Vajon Tomlinson tőle meglepő módon most egy teltebb alkatú nővel kavar?"
Én csak vállat rántottam, majd visszamentem a konyhába és kivettem a hűtőből egy üdítőt. Amikor megfordultam, Louis hirtelen mosolyogva emelt el a földtől.
-  Emlékszel arra a csókra? - kérdezte mosolyogva.
-  A kórházban, amikor nem tudtam járni?! Igen. - bólintottam mosolyogva. - Viszont nem szeretem, ha így fogsz. - mondta fintorogva.
-  Hogy szereted, ha foglak? - kérdezte mosolyogva.
-  Leginkább sehogy, de ha már választanom kell, akkor azt szeretem, amikor úgy fogsz, mint egy hercegnőt, meg amikor a fenekemnél. - mondtam.
-  Mármint erre gondolsz? - kérdezte mosolyogva, miközben felkapott menyasszony stílusban.
-  Pontosan. - mosolyogtam rá.
Letett, majd a kezeit óvatosan a fenekem alá illesztette, majd megemelt, miközben átkaroltam a nyakát és lábaimmal átkaroltam a derekát.
-  Melyiket szereted jobban? - kérdezte vigyorogva.
-  Ezt. - mondtam.
-  Miért? - kérdezte vigyorogva, miközben megindult a nappali felé.
-  Mert ez kényelmesebb és bújósabb. - mondtam kuncogva.
-  Én is ezt szeretem, mert itt a popsikád! - mondta vigyorogva és belecsípett, mire egy kicsit megugrottam.
Közben beértünk a nappaliba, Louis pedig lehuppant a kanapéra, így az ölébe ültetett.
-  Ugye nem itt fogtok dugni? - kérdezte röhögve Dylen.
-  Ne már, pedig most vettem le a bugyim! - vigyorogtam rá pimaszan.
-  Azért védekezzetek! - röhögött Matt.
-  Nem vagy normális! - nevettem, majd arcomat Lou nyakába fúrtam.
-  Olyan vagy mint egy kislány. - mondta Louis vigyorogva, mire elhúzódtam tőle és inkább mellé ültem, mire felnevetett. - Éreztem, hogy ez lesz. - nevetett és puszit nyomott az arcomra.
-  Menj már! - löktem meg kuncogva. - Olyan gyerekes vagy!
-  Szeretlek! - ölelt magához oldalról és puszit nyomott az arcomra.
-  Én is. - mosolyogtam rá. - Majdnem annyira, mint az autókat.
-  Nem szeretsz annyira, mint az autókat? - nézett rám "mérgesen", miközben megfogta a csuklóimat, majd eldöntött a kanapén és fölém tornyosult.
Közben lábaim összepréselődtek törökülésben, ami egyáltalán nem volt kényelmes.
-  Ez így nem jó! - nyöszörögtem. - Nem vagyok hajlékony, ennyire meg főleg nem. - mondtam és elnevettem magam. - És ennyire a nadrágom se hajlékony.
Elnevette magát, majd feltérdelt, elengedte a csuklóimat, majd lábaimat kibogozta egymásból és letette a kanapéra, majd megint fölém tornyosult és egyik kezével megint megfogta a csuklóim, míg a másikkal az egyik lábamat a csípőjére helyezte, majd a másikat is, jelezve, azt szeretné, hogy átkaroljam.
-  Így jó Hercegnő? - kérdezte vigyorogva. - Vagy óhajt esetleg egy puhább kanapét is?
Én elnevettem magam, majd megráztam a fejem.
-  Komolyan? Ingyen pornó? Élőben? - kérdezgetett röhögve Matt.
Én megfogtam egy párnát, majd felé hajítottam, ami fejbe találta.
-  Jól célzol. - biccentett Louis elismerő mosollyal.
-  Nem jó a ti párosotok. - mondta Dylen. - Túl jók vagytok együtt.
-  És ha tudnád milyen jók vagyunk az ágyban. - mondta Louis vigyorogva, majd rám kacsintott.
-  Hallottam... - nevetett Dylen.
-  Szóval az autókat jobban szereted mint engem? - kérdezte Louis felhúzott szemöldökkel.
-  Hát azok még soha nem vertek át. - magyaráztam.
-  Viszont ők nem szeretkezhetnek veled a saját hátsóülésükön. - magyarázta, majd rám kacsintott.
Én csak kuncogtam a fejemet ingatva.
-  Szóval kit is szeretsz jobban? - kérdezte vigyorogva.
-  A mamlaszt, aki nem hagy élni! - vigyorogtam, mire engedte a csuklóimat, amivel átkaroltam a nyakát, majd lehúztam magamhoz és megcsókoltam.
-  Szeretlek. - súgta ajkaimra, miközben végignézett az arcomon mosolyogva.
-  Én is! - súgtam mosolyogva.
-  Ó, Louis én is szeretlek! - pattant oda Matt, majd elkezdte Lou-t puszilgatni.
-  Idióta! - röhögött Louis és próbálta eltolni.
-  Louis, szeress! - nyekergett, miközben puszilgatta, de Louis küzdött ez ellen.
-  Hülyék vagytok. - nevettem.
Matt nem hagyta Louis-t, így rohangálni kezdtek a házban. Sóhajtva döntöttem a fejem Will vállára.
-  Eszedbe jutottam? - vigyorodott el, mire meglöktem. - Elvakít  a szerelem?
-  Nem. - vágtam rá morcosan, de mosolyogtam.
-  És én? - huppant a másik oldalamra Dylen.
-  Hagyjatok már. - nevettem el magam.
-  Louis nagyon szeret. - pillantott rám mosolyogva Dylen. - Még soha nem volt, hogy őszintén örült volna más győzelmének, vagy ilyesmi. Mindig ő volt az első.
-  Viszont mostanában csak rólad hallunk. - nevetett Will. - Pedig egy házban élünk. Mindig azt mondja, hogy gyönyörű vagy, vicces, aranyos, vagy szexi. - magyarázta, mire elpirultam.
-   Elég. - kuncogtam.
-   Rájött, hogy valóban milyen vagy. - nevetett Dylen, majd Louis előttem rohant el, de kitettem elé a lábam, így hasra esett.
-   Borka valóban nagyon kedves. - morogta a földön, mire elnevettem magam.
-   Tudod, hogy szeretlek. - nevettem, majd meglökdöstem a lábammal a fenekét, ugyanis pont elértem.
-   Nem mentség. - morgott, majd feltápászkodott és megindult felém.
-   Nem muszáj megtorolni!  - mondtam nevetve, de Louis már előttem volt.
Hirtelen csikizni kezdett, majd ahogy vergődtem, hirtelen megállt, amikor pont hason feküdtem és megharapta a fenekem, mire sikítottam és nevettem egyszerre.
-   Louis! - sikítottam nevetve, miközben gyorsan a hátamra vergődtem magam és nevettem.
Ő büszkén nevetve nézte, hogy mit művelek.
-   Na, gyere menjünk aludni  Pocok. - mosolygott, miközben menyasszony stílusban karjaiba vett és megindult felfelé.
-   Nem lehetnék egyszer Borka, vagy esetleg Jane? -kérdeztem.
-   Nem. - vágta rá, majd egy puszit nyomott a számra.
Vigyorogva dobott az ágyára, majd rögtön fölém mászott és megcsókolt. A következő pillanatban a nyakamat kezdte csókolgatni.
-   Louis, aludni jöttünk. - nevettem el magam.
-   Változtattam a terven. - rántott vállat, majd folytatta.
-   Lou, aludjunk! - toltam el magamtól mosolyogva.
-   Ne már Puffancs! - morgott mosolyogva, majd kezeit oldalamra simította, majd becsúsztatta a pólóm alá. - Tudom, hogy te is szeretnéd és semmi nem akadályoz meg. - súgta a nyakamra, de kezeimet a mellkasára tettem.
-  Tommo, majd máskor! -  mondtam mosolyogva.
-  Jó. - morgott és lefeküdt mellém.
-  Mit szeretsz bennem? - kérdeztem rá nézve.
-  Mit tudom én?! - rántott vállat. - Téged.
-  Te vagy a romantika királya. - nevettem.
-  Szerintem ez az egyik leghülyébb kérdés, amit ember kérdezhet. - magyarázta. - A lényeg, hogy szeretem akinek mondom, nem? Tök mindegy az oka, ha szerelmes vagyok.
-  Jó, de az jól esik az embernek, ha dicsérgetik. - magyaráztam mosolyogva.
-  Oké. - bólintott. - Én szeretem, hogy ilyen duci vagy. - mondta, miközben rám nézve oldalra fordult. - Jól esett?
-  Igen. - bólintottam elvigyorodva. - Nem érdekel, hogyha így nem tetszem másoknak, ha neked ez tetszik. - nyomtam puszit a szájára.
-  Tökéletes vagy. - nézett végig rajtam mosolyogva. - Nem is értem, hogy tarthattam gyönyörűnek azokat a betegesen vékony modelleket.
-  Louis, azért szépek! - kuncogtam.
-  Ch, ja. - forgatta a szemét. - Csak az arcuk csúnya két kiló máz nélkül, push up nélkül nemhogy kicsi a mellük, de simán elmennének fiúnak is, aztán annyira tepsi seggük van, hogy olyan tükörsima, hogy konkrétan ha kitolja a nem létező fenekét, két farcsontot látsz. Ezen kívül, ha esetleg elmész velük vacsorázni, kér egy kistányérnyi salátát, majd megeszi a felét. Kb. fél óráig csak beszél folyamatosan, miközben vizet iszik, én pedig elkezdem szégyellni magam, amiért eszem és rám kell várnia. Nem tudsz velük leülni egy pár óráig csak úgy tv-t nézni, vagy beszélgetni, mert edzenek, meg ilyen fölösleges cuccok. - magyarázott tovább. - Kb. levetkőzteted a csajt és elmegy a kedved a szextől, ugyanis a lányon valójában szinte nincs mit megfogni. Rendesen félek, hogyha kicsit erősebben megszorítottam a combját, eltöröm! - magyarázott tovább. - Szóval a lepedőt markolászom.
Én nevetve hallgattam panaszait.
-  Na de ez még nem minden. Ha egy kicsit is elkezdek beszélni az autóversenyzésről, rögtön közli, hogy ő ehhez nem ért és nem érdekli, de ha divatbemutatóról, vagy fotózásról van szó, órákig beszél és ha közlöm, hogy kezdem unni, akkor rávágja, hogy bunkó paraszt vagyok. - panaszkodott. - De a legundorítóbbnak azt tartom, amikor lefekszel vele, majd elhord mindennek az újságok előtt, de egy hét múlva közli a világgal, hogy a saját neméhez vonzódik. Ezek Photoshop nők.
-  Szóval szerinted szebb vagyok náluk? - kérdeztem mosolyogva.
-  Sokkal. - bólintott. -  Meg sokkal jobb vagy az ágyban. - vigyorodott el.
-  Ezt nem hiszem. - vágtam rá mosolyogva. - Dicsérhetsz, de ez kamu. Nekem ez volt az első.
-  Oké, akkor olyan jó kezdő vagy, hogy ilyen haladót sem találtam még. - vigyorgott, mire kuncogtam. - És ha valamilyen újságban, műsorban, vagy akár szóban megpróbál leszólni akárki akkor megfogom, kitekerem a nyakát, majd áthajtok rajta háromszor. - mondta kissé összeszorítva a fogait, mire elmosolyodtam.
-  Szeretlek. - mosolyogtam rá.
-  Én is. - mosolygott, majd egy puszit nyomott a számra. - Te vagy a mindenem.
Én mosolyogva bújtam közelebb hozzá, mire magához ölelt és puszit nyomott a fejemre.

13. fejezet - Kis szexi

* Borka Jane Williams szemszöge *

Mikor felkeltem, lassan nyitottam ki a szemem. Éreztem, ahogy Louis a nyakamba szuszog, ugyanis nagyon közel volt hozzám. Elmosolyodtam, majd a kezét amivel átölelt, óvatosan megfogtam. Elmosolyodott, vagyis már ébren volt.
Kuncogva fordultam felé az öleléséből nem kibújva, de nem nyitotta ki a szemét.
-    Louis! - nyafogtam mosolyogva.
-    Csak még egy kicsit hagyj pihenni. - mondta, majd elengedett és elfordult a másik irányba.
Elmosolyodtam, majd előjött a huncut énem és kimásztam az ágyból.
-    Oké, akkor ha alszol, átöltözöm. - mondtam vigyorogva, majd kihúztam a táskám cipzárját.
Szembe fordultam vele, de már nyitva volt a szeme és engem nézett, mire diadalittasan vigyorogtam rá.
-    Nyertem. - vigyorogtam rá. - Megint.
Ő hirtelen felpattant, majd éreztem a vesztem és futni akartam, de rögtön elkapta a derekam, majd az ágyra dobott és fölém mászott.
-    Azt hallottam Harry-től, hogy Te nagyon csikis vagy... - mondta, majd a talpamhoz nyúlt és azt kezdte csikizni. - itt... - mondta vigyorogva, majd az oldalamhoz nyúlt. - meg itt... - mondta, mire már pukkadoztam a nevetéstől, de közben sikítottam is. - és itt is... - mondta, majd a nyakamat kezdte csikizni.
-   Elég. - mondtam nevetve, ugyanis váltogatta a legcsikisebb pontjaimat. - Louis... - sikítottam nevetve, mire vigyorogva hagyta abba és kezeivel megtámaszkodott a fejem fölött.
-   Most akkor ki nyert? - vigyorgott.
Huncutan elmosolyodtam, majd a nyakához hajoltam és először egy puszit nyomtam rá, majd egy csókot, mire sóhajtott, de nem könyörültem meg rajta, kihasználva gyenge pillanatát fordítottam a helyzetünkön, majd vigyorogva néztem rá.
-   Most is Én. - vigyorogtam rá.
-   Olyan sátáni nőszemély vagy! - nézett rám összehúzott szemekkel, de vigyorogva.
-   Ilyet se hallottam még. - kuncogtam, majd lehajoltam és egy puszit nyomtam a mellkasára, majd óvatosan folytattam és próbáltam az egész mellkasát puszikkal behinteni.
-   Jane... - nyögte.
-   Borka. - javítottam ki.
-   Borka, ha nem fejezed be, most búcsút inthetsz a szüzességednek. - mondta és a kezeit a fenekemre vezette.
-   Azt hittem sátáni nőszemély vagyok. - kuncogtam.
-   Most éppen túl bátor vagy! - nézett rám komolyan és szeme csak is vágyat tükrözött.
-   Azt hittem megtanultad, hogy mindig is az voltam, vagyok és leszek. - vigyorogtam rá.
-   Borka! - szólt rám. - Szállj le rólam és fejezd be ezt! Azt akarom, hogy az első alkalom különleges legyen, de ez így nem fog összejönni.
Sóhajtva tettem amit mondott, majd elterültem az ágyon.
-   Utálok szót fogadni neked. - morogtam, mire elmosolyodott.
-   Tudom, de ezt Te sem akartad! - simogatta meg az arcom mosolyogva.
-   Most nagyon kislánynak érzem magam! - néztem rá. - Nem jó ez így!
-   Miért? - vigyorgott. - Te vagy a legjobb kislány, akivel valaha találkoztam.
Tudta, hogy ezzel idegesít.
-   És mindentől meg foglak védeni! - simogatta az arcom röhögve, mire elnevettem magam.
-   Olyan izé vagy! - löktem el a kezét nevetve.
-   Ezt tökre szeretem benned. - mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
-   Mit? - néztem rá értetlenül.
-   Azt, hogy amellett, hogy szerelmes vagyok beléd és úgy viselkedünk mint egy tökéletlen szerelmes pár, olyan is vagy, mint a legjobb barátom. - mosolygott. - Tudok veled szórakozni, nevetni, játszani, hülyülni és nem nyekeregsz, ha vizes lesz a hajad!
-   Játszani?! - vigyorogtam rá.
-   Igen Pufikám. - mosolygott rám és egy puszit nyomott a hajamba.
-   Ezt nem fogom megszokni. - morogtam.
-   Pedig tőlem el kell viselned! - vigyorgott.
-   Nagyon jó... - horkantottam.
Igazából ezen a napon kicsit körbe néztünk Miami-ban, természetesen fotósok kíséretében, így nem volt meg az a romantikus hangulat, de azért jó volt. Nem vártam, hogy hazamenjünk, de bekövetkezett.


Igazából valamiért jó volt újra otthon lenni, az egyetlen rossz Louis volt benne. Vagyis nem Ő, csak a viselkedése. Ugyanis ahogy hazaértünk, eltávolodott tőlem és Danielle-re tapadt.
Igen, rosszul esett. Legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra, de csak csöndben tűrtem.

Éppen némán néztem magam elé, amikor lehuppant mellém valaki.
-   Jane! - integetett a szemem előtt Will.
-   Igen? - néztem rá.
-   Minden oké? - kérdezte.
-   Persze. - mosolyodtam el, majd bólintottam.
-   Hogy van az oldalad? - kérdezte.
Felhúztam a pólóm és megmutattam neki, mire óvatosan végigsimított rajta.
-   Egész szép lett. - mosolygott, mire bólintottam, majd csöngettek.
Szegény Will úgy vélte, nem érdekel, pedig nem miatta voltam ilyen.
-   Jane, téged keresnek! - kiabált be.
Értetlenül álltam fel, majd az ajtóba léptem. Meglepődtem azon, akit láttam. Tökéletesen felismertem a régi már-már öcsémnek tekintett srácot. Őt is rossz helyekre hordta az apja, de Ő akkor még nagyon kicsi volt.
-   Szia Luke! - mosolyogtam rá, majd magamhoz öleltem.
-   Hiányoztál! - szorított magához és Én is így tettem.
-   Te is hülye gyerek! - nevettem el magam, majd elengedtük egymást.
-   Milyen nő lett belőled! - nézett végig rajtam vigyorogva.
-   Ilyen! - nevettem.
-   Ki jött Pufi? - hallottam Louis hangját magam mögül, mire sóhajtottam, majd jött közelebb.
-   Ő a barátod? - csodálkozott Luke.
-   Nem. - mondtam, majd elmosolyodtam. - Louis, Ő Luke. Egy nagyon régi haverom. - néztem fel rá.
-   Nem szeretem, ha letagadsz! - nézett le rám pimasz mosollyal, majd Luke felé fordult, de mérges lettem rá.
-   Nem járunk! - néztem fel rá mérgesen.
-   Bocsi Jane, de nem tudok maradni, de remélem azért még találkozunk! - mosolygott, majd megölelt, elköszönt Louis-tól, majd vagányan lelépett.
Louis berántotta az ajtót, majd rám nézett.
-   Most mi bajod?! - nézett rám.
-   Az, hogy ha ketten vagyunk normális vagy, különben meg egy egoista idióta, aki mindenkit lenéz! - néztem rá mérgesen karba tett kézzel.
-   Mit kell tennem ahhoz, hogy bízz bennem és a barátnőm legyél? - sóhajtott. - Amellett, hogy szakítok Danielle-lel?
-   Nagyon sokat! - vágtam rá mérgesen, majd ellöktem magamtól és felmentem.

Megint hetekig nem szóltunk egymáshoz és ha igen, akkor is csak bunkón. Megint sikerült megutálnunk egymást, pedig igazából szerettem. Szerelmes volt, csak nem tudtam mit kéne tennem és menekülni az érzés elől, okos döntésnek tűnt.
Éppen indultunk volna egy versenyre, amikor csöngettek. Leszaladtam és ajtót nyitottam.
Hatalmas szemekkel meredtem az ajtóban álló emberre, majd sírva fakadtam és szótlanul ugrottam a nyakába. El sem hittem, hogy Őt ölelhetem. Egyszerűen sírva kapaszkodtam belé és senki és semmi más nem érdekelt.
-   Apa... - motyogtam sírva, de egy pillanatra se engedtem volna el. - Hogyan? - motyogtam.
-   Valaki segített. - mondta halkan és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. - Gyönyörű vagy Borka, el sem hiszed, mennyire hiányoztál!
-   Mutatok valamit! - léptem el tőle mosolyogva, majd megmutattam a 75-öt. - Te tartottad bennem a lelket!
-   Büszke vagyok rád! - mosolygott rám és megfogta a kezem. - Megcsináltad, ami nekem nem sikerült volna.
-   De igen. - néztem a szemébe. - De ki segített?! Ismerem? Hogy köszönjem meg neki?
-   Ismered és ha kimész, meg fogod látni. - mutatott nagy mosollyal a háta mögé.
Szótlanul léptem ki. Egy Ferrari parkolt a ház előtt. Egy gyönyörű Ferrari, amitől kirázott a hideg, de az első gondolatom az volt, hogy ez az autó valami kibaszott gazdag pasié lehet, akinek nem tudom mennyit kell majd ezért fizetnem, majd nyílt az ajtaja és baszott menőn és kurva szexin szállt ki belőle Louis.
Borka, el ne ájulj! - kiabáltam magamnak. - Te magabiztos vagy, veszélyes és nem szégyenlősködhetsz! - biztattam magam, majd csöndben, ridegen léptem Louis felé.
-    Borka Jane Williams! - mondta és közelebb lépett egyet.
-    Louis William Tomlinson! - mondtam és Én is közelebb léptem, így már majdnem összeértünk.
-    Nézd mit szereztem! - mutatott fel egy mappát.
A nevem volt ráírva és rögtön tudtam, hogy az a rendőrségi aktám, majd szólásra nyitottam a számat, de közbe vágott.
-    Egy pillanat! - mondta, majd előszedett egy cigit a zsebéből, meggyújtotta, majd az öngyújtóval a mappa szélét is, ami így lángra kapott és lassan kezdett égni.
Hirtelen egy helikopter hangját hallottam, egyre hangosabban, mire az égre pillantottam. Ereszkedni kezdett és leszállt az útra, pontosan mellénk.
-   Szerintem Te tökéletes vagy és esküszöm, hogy megtanultam tortát sütni. - mondta vagányan, de nem mosolyodott el, csak nézett rám komolyan.
Ezek voltak azok, amiket elsoroltunk, amikor kihozott a kórházból.
-   Ja és elvinnélek a cukrászdához, de gondolom Te akarsz vezetni. - bökött a Ferrari-ra.
Hatalmas szemekkel néztem rá, majd elléptem tőle.
-    Kihoztad Apát a börtönből, megszerezted az aktáimat és megsemmisítetted, vettél egy Ferrari-t, intéztél egy helikoptert, vettél egy cukrászdát és megtanultál tortát sütni?! - kérdeztem tőle döbbenten. - Miattam?!
-   Igen. - bólintott, de még mindig nem mosolyodott el. - És... - kapta elő a telefonját, majd megmutatta az üzenetet, amiben szakít Danielle-lel.
-   Ezt csak miattam?! - néztem rá hatalmas szemekkel.
-   Pontosan, remélem sikerült elcsábítanom! - vigyorgott.
-   Egész biztos. - bólintottam még mindig ledöbbenve.
-   Akkor lennél a barátnőm hivatalosan is? - mosolygott rám.
-   Igen. - vágtam rá rögtön, majd megcsókoltam.
Elmosolyodott, majd vissza csókolt és kezeit óvatosan a hátamra simította.
Nagyon szívesen mélyítettem volna el ezt a csókot, de Louis elhúzódott, majd halkan mondott valamit.
-   Apukád néz minket.- mondta vigyorogva.
-   Én nem zavarok, folytassátok! - mondta Apa nagy mosollyal, majd bement és becsukta az ajtót.
-   Biztos, hogy figyel a kukkolón. - kuncogtam Louis-ra nézve.
-   Tudom, de hitessük el vele, hogy nem tudjuk. - vigyorgott, majd hirtelen helyet cseréltünk, majd a fenekemet óvatosan a csodálatos autónak döntötte és úgy csókolt meg most már Ő.
Kezeim még mindig a nyakát ölelték és óvatosan a tarkóját cirógattam.
-    Szeretlek. - motyogta az ajkaimra.
-    Én is. - mosolyodtam el.
-    Most már nem fogsz megszabadulni tőlem. - vigyorodott el, majd a homlokát az enyémnek döntötte.
-    Soha nem akartam. - kuncogtam. - Köszönöm. - komolyodtam el, majd lepillantottam a papír maradványokra a földön.
-    Ettől még rossz kislány maradsz, ugye? - vigyorgott.
-    Amíg élek. - kacsintottam rá vigyorogva.
-    Megbeszéltük. - vigyorgott.
-    Lehet egy kérdésem? - néztem rá kissé értetlenül, mire elmosolyodott, majd bólintott. - Hova lehet egy helikopterrel parkolni? - kérdeztem, mire elnevette magát.
-    Majd meglátod! - vigyorgott, majd aki a helikopterben ült beindította a motort, majd intett Louis-nak és elindult.
-    Észre vetted, hogy éppen egy Ferrari-nak préseled a fenekem? - vigyorogtam Louis-ra.
-    Igen és cseppet sem zavar. - vigyorgott rám.
-    Gondoltam. - forgattam a szemem mosolyogva, majd a farzsebébe nyúltam, ugyanis kb. mindent oda tesz.
És meg is találtam a kulcsot.
-     Tapizol? - vigyorgott.
Természetesen azt észre se vette, hogy a kezemben van a Ferrari kulcsa.
-      Persze. - vigyorodtam el, majd megmutattam neki, mit szereztem és kissé eltolva magamtól behuppantam, majd beindítottam az autót.
Elindultam, de megálltam Louis mellett és vigyorogva néztem rá.
-     Csak óvatosan, könnyű kirabolni. - kuncogtam, majd gázt adtam és elszáguldottam.
Kb. 20 kör után úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom tovább, hogy összefutok egy rendőrrel, így behajtottam a garázsba. Kiszálltam, beriasztottam az autót, majd a levakarhatatlan vigyorral léptem a házba. Az étkezőben mindenki körbeülte Apát, aki valami nagyon izgalmas sztorit mesélt, amiben nyilván részt vettem, de csak csöndben megálltam az ajtónál és hallgattam. Igen, ha valaki hallott már Apáról, az szívesen beszélgetne vele általában.
-    Borka, mit lesel? - nézett rám vigyorogva Apa. - Hidd el, hogy akárhol észre veszlek.
-    Persze. - mosolyodtam el a szememet forgatva,
-    Mi hülyeséget csináltál eddig? - vigyorgott rám.
Hát ja, Ő tényleg ismer.
-    Semmi olyan nagyon nagyot...- kuncogtam.
-    Mesélj csak! - könyökölt az asztalra.
-    Egy kicsit verekedtem, de nem volt vészes. - legyintettem mosolyogva.
-    Mutasd a sebet. - sóhajtott.
Igen, ennyire ismer!
Kuncogva mutattam meg az oldalamat.
-    Mekkora férfi? - sóhajtott halkan nevetve.
-    Nem akarod tudni... - kuncogtam.
-    Jól van, hát ha ennyi eszed van, majd megtanulod! - legyintett mosolyogva. - Remélem hallgatsz Louis-ra és hagyod, hogy vigyázzon rád! - mutatott Louis-ra, mire elmosolyodtam.
-   Persze... - húztam el a végét.
-   Jól van, meglátszik, hogy lány vagy! - mondta, majd felállt és mosolyogva megölelt.
Nagy mosollyal bújtam hozzá, ahogy csak tudtam. A földön eddig két ember van, akit mindig szívesen ölelgetek: Apa és Louis.
-   Most megyek lányom, mert meglátogatom anyádat, meg a tesóidat! - mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
-   Jó. - mosolyogtam rá, majd Én is megpusziltam.
Mosolyogva lépett ki, mire hatalmas vigyorral néztem a csapattársaimra.
-   Jó arc, mi? - vigyorogtam.
-   Az. - vigyorgott Dylen. - Megértem mit bírsz benne.
-   De az fura, hogy a Te anyukád, meg Ő... - gondolkozott Matt.
-   Megszokható. - rántottam vállat mosolyogva. - Igazából tök vicces ahogy szeretetből veszekednek.
-   Ilyeneket Én is ismerek, csak ezek nem szeretetből veszekednek. - mondta Will, miközben Louis és köztem kapkodta a tekintetét.
-   Jó, de annak vége! - vigyorgott Louis.
-   Csak nem beadtad a derekad?! - mosolygott rám döbbenten Matt, mire csak bólintottam.
-   Én arra tippeltem volna, hogy tovább lesz némasági fogadalom, vagy üvöltés. - vigyorgott Dylen.
-   Így terveztem. - kuncogtam.
-   Jó, nem muszáj mindig hangoztatnod, hogy egy faszfej vagyok. - forgatta a szemét Louis mosolyogva.
-   Amúgy... - húztam mosolyogva. - Álmos vagyok.
-   Ez annyira nem lepett meg! - nézett rám nevetve Will.
-   Jó, de na! - nyafogtam, majd felpattantam és levetődtem a kanapéra.
-   Tök jó, pár perce a barátnőm, de úgy élvezem! - nevetett Louis.
-   Hibernálom magam. - mosolyogtam rá.
-   Nem tolhatnád ezt későbbre? - kérdezte.
-   Nem valószínű. - ráztam a fejem mosolyogva. - De az attól is függ, hogy miért kell későbbre tolnom.
-   Nem publikus. - kacsintott rám Louis, mire megforgattam a szemem.
Ő odajött hozzám, majd fölém mászott és a kezeivel megtámaszkodott a fejem mellett. A szemébe néztem, elmosolyodtam, majd beleharaptam az alsó ajkamba.
-   Úgy emlékszem, megbeszéltük, hogy ezt mellőzöd. - nézett rám komolyan.
-   Tomlinson, emlékszel arra, amikor biztos voltál benne, hogy erősebb vagy nálam és jobb, már csak azért is, mert nő vagyok? - kérdeztem vigyorogva.
-   Még mindig tudom, hogy erősebb vagyok és jobb versenyző. - mondta vigyorogva.
-   Lou... - ingattam a fejem mosolyogva, majd átkaroltam a nyakát és az ujjaimmal a tarkóját cirógattam, mire sóhajtott, Én pedig ezt kihasználva hirtelen fordítottam a helyzetünkön, majd magabiztos mosollyal néztem le rá. - Fogadd el, hogy mindig nyerni fogok. - kacsintottam rá, majd huncut mosollyal leszálltam róla, egy puszit nyomtam a szájára, majd kuncogva és a fejemet ingatva mentem az ajtóhoz, felkaptam a cipőmet, zsebre vágtam a telefonom és a garázshoz mentem, majd két pillanat múlva már el is hajtottam.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

-   Itt hagyott! - jelentettem ki felháborodva, mire a fiúk felröhögtek.
-   Mert nem értesz a nőkhöz! - röhögött Dylen, mire visszamentem hozzájuk.
-   A legfontosabb, hogy mindig igazuk van! - mondta Will.
-   Jó, de azért Borka elég érdekes... - mondtam. - Mármint különleges.
-   Menj utána. - rántott vállat Matt röhögve.
Én előkaptam a telefonom, majd felhívtam. Kb. rögtön felvette.
-   Szia Louis. - mondta huncutan.
-   Te hova mentél? - kérdeztem értetlenül.
-   Világgá. - kuncogott.
-   Borka, szeretném a barátnőmmel tölteni az időmet! - mondtam.
-   Akkor találd meg... - mondta kuncogva, majd kinyomott.
-   Megörülök! - dobtam az asztalra a telefonom, majd felpattantam és a garázshoz mentem.
Igazából az első tippem az volt, hogy hazament, ezért arra indultam és mivel egy csöppet gyorsabban mentem... egy csöppet... mhm... csak egy kicsit... utolértem a gyönyörű Ferrari-t, amiben egy gyönyörű nő ült.
Kuncogva nézett rám a visszapillantóban, majd befordult a házukhoz. Én követtem Őt, majd megálltam mögötte. Kipattantam, majd mellé léptem és kinyitottam az ajtót. Szólni se hagytam, rögtön megcsókoltam szenvedélyesen, de eltolt magától mosolyogva.
-   Lou, nem biztos hogy így kéne közölni a családommal. - kuncogott.
-   Miért, szerintem tökéletes, ha csak azt hallják, ahogy a nevemet nyögöd. - vigyorogtam rá. - Akkor biztosan határozottan felfogják a tényeket.
-   Mondták már, hogy nagyon diszkrét vagy? - kérdezte mosolyogva.
-   Nem. - ráztam a fejem.
-   Na hát ez nem véletlen! - vágta rá mosolyogva, mire elnevettem magam, majd elléptem, így ki tudott szállni, majd megindultunk befelé.
Óvatosan közelebb lépett hozzám és a kezét az enyémbe csúsztatta, mire elmosolyodtam, majd megfogtam a kezét.
Ritkán volt olyan addig, hogy Ő kezdeményezzen valami ilyesmit, vagy esetleg Ő öleljen meg, de a csókot is csak ritkán...
Benyitott, mire mindenki ránk nézett.
-   Helló család! - vigyorodott el.
-   Én tudtam! - sikított Alison a kezünket nézve, majd felugrott. - Már akkor tudtam, amikor elkaptad! - nézett rám vigyorogva. - Úr Isten, megéltem, hogy a nővérem szerelmes! - sikította, majd Borka nyakába ugrott.
-   Alison, nyugi! - nevetett Borka, majd magához ölelte a húgát.
-   Én már rég tudtam. - rántott vállat Harry vigyorogva.
-   És miért nem mondtad?! - nézett rá felháborodva Borka anyukája, Harry anyukája, Gemma és Rick.
-   Mert hivatalosan nem voltak együtt! - rántott vállat röhögve.
-   Azt mondtad, hogy Te sosem leszel szerelmes! - vigyorgott Borkára Gemma.
Mire Ő mosolyogva vállat rántott.
-   Már hogy ne lenne szerelmes?! - forgatta meg a szemét Rick. - Végre talált valakit, aki ellenfele lehet, ráadásul veszekedhet valakivel.
-   Nem is veszekszem mindig, csak gyakran. - szólt közbe mosolyogva Borka, mire mosolyogva néztem le rá.
-   Én Louis-ról nem hittem volna, hogy szerelmes lesz! - jelentette ki Harry.
-   Én sem. - mondtam.
-   Hát Én sem. - mondta Borka.
-   Nem is hittél nekem. - néztem le rá mosolyogva.
-   Nehéz volt. - bólintott mosolyogva.
-   Büszke vagyok rád Borka. - mosolygott rá az apja.
-   Köszönöm. - mosolygott igazán boldogan a lány, de nem engedte el a kezem.
-   Olyan aranyosak vagytok! - olvadozott Alison.
-   Hagyjátok már Őket! - szólt a családra Anne mosolyogva.
Borka mosolyogva indult meg a lépcső felé, mire kérdés nélkül követtem.
-   Megtisztelő utánad koslatni. - nevettem el magam, mire Ő is elnevette magát. - Bár már hozzá szoktam.
-   Hát igen. - fordult meg vigyorogva, elengedte a kezem és karba tett kézzel nézett rám, mivel Én lejjebb voltam a lépcsőn, egy magasak voltunk. - A versenypályán hozzászokhattál, hogy hátulról látsz! - vigyorgott magabiztosan.
Én hasonlóan elmosolyodtam és felléptem arra a lépcső fokra amelyiken Ő állt, így rögtön látszott, hogy magasabb vagyok és nagyon közel álltunk egymáshoz, különben Ő seggre ült volna, Én pedig leestem volna.
-   Túl magabiztos vagy! - ráztam a fejem mosolyogva.
-   Szokj hozzá Tomlinson! - vigyorgott. - Fogadd el a tényt, hogy egy lány jobb versenyző nálad... - cukkolt vigyorogva, mire hirtelen feldobtam a vállamra, de úgy tettem, mint aki nem bírja el és fejre ejtené, mire sikított és a lábamba kapaszkodott! - Louis! - sikított ijedten.
-   Hol a bátorságod Pufi? - kérdeztem tőle vigyorogva.
-   Tegyél le! - morgott.
-   Nem foglak. - jelentettem ki vigyorogva.
-   Louis! - nyafogott, mire Én elhelyeztem kényelmesen a vállamon.
-   Így jártál nagyszájú! - csaptam a fenekére, mire Ő rácsapott az enyémre.
Vigyorogva csikiztem meg a talpát, mire sikított és nevetni kezdett.
-   Louis! - sikítozott és mocorgott.
-   Van valami problémád? - kérdeztem és abbahagytam szegény kínzását, majd visszatértem a családjához, akik vigyorogva figyelték a kis harcunkat.
-   Az egyetlen problémám Te vagy! - közölte nevetve.
-   Sajnálom. - rántottam vállat, majd a fenekére csaptam.
-   Fejezd be! - parancsolt rám, de azért a hangján hallatszott a mosoly.
-   Miért? - kérdeztem vigyorogva.
-   Mert a fenekemen lesz a tenyérnyomod, ezen kívül meg nem jó! - mondta nyekeregve.
-   A tenyérnyomomat úgyis csak Én fogom nézni. - mondtam pimasz vigyorral, majd megint rácsaptam.
-   L... - nyafogott volna, de közbe vágtam és ugyan úgy nyafogtam a nevem, ahogy Ő eddig.
Elnevette magát, majd sóhajtott.
-   Nem ilyen a hangom! - mondta nevetve.
-   Igazad van, egy kicsit idegesítőbb. - cukkoltam tovább, mire elkezdett a levegőbe rugdalózni. - Utoljára akkor láttalak így, amikor bevettelek a csapatba. - mondtam vigyorogva.
-    A fejembe folyik a vér. - sóhajtott, mire letettem.
Mérgesen nézett rám.
-   Tök kicsinek érzem magam melletted! - mondta morogva.
-   Mert kicsi is vagy. - mosolyogtam rá. - Egy kicsi pufi vagy! - húztam magamhoz mosolyogva.
-   Nem rég még nem voltam az ízlésed. - morgott, de az arcát a mellkasomba fúrta.
-   Olyan vagy mint egy házsártos vénasszony! - mondtam mosolyogva és a fenekére csaptam, mire szúrós szemmel nézett fel rám.
Pontosan a szemébe néztem mosolyogva, hiszen tudtam, hogy nem sokáig lesz ilyen kis pukkancs. Kb. két másodperc múlva elmosolyodott.
-   Tudom mi vagy? - mosolyogtam rá. - Egy kis pukkancs! - csikiztem meg, mire nevetve bújt közelebb hozzám, ami már szinte lehetetlen volt, de Ő megoldotta.
-   Nemrég még senkinek nem hagytad, hogy Pufinak hívjon! - mondta vigyorogva Harry, mire Borka elkomolyodott és megfordult.
-    Neked most sem hagyom! - vágta rá karba tett kézzel.
-    Harry, akadj le róla! - nézett rá sóhajtva Gem mosolyogva. - Szerelmes! - vigyorgott. - Láttad már Jane-t valakivel úgy, hogy nem volt vad, beszólogatós és hagyta nyerni? - vigyorgott a bátyjára. - Sőt, olyat láttál már, hogy Jane csöndben tűri, hogy valaki közli vele, hogy kicsi, vagy pufi, vagy hasonlók? - mosolygott Gemma. - Louis mellett sokkal szelídebb!
-    Senki mellett nem vagyok szelíd! - vágta rá Borka, mire elmosolyodtam és hátulról megöleltem.
-    Fogadd el Borka, nem hívunk kislánynak, viszont megpuhultál! - mosolygott rá az apja, mire unottan sóhajtott és a mellkasomnak dőlt.
-    Fogadjunk, hogy Louis tud a priuszodról! - nézett rá mosolyogva Rick.
-    Mármint arról amit eltüntetett? - vigyorgott a kiscsaj előttem.
Nagy mosollyal nyomtam puszit az arcára.

* Borka Jane Williams szemszöge *

Imádom, hogy Louis ennyire édes és törődő velem. Nem zavar tőle semmi, csak legyen velem! 

-    Ne mondd, hogy eltűnt rosszaságod bizonyítéka! - mosolygott rám Harry. 

-    De igen! - bólogattam vigyorogva. 

-    Annyira édes, hogy folyamatosan mosolyogsz! - mosolygott rám Gemma. 

-    Láttátok milyen kocsival jöttem? - mosolyogtam. 

-    Olyannal amit megérdemelsz! - mosolygott rám Apa. 

-    Kitalálom! - vigyorgott Alison. - Kaptál Ferrari-t! 

Én csak bólogattam. 

-    És helikoptert és megtanultam tortát sütni! - büszkélkedett vigyorogva Louis a húgomnak. 

-    Az biztos, hogy nem fogod felgyújtani a konyhát? - néztem fel rá mosolyogva. 

-    Ha hagyod hogy süssek, nem. - vigyorgott rám. 

-    Nem rajtam múlik. - forgattam meg a szemem. 

-    Mert nem láttál még ruha nélkül. - súgta vigyorogva. 

-    Jó, gyönyörű vagy, legyél büszke... - forgattam a szemem, majd elléptem tőle, de megfogtam a kezét. - Na, most megyünk mert nem itt lakom. - mondtam a fura magyarázatot, majd elindultam az ajtó felé. - Sziasztok! - mondtam, majd kiléptem rajta.
-   Ugye nem akartál itt hagyni? - jött utánam Louis szórakozott mosollyal.
-   Soha. - mosolyogtam rá.
-   Őrült egy nőszemély vagy! - húzott magához mosolyogva.
-   Szeretlek! - mosolyogtam.
-   Én is! - szorított magához, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Hirtelen ötlettől vezérelve ellöktem magamtól Louis-t, majd bepattantam a kocsiba.
-    Verseny hazáig! - vigyorogtam rá.
Az autójához szaladt és egyszerre indultunk. Természetesen Én nyertem és vigyorogva néztem rá, amikor kipattantam. Kiszállt, majd rögtön odaléptem hozzá és nyakát átkarolva megcsókoltam. Szokásom szerint most is a tarkóját cirógattam.
-    Imádlak! - mondta, mikor óvatosan elhúzódtunk egymástól, de miközben beszélt, ajkaink súrolták egymást.
-    Én is! - mosolyogtam vidáman, majd kezeimet mellkasán végigsimítva a csípőjére csúsztattam ujjaimmal óvatosan a pólója alatt érintve csípő csontját.
-    Hülyeség volt hagynom, hogy kitapasztald, mik a gyengéim. - morogta mosolyogva, mire kuncogtam.
-    Nem feltétlenül! - kuncogtam. - Végül is, a mai nap szerintem elég különleges...
-    Mikor lettél ilyen feltüzelt? - kérdezte vigyorogva.
-    Minden pillanatban, amikor rád nézek. - kacsintottam rá.
-    Szegénykém, nem hagyhatom, hogy ennyire kívánj! - vigyorgott, majd az ölébe kapott és a Ferrari felé vitt, de megállítottam.
-    Ne merd! - szóltam rá, mivel tudtam, hogy a motorháztetőre akar ültetni.
-    Lecserélsz? - vigyorgott.
-    Eszemben sincs, de ezt az autót nem roncsoljuk! - mondtam határozottan, mire a saját autójának a motorháztetejére ültetett, de eszében sem volt elengedni.
Vigyorogva futtatta végig rajtam éhes szemeit, de nem ételre vágyott, egészen másra.
-    Imádom a tudatot, hogy az enyém vagy. - morogta a fülembe, mire elvigyorodtam, majd egy csókot nyomtam nyakára, mire sóhajtott egyet.
-    Nem vagyok a tied. - mondtam vigyorogva. - Az, hogy a barátnőd vagyok, nem azt jelenti, hogy a tulajdonod is Lou! - mondtam, majd megint egy csókot hagytam nyakán, de ezt már nem bírta csöndben, halkan nyögött egyet, mire huncut mosoly terült el az arcomon, elhúzódtam a nyakától és végigfuttattam rajta a szemem, majd egy szenvedélyes csókkal akartam fokozni benne a vágyat, mely sikerült is, rögtön visszacsókolt, de ellöktem magamtól, majd vigyorogva lehuppantam az autójáról és megindultam a ház felé.
-   Borka, ugye ezt nem gondolod komolyan?! - szólt utánam mérgesen, mire megnőtt a vigyorom, majd hátra fordultam.
-   Szeretlek Tommo! - dobtam neki puszit kuncogva, majd beléptem a házba.
-   Megint otthagytad? - kérdezte vigyorogva Will, mire kuncogva bólintottam.
-   Nem fogja sokáig tűrni, hogy ezt csinálod! - mondta Dylen a fejét ingatva, mosolyogva.
-   Azzal csak magának tesz jót, ha Louis-t hergeli. - vigyorgott perverzen Matt.
-   Hagyjatok már! - nevettem el magam, majd a konyhába igyekeztem.
Kivettem a hűtőből egy jégkrémet, majd lehuppantam vele a kanapéra.
-   Borka! - jött felém az ajtó felől Louis és mérgesnek tűnt, mire elmosolyodtam.
Elém lépett, asszem fölényre vágyott, de nem jött össze, mert bátran néztem a szemébe, nem érdekelt, hogy mennyivel alacsonyabb vagyok.
-   Igen? - kérdeztem vigyorogva.
-   Velem jössz! - közölte határozottan.
-   Szerintem inkább Te jössz velem! - vigyorodtam el, majd egyet hátrébb lépett a kanapétól.
Én felálltam, majd jégkrém evés közben elkaptam a kezét és megindultam felfelé. A szobám felé húztam, majd becsukta maga után az ajtót, kivette a kezemből a jégkrémet, ami a szemetesben végezte és hirtelen ajkaimnak esett. Teljesen érezhető volt már a csókjában is, hogy rengeteg vágy van benne, amivel már nem bír.
Hirtelen felkapott csók közben, majd először hátamat az ajtónak döntötte, majd egyik kezével elengedett és kulcsra zárta az ajtót, de a csókot nem szakította meg.
Itt tudatosult bennem, hogy búcsút inthetek ártatlanságomnak, de ezt cseppet sem bántam, mindennél jobban akartam Louis-t.
-   Louis... - húzódtam el egy pillanatra, de közbe vágott már lihegve.
-   Vigyázom rád Borka! - nézett egyenesen a szemembe. - Te vagy a mindenem, nem hagynám, hogy bajod essen. - mondta arcomat pásztázva, mire elmosolyodtam. - Ezt viszont kibaszottul élvezni fogod! - kacsintott, majd ellépett az ajtótól újra a számra tapadva és az ágy felé vitt.
Ledöntött rá, de közben rögtön fölém mászott. Megszakadt nyelvünk szenvedélyes csatája, viszont szájával a nyakamra tapadt és ott foglalatoskodott, mely nekem leírhatatlanul tetszett. Beletúrtam tökéletes hajába, ezzel tönkretéve azt, majd kissé meghúztam, miközben sóhajtottam egyet. Mivel egy szürke lenge pólót viseltem, könnyen alá csúsztatta kezeit, de nem húzódott el nyakamtól és először az oldalamat simogatta, majd egyik kezét oldalamról fenekemre csúsztatta és erősen megmarkolta azt, mire halkan felnyögtem. Éreztem, ahogy Louis már nem tapad a nyakamra, viszont szája hozzá ér és elmosolyodott a reakcióm miatt. Hirtelen visszacsúsztatta másik kezét is a pólóm alá, majd mindkét kezét melleimre csúsztatta, melyeket melltartó fedett, de közben újra számra tapadt. Kezeimmel a pólója alá nyúltam, s izmos hátát simogattam. Egy ideig így masszírozta melleimet, majd megunta, se egy mozdulattal lehúzta rólam a pólót. Végigfuttatta tekintetét egész felsőtestemen, majd szeme megakadt melleimen.
-   Imádlak, annyira tökéletes vagy! - mondta nyögve, mire elvigyorodtam, majd ellentmondást nem tűrve löktem a hátára, miközben fölé kerekedtem.
Nem hagyhattam, hogy Ő teljesen fölöltözve legyen.
Ahogy ráültem, éreztem a feszültséget a nadrágjában, mire megnőtt a magabiztos vigyorom. Kezeimet lecsúsztattam pólóval fedett felsőtestén egészen nadrágja széléig, majd elkaptam a pólója alját és levettem róla. Vigyorogva néztem végig rajta, de éreztem, ahogy Ő az Én testemet pásztázza. Pólóját megfogtam, s a hátam mögé hajítottam, mely így valahova a szoba másik felére eshetett. Előre hajoltam, majd először egy csókot nyomtam a szájára, majd a nyakára, majd az egész felsőtestét csókokkal hintettem be, egészen nadrágja széléig. Mikor oda elértem felpillantottam rá, mire vágyakozva, szexin megnyalta alsó ajkát. Már éreztem, hogy a folyamatos mozgolódásom miatt még kevésbé volt kényelmes Louis-nak a hihetetlenül szűk, fekete farmer. Tudtam, hogy minden vágya, hogy leszedjem róla azt a nadrágot, de nem adtam meg neki ezt az örömöt, inkább lentről felfelé végignyaltam felsőtestét, mire felnyögött, de ez már nem volt halk. Vigyorogva nyomtam szenvedélyes csókot ajkaira, de közben Ő mindkét kezét fenekemre csúsztatta és erősen belemarkolt, így belenyögtem a csókba. Elhúzódott és vigyorogva nézett végig arcomon.
-   Ne tartsd vissza, hadd tudják, hogy mennyire jó neked! - vigyorgott, majd végigfuttatta rajtam szemeit, s melltartóm kapcsát könnyen kipattintva attól is megszabadított.
Ezután maga alá gyűrt, s melleimet csókolgatta, szívogatta, s masszírozta. Mikor elegem lett abból, hogy Ő kínozhat engem, fordítottam helyzetünkön, majd kipattintottam nadrágján a gombot, lehúztam a cipzárt és megszabadítottam feszes nadrágjától. Vigyorogva pillantottam a dudorra alsójában, melyet csak is Én okoztam. Szemeimet végigfuttattam egész testén, s megint tökéletesnek találtam Őt. Kihasználta ezt a helyzetet, s maga alá fordított, majd először egy csókot nyomott a számra, mely kissé elnyúlt, majd fentről lefelé haladva végigcsókolta felső testem, s mikor elért nadrágom széléhez egy pillanat alatt kipattintotta a gombot és már le is varázsolta rólam.
-   Bírom a stílusod! - kacsintott vigyorogva, mire lepillantottam a bugyimra, mely fekete volt, elején egy masnival és a szélén csipkés.
Elvigyorodtam látván önelégült fejét, majd lehuppant rólam, s ezzel a lendülettel magára rántott. Fejemet hátra döntve túrtam a hajamba, ami eddig arcomba lógott, de ez a cselekedetem még inkább beindította Louis-t, ezt éreztem az alsóján keresztül. Fogta magát és egy pillanat alatt már megint Ő támaszkodott fölöttem. Szenvedélyesen csókolt, miközben egyik keze levándorolt a bugyimhoz, majd csók közben elégedett vigyort eresztett.
-   Valaki nagyon nedves... - mondta szexi vigyorával.
Megéreztem a kezét ott bugyin keresztül és rögtön hangos nyögés tört fel belőlem, majd kezeimet hajába vezettem, majd meghúztam azt, mire Ő is felnyögött. Közben nyakát csókolgattam és hagytam rajta egy élénk szívásnyomot. Közben Louis még mindig bugyim környékén foglalatoskodott. Hirtelen megunta ezt, s benyúlt a bugyimba, majd ujjaival izgatott tovább, mire egy hangos nyögés lett a válaszom.
-    Lou! - nyögtem hangosan, mire elvigyorodott.
-    Mit szeretnél Pufi? - kérdezte vigyorogva.
Nem tudtam válaszolni, ugyanis folyamatosan ziháltam, hiszen ujjával körbe írta bejáratomat folyamatosan, mellyel megállás nélkül engem ingerelt. Nem bírtam magammal, hirtelen fölé kerekedtem, egy csókot nyomtam a szájára, végigpusziltam mellkasát, majd ahogy elértem alsójának széléhez beleakasztottam mutató ujjam, majd vigyorogva néztem fel rá. Szemében láttam, hogy bármit megtenne azért, hogy most azonnal szedjem le róla az utolsó ruhadarabot, ami a testét fedte, pont ezért akartam még inkább hergelni. V vonalához hajoltam, majd először egy csókot nyomtam rá, mire hangosat nyögött, majd szívogatni kezdtem és egy igencsak élénk szívásnyomot hagytam rajta, majd már magammal sem tudtam mit kezdeni, így megszabadítottam az alsójától, s elhajítottam azt. Végignéztem hatalmas méretén, majd átfutott az agyamon, hogy pár pillanat múlva bennem lesz. Megnyaltam a számat, de Lou-nak nem jött be, hogy hozzá sem érek, így fogta magát, s fordított a helyzetünkön. Kezét újra bugyimba vezette, s folytatta eddigi tevékenységét, majd hogy még ezt is fokozza hozzám dörgölőzött. Ezt már nem bírtam.
-   Lou! - nyögtem fel hangosan, miközben meghúztam a haját.
-   Mi az szépségem? - vigyorgott pimaszan. - Mit szeretnél?
-   Téged! - próbáltam normálisan beszélni, de lehetetlen volt.
-   Ezt? - kérdezte, majd ujjával belém hatol.
Hangosat nyögtem, akkorát, hogy zengett a szoba. Nagyon nehezemre esett bármit is mondani, ugyanis már három ujjával pumpált.
-   Tommo! - nyögtem hangosan, mire ujjait megállította.
-   Igen Borka? - kérdezte hatalmas önelégül vigyorral.
-   Nem az ujjaidat akarom! - nyögtem zihálva, miközben a szemébe néztem.
-   Mondd Tökéletességem, mit akarsz? - kérdezte, miközben ujjaival kihúzódott belőlem, majd farkát csiklómhoz dörzsölte.
-   A farkad! - nyögtem hangosan, szinte kiabáltam.
-   Kérésed számomra parancs! - vigyorgott, majd farkára felgörgetett egy gumit, de mielőtt belém nyomódott volna, szemembe nézett, se elmosolyodott. - Ne aggódj, vigyázom rád, csak légy önmagad és élvezd! - mondta, de Én cseppet sem féltem, nem arról vagyok híres.
Nem mondtam semmit, csak elfogadtam, hogy ilyen édes és ennyire törődik velem, így csak mosolyogva bólintottam egyet, s kezeimet hajába vezettem, mire lehajolt hozzám, s megcsókolt miközben belém nyomódott. Sikítani tudtam volna a fájdalomtól, de nem mutattam. Louis tekintettel volt rám, csak az arcomat fürkészte és nem tett semmit, várta, hogy a fájdalom enyhüljön, ami be is következett. Addig összeszorítottam szemeimet, s úgy vártam, de már kinyitottam a szemem, majd bólintottam egyet. Először lassan kezdett lökni, majd egyre gyorsabban, s gyorsabban. Mikor úgy éreztem, Louis kezd kifáradni, fordítottam a helyzetünkön.
-   Ülj bele! - nyögte, mire tettem amit parancsolt, s mindketten hatalmasat nyögtünk.
Tetszett, hogy Én irányítottam. A szobát a nyögéseink töltötték meg, s Lou nevét kiáltva értem el a gyönyört. Természetesen megvártam, míg Lou is elmegy, aki nevemet üvöltötte közben, majd leszálltam róla. Kidobta a gumit, majd visszafeküdt mellém. Mindketten hangosan szuszogtunk, s ez volt az egyetlen zaj a szobában.
-   Szeretlek! - motyogta Lou, miközben közelebb húzott magához, így fejemet a mellkasára döntöttem.
-   Én is. - mosolyodtam el fáradtan, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-   Hidd el, hogy ez volt életem legszenvedélyesebb, legszerelmesebb, legjobb szexe. - mondta szuszogva, mire elvigyorodtam.
-   Tudod, hogy mindig első vagyok. - vigyorogtam.
-   Jelen pillanatban Én is első vagyok neked! - vigyorgott.
-   Azért nem hinném, hogy minden csajnak elveszed a szüzességét, rögtön azután, hogy megismerted az apját. - vigyorogtam.
-   Nem, valóban nem. - nevette el magát. - Gyere! - mondta, miközben felült.
-   Hova? - kérdeztem lustán.
-   Zuhanyozni! - mondta mosolyogva.
-   Nem akarok! - nyafogtam lustán.
-   Büdösek vagyunk. - mondta mosolyogva.
-   Mindketten azok vagyunk, senki nincs itt rajtunk kívül, szerintem semmi akadálya annak, hogy büdösek maradjunk. - rántottam vállat, de Ő közben már felállt és arra várt, hogy menjek vele.
-   Szerinted semmivel nem tudlak rá venni, hogy velem gyere? - kérdezte vigyorogva.
-   Nem valószínű. - ráztam a fejem.
-   És ha megmutatom, mit tudok a nyelvemmel? - kérdezte vigyorogva.
Rögtön értettem, mire gondol, de inkább tettettem a hülyét.
-   Mire gondolsz? - kérdeztem rezzenéstelen arccal.
-   Gyere! - biccentett a fürdő felé.
Sóhajtva keltem fel és indultam meg vele. Amint beértünk a fürdőbe, felkapott az ölébe, és a mosógépemre ültetett fel. Rögtön megcsókoltam szenvedélyesen, majd nyelveink táncolni kezdtek. Közben megfogta a térdeimet, szétnyitotta a lábaimat, így közéjük lépett, mire lábaimmal átkaroltam a csípőjét. Éreztem, hogy miközben kezei bejárják egész testem, megint kezd beindulni, s ez velem is így volt. Kezeit levezette a fenekemre, majd miközben erősen belemarkolt, megemelt s belépett a kádba, de mivel erősen markolta meg a fenekem, kissé megemeltem magam, így hozzádörgölőztem, amivel hatalmas nyögést értem el. Egy kézzel tartott és közben megnyitotta a vizet, mely forró volt, de kellemesen forró. Közben folyamatosan szenvedélyesen csókolt, s a fenekemet markolászta. Én már annyira nedves voltam, hogy a vízen kívül a nedvem is a lábamon folyt, de ezt Louis is észrevette.
-   Kibaszottul élvezni fogod! - nyögte, majd óvatosan letett, Ő is leült, majd mivel terpeszben ült, óvatosan lábai közé húzott.
Rögtön 3 ujját feldugta nekem, s pumpálni kezdett. Egyre gyorsabban pumpált, s az csak növelte az élvezetet, hogy a fürdőben hatalmas volt a pára és folyamatosan folyt rajtunk a forró víz.
-   Borka, már attól elmegyek, hogy nézlek! - nyögött Louis vigyorogva.
Én nem tudtam válaszolni, hiszen már a kád szélét markolásztam, a számat harapdáltam.
-   Engedd ki! Hallani akarom! - nyögte Louis zihálva, mire hangosat nyögtem és közben hátra billent a fejem.
Louis valóban élvezte, hogy nézi, s másik kezével magát kezdte kielégíteni, ami még inkább fokozta az egészet. Egyszerre mentünk el, egymás nevét kiabálva.
Louis kihúzta belőlem az ujjait, majd lenyalta róluk a nedvem, ami iszonyat szexi volt.
-   Rendesen meg akarlak kóstolni! - nyögte Louis, majd megcsókolt.
Utána nyakamhoz hajolt, s egy pontot erősen megszívott. Utána az oldalamon lévő heget végignyalta, majd azon is hagyott egy szívásnyomot. Utána a csípőmön is, majd végigcsókolta az egyik combomat a térdemig, majd onnan visszafelé haladt, de már a combom belső felén, majd mikor közel ért a bejáratomhoz felnyögtem. Megtalálta az érzékeny pontom, majd ezt kihasználva azon egy az eddigieknél még nagyobb szívásnyomot hagyott. Utána már nem habozott, nyelvével belém hatolt, ami nekem hatalmas örömöt okozott, ezért hangosat nyögtem. Gyorsan mozgatta nyelvét, s közben Én a hajába túrtam, néha meghúztam azt. Mikor már éreztem, hogy mindjárt elmegyek, végignéztem Louis testén, majd megpillantottam tökéletes fenekét, ráadásul pucsított, így nem bírtam ki, oda nyúltam és erősen megmarkoltam, de közben elértem a gyönyört, így még erősebben markoltam, miközben izmaim elernyedtek.
-   Lou! - sikítottam a gyönyörtől.
Hangosan ziháltam, s hátradőltem a kádban. Louis vigyorogva figyelte, amit elért nálam. Teljesen kifáradtam, de nem bántam, hiszen soha nem volt részem hasonló dologban.
-   Megérte veled jönnöm. - vigyorodtam el.
-   Én megmondtam. - vigyorgott önelégülten, majd elvette a tusfürdőmet a kád széléről és közelebb mászva hozzám a mellkasomra nyomta, mely így lassan lefolyt a melleimen, a hasamon, Louis pedig ezt a száját nyaldosva figyelte, miközben megint kezdett beindulni.
Hirtelen közelebb húzott magához, majd a hátamra is nyomott és várta, hogy lefolyjon. Elvigyorodtam, majd letámaszkodtam a kád aljára, Louis-nak oldalt fordultam, ráültem a lábaimra, s pucsítottam. Megvárta, míg lefolyik a fenekemen, s közben egyre izgatottabb lett, majd mikor lefolyt, két kézzel megmarkolta a fenekem, s közben felnyögött. Négykézlábra állított, majd belém hatolt. Megint nyögések töltötték be a szobát, de szerintem még a házat is, de már mindketten hamar elmentünk.
-   Borka, gyakrabban zuhanyozhatnánk együtt! - lihegett vigyorogva.
-   Igen, egyet értek! - kuncogtam lihegve, majd az ölébe ültem, s megcsókoltam.
-   Annyira gyönyörű vagy! - simogatta az arcom mosolyogva. - Az Én Pukkancskám!
-   Lehet, hogy most már tényleg lezuhanyozhatnánk. - kuncogtam.
-   Lehet. - bólintott, majd felálltam, s Ő is.
Megfürdettük egymást, majd meg is törölköztünk. Louis csak egy alsót vett fel, Én pedig egy bugyit, egy rövidnadrágot és Lou pólóját.
-   Olyan kis szexi vagy! - vigyorgott rám.
-   Mondja a tökéletes, izmos pasi, alsóban, a dagi csajra rövidnadrágban és egy hatalmas pólóban. - nevettem el magam.
-   Maradj már! - vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra.
-   Éhes vagyok. - jelentettem ki.
-   Én is. - bólintott, majd megfogta a kezem és kinyitotta az ajtót, majd kiléptünk rajta.
Lementünk a lépcsőn, majd a srácok mind minket bámultak.
-   Én megmondtam! - vigyorgott Matt.
-   Mit? - kérdezte Louis.
-   Azt, hogy ki fogod nyalni! - vágta rá Will.
-   Komolyan nincs jobb elfoglaltságotok, mint megbeszélni a szexuális életünket? - kérdezte Louis felháborodva, mire elvigyorodtam.
-   Tudod, sajnos nekik nincs! - vigyorogtam pimaszan, mire Lou elvigyorodott és pacsiztunk.
-   Tőletek zengett a ház! - közölte vigyorogva Dylen.
-   Megbántad, hogy bevetted a csapatba? - biccentett felém Will vigyorogva.
-   Soha. - vágta rá Louis, majd a csípőmnél fogva közelebb húzott magához és belepuszilt a nyakamba, mire átöleltem oldalról. - Soha nem találnék nála jobbat!
Hirtelen valaki feltépte a bejárati ajtót, majd Conrad meglepetten nézett rám.
-   Mi ez?! - mutatott ránk, mire elvigyorodtam.
-   Hát nem két kiskacsa! - vigyorogtam.
-   Most ti komolyan együtt vagytok? - kérdezte, mire bólintottunk. - Tökéletes! Ezzel tuti imádni fognak!
Hirtelen megint nyílt az ajtó és Gemma lépett be rajta, mögötte pedig Harry.
-   Megmondtam! - sikította ugrálva Gem. - Én tudtam!
-   Ez nem jelenti, hogy lefeküdtek! Louis majdnem mindig így császkál, Jane pedig sűrűn van Louis pólójában és fel van öltözve. - sorolta Harry.
-   Igen, de általában Jane lusta lenne felöltözni, inkább csak egy bugyi lenne rajta és mindkettőjüknek vizes a haja! - vigyorgott rá Gemma karba tett kézzel.
-   És ha együtt zuhanyoztak? Nem kötelező olyankor szexelni! - mondta Harry, majd ijedten nézett végig rajtunk, de végül Louis-n állapodott meg a tekintete.
-   Tényleg nem muszáj! - bólintott egyet, de kicsit meglepett volt az arca.
Én majdnem elröhögtem magam. Ha Hazza tudná miket műveltünk, szerintem már rég vége lenne Louis-nak.
Gemma vigyorogva pillantott rám.
-   Nem azért csináltuk, mert kötelező volt. - jelentettem ki lazán.
-   Mi van?! - kiáltott fel Hazz, mire elnevettem magam.
-   Hazz, nagyon szeretlek, de felnőtt nő vagyok és ez ellen nem tehetsz semmit! - mosolyogtam rá, majd odamentem hozzá és megöleltem. - Szerintem gyorsan ölelj vissza és vigyorogj, mert tudod, hogy nem ölelgetlek sűrűn. - ajánlottam, mire visszaölelt.
-    Vigyázott rád? - súgta.
-    Igen. - kuncogtam.
-    És tudta, hogy...
-    Igen. - sóhajtottam.
-    És, izé... jó volt? - motyogott bizonytalanul, mire elnevettem magam.
-    Igen Harry, egyéb kérdés?
-    Van! - vágta rá ijedten. - Ugye védekeztetek?
-    Harry rohadj már meg! - röhögött Louis. - A legjobb haverod vagyok!
-    Tudom, de az egyetlen legjobb haverom, aki megdugta az unokahúgom! - mutatott rá.
-    Nem is egyszer... - vigyorogtam pimaszan.
-    Szerintem csönd! - mutatott rám Harry mérgesen, mire hasba vágtam.
-    Szerintem még mindig Én vagyok! - vigyorogtam.
-    Sátáni nőszemély! - motyogta Harry. - Anya meg Apa tudja? - kérdezte.
-    Hogyne tudnák, végül is rögtön felhívtam őket, nem?! - néztem rá idiótán. - Fogadd el, hogy nagylány vagyok és nincs szükségem arra, hogy mindig megvédj! - dühöngtem, majd megindultam fel a lépcsőn.

* Harry Edward Styles *

-   Miért nem tudja megérteni, hogy csak jót akarok neki?! - dühöngtem. 

-   Mert egy idióta, önfejű, hirtelen haragú, utálatos ribanc vagyok! - kiabált le Jane. - Ráadásul megfojtasz a jót akarásoddal! Nem vagyok kislány! - kiabált le. 

-    Te mindent hallasz?! - kiabáltam. 

-    Igen, úgyhogy ha itt lettél volna, fültanúja lettél volna annak, hogy a féltett unokahúgodat keményem megbasszák! - kiabált le, mire Louis és a srácok elnevették magukat pimaszságán. 

-   Idegesítő liba vagy! - kiabáltam, majd meghallottam, hogy lefelé trappol. 

-   Tudom! - vágta rá, s közben már megláttam. - Remélem vágod, hogy Te is rohadt idegesítő vagy a tutujgatásoddal. - vigyorodott el önelégülten. 

-   Én csak vigyázni akarok rád! - mondtam karba tett kézzel. 

-   Túlzottan! - vágta rá. 

-   Ez a dolgom! Az unokahúgom vagy! - vágtam rá. 

-   Amúgy is, csak magadnak köszönheted, hogy lefeküdtünk, mert Te hurcoltál el arra a versenyre! - vigyorgott okosan. 

-   De nem mondtam, hogy legyetek szerelmesek! - sóhajtottam. - Utáltátok egymást! 

-   Emlékszel Tomlinson? - vigyorgott Louis-ra pimaszan. 

Megjelent a versenyszellem. 

-   Tudod, amikor életemben először győztelek le?! - vigyorgott és Lou elé lépett. 

Louis megfogta Jane kezeit, majd nyakához vezette őket, így az unokahúgom tudta, hogy mit szeretne Louis, rögtön átkarolta a nyakát, majd vigyorogva nézett fel rá, miközben Louis kezeit lecsúsztatta a derekára. Szúrós szemmel néztem kezét, nehogy lejjebb csússzon a fenekére, de Tommo tudta, hogy figyelem. Természetesen a pufi lányka idegesíteni akart, így Louis kezét megfogta a csuklójánál és lejjebb tolta, amíg Lou már a fenekét fogta. 

-   Hazza engem fog megverni, nem téged! - vigyorgott rá Louis félig nevetve. 

-   Megvédelek. - rántott vállat. 

-   Mintha itt se lennék! - forgattam a szemem. 

-   Szóval! - húzta el az Ó-t Jane, miközben megint Louis nyakát ölelte. - Tudod, azóta már sokszor legyőztelek, de szerintem akkor esett a legszarabbul az egódnak, hogy lenyomott egy lány! - incselkedett Jane. 

-   Tudod iszonyatosan idegesítő pukkancs vagy! - mondta Louis, majd hirtelen felkapta és a hátára dobta. 

-   Tegyél le! - mondta nevetve Jane, mire Louis letette, majd neki háttal magához húzta, és hátulról átölelte. 

-   Szeretlek! - nézett fel Louis-ra Jane. 

-   Én is! - nyomott puszit a fejére Louis mosolyogva. 

-   Szóval a helyzet az, hogy nem lesz bejelentés, egyszerűen az utcán is így viselkedtek, veletek lesz teli minden újság és majd aztán elmondjátok! - magyarázta Conrad. 

Végül mind együtt vacsiztunk, majd Conrad, Harry és Gemma leléptek. A srácok leültek tv-t nézni, míg Én unottan bámultam a focit és félig aludtam. 

-   Megyek aludni. - mondtam, de semmi reakció, mintha nem is szóltam volna. 

Tudtam, hogy mivel tudom felhívni magamra a figyelmüket, főleg Louis-ét. 

-   Amúgy nem akartam, hogy Harry, Gemma és Conrad kiakadjon, de nektek már el merem mondani, hogy terhes vagyok! - mondtam lazán, mire mind rám kapták a fejüket. 

-   Basszus Borka, az nem lehet! - pattant fel Louis kiabálva. - Hogy ronthattam el ezt ennyire?! Első alkalom volt és teherbe ejtettelek?! - kiabált, mire leültem a fotelbe és számat letakarva tartottam vissza a nevetésemet és vigyoromat. - Szeretlek, de nem akarok gyereket! 

-   Louis! - szóltam rá és megpróbáltam leállítani, de nem sikerült, csak dühöngött tovább. - Louis nem vagyok terhes! - kiabáltam, majd elnevettem magam az idióta fején. 

-   Mi van?! Ez kibaszottul nem volt vicces! - mondta mérgesen és elém lépett. 

Én vigyorogva álltam fel és fogtam arcát kezeim közé. 

-   De, vicces volt! - vigyorogtam. - Megyek aludni, nem jössz? - kérdeztem, majd egy puszit nyomtam a szájára. 

-   Nem volt az és de, megyek. - mondta. 

-   De! - vágtam rá vigyorogva, majd megcsókoltam. 

-   Jó, akkor marha jól szórakoztál, menjünk aludni! - simogatta meg a hátam, majd megfogta a kezem és elindult felfelé. 

Ahogy beértünk a szobába, Louis elvigyorodott. 

-   Látod, így néz ki az ágy utánunk! - mutatott rá vigyorogva. 

-   Aha, tök jó, most segíts elrendezni, hogy tudjak aludni! - néztem rá, majd az ágyhoz léptem. 

-   Tudj aludni?! - nézett rám felhúzott szemöldökkel. - Egyedül?! 

-   Miért, hívjam át aludni Matt-et? - kérdeztem, miközben odadobtam neki egy takarót a másik három közül. 

-   Neked most mi bajod?! Min sértődtél meg? - kérdezte értetlenül. 

-   Ja, hogy itt szeretnél aludni? - vigyorodtam el, majd megdobtam egy párnával. - Tudod, mások úgy szokták, hogy meghívják őket és nem veszik természetesnek! - vigyorogtam, majd felugrottam az ágyra. 

-   Feljöttél aludni és most párnákkal hajigálsz, meg ugrálsz! - mutatott rám mosolyogva, de karba tett kézzel. 

-   Megöregedtél Tommo? - vigyorogtam.
-   Nem, egyszerűen álmos vagyok és fáradt! - mondta, majd ellökött. - Szóval aludjunk! 

12. fejezet - Egyáltalán lehet normálisan közöni?!

* Borka Jane Williams szemszöge *

Mikor felkeltem, kint sötét volt. Óvatosan bújtam ki az alvó Louis mellől, majd mosolyogva léptem a hatalmas üveg elé, ami szinte egy falnyi helyet elfoglalt. Tökéletesen láttam onnan az egész várost kivilágítva, ami gyönyörű volt. 

Majd ránéztem az órára és rájöttem, hogy még csak este 8. Figyeltem a várost, amikor két kéz simított végig az arcomon. 

-   Van valami kívánságod? - kérdezte mosolyogva Louis. 

-   Itt van wellness, ugye? - vigyorogtam rá. 

-   Értettem hercegnőm. - nyomott puszit az arcomra. - Csak mi ketten vagyunk itt, tehát ne pazarold az idődet fürdőruhára. 

-   Louis! - nevettem el magam, majd a táskámhoz mentem. 

-   Csak egy tanács volt! - rántott vállat mosolyogva. 

Bevonultam a fürdőbe átvenni a fürdőruhámat, majd mikor készen lettem kimentem, majd Louis ment be. Mikor átöltözött, elindultunk le. Gyönyörű volt az uszoda rész is, ahogy az egész hotel. 

-   Hát, ha már itt vagyunk! - vigyorgott Louis, amikor egy medence mellett mentünk el, majd felkapott és beledobott. 

Nevetve, de duzzogva másztam ki, majd siettem utána. 

-   Olyan gonosz vagy! - mondtam, amikor utol értem. 

-   Gyere Durci! - húzott magához oldalról, majd egy puszit nyomott az arcomra. 

Egy jakuzzihoz mentünk, majd beültünk. 

-   Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen helyen leszek veled! - mosolyogtam rá. 

-   Sose gondoltam, hogy valaha költök ennyit egy nőre és azt se, hogy nem húzom meg első éjszaka. - mondta, mire megforgattam a szemem és lefröcsköltem. 

-   Néha együtt fürödhetnénk. - kacsintott rám. 

-   Neked mindenről perverz gondolataid vannak? - sóhajtottam mosolyogva. 

-   Miközben téged nézlek? - vigyorgott. - Igen, olyankor mindenről
-   Idegesítően romantikus lettél. - ingattam a fejem mosolyogva.
-   Idegesítően romantikus? - nevette el magát.
-   Pontosan. - bólintottam mosolyogva, majd az egyik hajtincsemet kezdtem piszkálni és csavargatni. - Cseppet sem vagy az a Louis, aki mindenkinél előkelőbbnek tekintette magát.
-   Ettől még jobb versenyző vagyok. - vigyorgott rám.
-   Álmodozz. - forgattam a szemem, majd felkeltem és kimásztam a jakuzziból, majd megcéloztam egy sima átlag medencét, majd beleereszkedtem.
-   Most szépen itt hagytál! - horkantotta.
-   Hát gyere. - rántottam vállat vigyorogva. - Még fiatal vagyok hozzá, hogy órák üljek egy meleg bugyogó vízben!
-   Néha annyira kislányos vagy! - mondta, miközben bekecmergett a medencébe.
-   Hát ezt nagyon tudom sajnálni. - rántottam vállat mosolyogva, majd kiszúrtam egy táblát, ami azt ábrázolta, hogy a mellette lévő ajtó egy liftet rejt, ami felvisz a tetőre, ahol szintén medencék vannak. - Gyere! - másztam ki vigyorogva.
-   Minek? - kérdezte sóhajtva.
-   Mert találtam valamit, csak gyere! - mondtam mosolyogva, mire sóhajtva jött utánam.
Kinyitottam az ajtót, majd megtaláltam a liftet. Megnyomtam a legfelső gombot és büszkén vigyorogva néztem Louis-ra.
-   Hogy találtad ki, hogy ez itt van? - kérdezte értetlenül.
-   Használom az eszem. - nyújtottam rá a nyelvem.
-   Én is szoktam. - forgatta meg a szemét.
-   Persze, ezért kellett bemásznom a kocsid ablakán. - nevettem, majd kiléptem a liftből, ugyanis felértünk.
Egy hatalmas medence volt, amibe rögtön beleugrottam, majd mikor felúsztam Louis karba tett kézzel, vigyorogva nézett rám.
-   Ez elég gyerekes volt! - mutatott a táblára, amire rá volt írva, hogy ugrálni tilos.
-   Szerinted ezeket a szabályokat ki tartja be? - könyököltem ki a medence szélére vigyorogva. - Mert szerintem soha senki.
-   Imádom, hogy mindig mosolyognom kell miattad. - mosolygott rám, majd a medence szélére ült, a lábait a vízbe lógatta és onnan figyelt.
-   Gyere! - fogtam meg a kezét vigyorogva.
-   Nem. - rázta a fejét. - Úszkálj Én, pedig nézlek. - bólogatott vigyorogva.
-   De nem akarok egyedül úszkálni! - nyafogtam.
-   Nem tudsz rávenni, hogy bemenjek. - ingatta a fejét mosolyogva.
-   Lou! - nyafogtam mosolyogva. - Légyszi! Legyél jófiú!
-   Idomítasz? - kérdezte felhúzott szemöldökkel vigyorogva.
-   Olyasmi. - kuncogtam.
-   Jutalmat még nem kaptam semmiért! - vigyorgott.
-   Ha bejössz, kapsz! - vigyorogtam rá.
-   És tetszeni fog? - kérdezte pimasz vigyorral.
-   Remélem. - mosolyogtam, majd elléptem előle, mire óvatosan beleereszkedett a vízbe, majd elém lépett.
Kezeimmel átkaroltam a nyakát, majd kissé pipiskedve megcsókoltam, mire elmosolyodott és a kezei a derekamra csúsztak.
-   Jegyezd meg! - vigyorogtam rá, miközben a homlokom az övének döntöttem. - Mindig megszerzem amit akarok! - kacsintottam rá nyertes mosollyal.
-   Én is Kicsim és ez most csak is Te vagy! - mondta perverz vigyorral, majd egy csókot nyomott a nyakamra, amitől kirázott a hideg. - Nem lenne rossz ötlet visszamenni a szobánkba. - cirógatta az oldalam, de szólni se volt időm, hiszen rögtön kiültetett a medence szélére, majd kimászott és Én is felálltam.
Rögtön elkapta a kezem, majd kb. húzott maga után egészen a liftig. Megnyomta a megfelelő gombot, majd elengedte a kezem. Ahogy kinyílt az ajtó, húzott tovább és amikor sikerült rohanva kinyitnia az ajtót, majd betolt maga előtt, majd bevágta maga után és kulcsra zárta. Letámadta az ajkaimat, de szinte rögtön megjött az eszem és a eltoltam a mellkasánál.
-   Louis, Danielle elméletileg a barátnőd. - néztem rá.
-   Kibaszottul nem érdekel semmi Borka, csak Te! - mondta vággyal teli hanggal, majd válaszolni sem hagyott, csak ledöntött az ágyra, majd fölém tornyosult és újra vadul fajta ajkaimat.
Azt hiszem késő elállni a vallomással, miszerint még sosem voltam úgy férfivel...
Tényleg semmi nem érdekelte, de bármennyire vágytam rá úgy, ahogy Ő is rám, egyszerűen muszáj volt megállítanom.
-   Louis... - toltam el, mire sóhajtva egyenesedett fel.
-   Mi bajod?! - horkantotta.
-   Én... - motyogtam.
Oké, azért ez ennél cikibb nem is lehetne, az biztos. De hát engem ismerve, pillanatokon belül még égőbb lesz a helyzet.
-   Kinyögöd még ma? - morgott.
Hogy lehet ezt ilyen helyzetben normálisan közölni?! Egyáltalán lehet ezt normálisan közölni?!
Esküszöm, hogy egész életemben bátornak tartottam magam és soha nem féltem semmitől és nagyjából senkitől, főleg nem mások véleményétől, de most azért mégis.
-   Hát... - motyogtam. - Én szűz vagyok. - nyögtem ki halkan és lesütve a szemem.
Tudtam, hogy ezzel a kijelentéssel tényleg eltaszítottam az egyetlen férfit a földön, aki szépnek tartott és szerelmes volt belém.
Louis idegesen beletúrt a hajába, majd lemászott rólam és már csak az ajtó csukódását hallottam. Csöndesen felültem és kinéztem a hatalmas ablakon, így pont láttam, ahogy elhajt az autójával.
Kösz kedves Louis Tomlinson! Itt hagytál Miami-ban, egy hotelben, ami teljesen üres, egyedül.
Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, majd felvettem a pizsamámat és rendeltem kaját. Oké, a csokifagyit annyira nem nevezném kajának, de mindegy... ahogy megettem, szinte rögtön elaludtam.

* Louis William Tomlinson szemszöge *

Meglepett ez a tény, majd rájöttem, mekkora bunkó paraszt vagyok, hogy otthagytam egyedül. Sose néztem volna ezt ki belőle, hiszen Borkát sose tudnám az ártatlan lányok közé sorolni. 

Mikor visszaértem, halkan nyitottam be és megláttam, ahogy kicsire összehúzódva alszik a hatalmas ágyon, mint mindig az egész testét a takaró fedte és az egész szobát az Ő illata lengte be egy kis csokiillattal társítva, ami oka az üres tálka lehetett. 

Csöndben mentem be a fürdőbe, majd a zuhany alatt szembesültem vele, hogy mennyire undorító dolog volt itt hagyni, aztán egy buliban egy másik lányt meghúzni. 

Utáltam magam, ugyanis tudtam, hogy ezzel rohadtul megbántottam. 

Azt hallottam, ahogy nyílik a fürdő ajtaja, majd néma léptek és megszólalt álmos hangon a kis Hercegnőm. 

-   Louis... - motyogott. 

-   Sajnálom. - nyögtem ki és könnyebb volt kimondani, mint gondoltam volna. 

-   Pontosan tudom, hogy szánalmas vagyok. - mondta halkan. 

-   Emiatt? - kérdeztem értetlenül. - Szerintem pedig pont az ellenkezője! Az a szánalmas, ha egy lány fűvel-fával ágyba bújik. - mondtam. 

Sose voltam még ilyen bölcs...

-   Ne próbálj vigasztalni. - nevetett keserűen. 

-   Nem értelek Borka. - sóhajtottam. - Most azt akarod, hogy vegyem figyelembe azt, hogy szűz vagy és fejezzem be a folyamatos nyomulást, vagy azt, hogy hagyjalak a francba és húzzak a közeledből? 

-   Egyiket sem... - mondta halkan. - Én csak tényként közöltem ezt, hiszen tudnod kellett róla.

-   Vagyis Te akartad? - kérdeztem meglepetten, mire csak szégyenlősen hümmögött. - Azt akarod, hogy Én vegyem el a szüzességed? - kérdeztem meglepetten. 

-   Azt mondtad, szeretsz és Én tényleg szeretlek. - mondta. 

-   Én is TÉNYLEG szeretlek. - emeltem ki. 

-   Igen, azt akarom. - mondta kicsivel határozottabban. 

-   Elhiheted, hogy még soha hasonlót nem akartak tőlem. - mondtam és elmosolyodtam. 

-   Szégyenlem magam... - motyogott. 

-   Miért? - kérdeztem értetlenül. 

-   Mert ettem egy csomó fagyit és így is undorítóan nézek ki. - morgott. 

-   Elhiheted, hogy ez nincs így. - mondtam. - Hidd el, hogy nálad gyönyörűbb, szexibb és egyben aranyosabb lányt még soha nem láttam. - mondtam mosolyogva. - Nem érdekel, hogy van rajtad egy kis felesleg. - mondtam és megnőtt a mosolyom. - Az Én Pufikám vagy és ennyi. 

-   Aranyos vagy. - kuncogott. 

Én közben lezártam a vizet és áttöröltem magam, majd a törölközőmet a derekamra tekertem. Ahogy meglátott Borka szinte láthatatlanul harapta be az alsó ajkát és futtatta végig rajtam a szemét. 

-   Miért van rajtad az? - mutattam a pizsamanadrágjára. 

-   Mert úgy terveztem, haragudni fogok rád. - mondta és elmosolyodott, mire elnevettem magam, majd az ujjaimat a nadrág szélébe akasztottam és megszabadítottam tőle a gyönyörű lányt, majd a hajából is kivettem a hajgumit és végül óvatosan nyúltam be a pólója alá, majd levettem róla a melltartóját. 

-   Örülök, hogy a többit rajtam hagyod! - horkantotta szórakozottan. 

-   Máskor nem fogom. - morogtam kacsintva, mire kinyitotta az ajtót, majd egyszerűen ahogy az ágyhoz ért beledőlt. 

Imádom, hogy sokat alszik, hogy pufibb az átlagnál és azt is, hogy ennyire veszélyes. De egyszerűen szerelmes vagyok már abba is, ahogy összekucorodva alszik.